„A nagyotmondásért nem szednek adót. Akkor meg miért ne lódítsunk minél nagyobbat?” (Jü Hua)

Hirdetés

Amikor Magyarország harmadszor kétharmaddal újraválasztott miniszterelnökét fogadja az Amerikai Egyesült Államok elnöke, s a hivatalos sajtótájékoztatón a szabad világ első számú vezetője Orbán Viktort kemény embernek, de remek államférfinak nevezi, hirtelen zavar támad az erőben a liberális oldalon. Ilyenkor bizony a sűrű pislogáson felül kezdeni kell valamit. Valamit, amit a választók akár még el is hihetnek. Például, hogy bár lassan tíz éve a hatalomnak még a közelébe se jutottunk, de azért fontosak vagyunk. 

Igen fontos emberek

Az ellenzéki lapok tudósításai három, egyenként is igen fontos és nagy formátumú ellenzéki politikus tetteiről számolnak be a Trump–Orbán találkozó kapcsán. Az utolsókból lesznek a legutolsók elvét követve először emlékezzünk meg Gyurcsány Ferenc veretes Facebook-bejegyzéséről, melyben Altusisztán vezére abbéli aggodalmának adott hangot, miszerint a találkozón „a világot érteni nem akaró vagy nem tudó veszélyes nacionalisták ölelkeztek össze”. Ne vegyük félvállról ezeket a gyémánt keménységű szavakat! Hiszen a DK vezetője az összes felmérés szerint jelenleg is toronymagasan vezet a 75 év feletti, kiérdemesült megyei MSZMP-párttitkárok körében.

Ennél jóval érdekesebb a Mindenki Magyarországa Mozgalom két elnökségi tagjának, Márki-Zay Péternek és Kész Zoltánnak a tavaszvégi last minute kirándulása. Ahogyan a liberális lapok kellő óvatossággal fogalmaznak, őket – Facebook-bejegyzéseik szerint (sic!) – szintén Washingtonban fogadták az amerikai külügy képviselői. Találkozójukon (elmondásaik alapján) szóba került hazánk NATO-tagsága, valamint az „aggályos” magyar–orosz kapcsolatok kérdése, különös tekintettel az orosz „kémbankra”, valamint az „egyre növekvő orosz befolyásra”. 

The President of the United States

Mielőtt egyáltalán belefognánk az ellenzéki hírelemzésbe, kicsit tekintsünk bele az USA politikai struktúrájába! Illetve… ne is tekintsünk bele! Hanem csak úgy távolról, futólag szemléljük meg, mint azoknak a hollywoodi városnéző buszoknak a turistái, akiket szemtelenül sok pénzért elvisznek Tom Hanks és Matthew Perry házaihoz, hogy ott lefotózhassák, amint a hatalmas betonkerítések tövében a kertész a sövényt nyírja. 

Már az elején szögezzünk le egy fontos dolgot. Kétségtelen és megfellebbezhetetlen tény, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnöke felett nem is érdemes bárkit is keresni az egyszemélyi hatalmi hierarchiában, mert ott már csak intézmények találhatóak. Egész pontosan a szenátus, a képviselőház és a Legfelsőbb Bíróság. E háromnak ellenőrzési joga van az elnök felé, de a kongresszust (tehát a képviselőházat és a szenátust) rögtön le is emelhetjük a piedesztálról, mert az elnöknek is ellenőrzési joga, sőt vétójoga, míg a Legfelsőbb Bíróságnak vizsgálati joga van feléjük. Mindeközben pedig arról a szimpla tényről se feledkezzünk meg, hogy az elnök egyben az egyesített haderők főparancsnoka is. 

Hogy kivel?

Tehát hogy kivel, kikkel találkoztak (illetve Facebook-bejegyzésük szerint találkoztak) ezek a modern magyarok? Nos, elmondásuk szerint a külügy képviselőivel. Akik, ugye, a Trump-adminisztráció hivatalnokai. Beosztásuk alapján vagy Mariana-árok, vagy csupán Bajkál-tófenék mélységben az elnök alatt. Mivel pediglen a Trump-adminisztráció több ezer fős létszámát tekintve igen tekintélyes bürokrata-hálót képvisel, még az sem kizárt, hogy ezeknek a külügyeseknek az elnök még a nevüket sem tudja. Még világosabban: ez tipikusan annak az esete, amikor az ELTE díszdoktora a dékánnal tárgyalt, miközben a sofőrjét az egyetem gyakorló általános iskolájának pedellusa fogadja. 

Ettől függetlenül teljességgel elképzelhető, hogy a külügyesek találkoztak magyar kerékkötőinkkel. Pláne, ha azok a „növekvő orosz befolyással” lobbiztak náluk. Azt ugyanis tudni kell az USA diplomáciai kultúrájáról, hogy bárkivel, mindenkivel tárgyalnak, így szedegetve össze azokat az információmorzsákat, amikből aztán vagy összeáll egy kalács, vagy lehet vele kacsákat etetni a Potomac folyón. 

Ami egy picikét kérdésessé teszi ennek az állítólagos találkozónak a létét, az a NATO-tagállami létünk taglalása. Az ugyanis egészen bizonyos, hogy Washington ilyesmiről nem egy nevenincs párt súlytalan figuráival fog eszmecserét folytatni. Különös tekintettel arra, hogy a hivatalos fogadáson maga Trump elnök nevezte hazánkat igen jó, megbízható és stabil NATO-tagállamnak. 

***

Jó tudni, hogy az öregecskedő kígyóbűvölőnek méltó utódai nevelődtek ki az elmúlt évek során. Márki-Zay például már kész Gyurcsány. De azért egy valamit neki sem árt észben tartani. Ha Hódmezővásárhelyen a liberális tömb teljes összefogásával, valamint a középnéppárti szélsőbaljobbik hathatós közreműködésével valaki megnyer egy időközi választást, attól még pár héttel később ugyanúgy narancsba borul a választási térkép. S ha a fekete ló-szerű csodákban néha hinni is szeretne az ember, attól még a politikai hierarchiában mindenkinek megvan a maga helye. És ezt a pozíciót nem lehet csak úgy bemondásra felülkalibrálni.