Ahogyan mondani szokták, a történelmet a győztesek írják. A vesztesek pedig… nos, a vesztesek mindig és minden platformon ugyanazt művelik. Legyen szó parlamenti választásokról, vagy valamely párt tisztújításáról. Az elbukottak, amint bukásuk ténye eltagadhatatlanná válik, azonnal átvedlenek mártírrá. Nekünk, magyaroknak abban a „szerencsében” volt részünk, hogy egyetlen hónap leforgása alatt többszörösen megtapasztaltuk mindezt. Ami viszont külön érdekes, hogy pontosan a kritizálók éltek most ugyanazzal a retorikával, amivel egy hónapja a kormánypártokat vádolták.

Mindannyian emlékszünk arra, hogy a Jobbik a többi liberális párttal egyetemben hogyan, milyen szavakkal támadta a győztes kormánykoalíciót, miként vádolta választási csalással. Most olyannak lehettünk szem- és fültanúi, amire már mi magunk is csak szánalmas mosollyal tudunk reagálni. Mert hogyan máshogyan lehetne kommentálni, amikor Toroczkai László a következőket írja Facebook-oldalán:

„Hatalmas volt az ellenszél. Átírt alapszabály, lejáratás, egy egész telefonálgatós hadosztály után Vona Gábor is kampányolt még időkeret nélkül ellenem a kongresszuson, aztán a korábban megbeszélt 15 perc helyett végül kaptam 12 percet, hogy a tagsághoz szólhassak. (…) Nem az fáj, hogy nem nyertem, hanem az a keserűség, amit most érzek az egyenlőtlen feltételek miatt. (…) A Jobbikban egyelőre semmilyen tisztséget nem vállalok. A párttagságomról később döntök.”

Tehát egyenlőtlen feltételek, nemtelen kampány, egyszóval választási csalás. Ezzel vádolja az egykori alelnök azt az egykori elnököt, aki őt meghívta a pártba. Még az „átírt alapszabály” is kísérteties analógiát mutat az egyik legtöbbet ismételt ellenzéki mantrával, a választói körzetek „Fideszre szabásával”, illetve az „egyértelműen narancskóros” Alaptörvény ratifikálásával. A 15 perc kontra 12 perc pedig méltán állhat a „köztévében kevesebbszer szólalhattunk meg” típusú vádak mellé. S lám, azok, akik egy teljes hónapig ilyen és hasonló vádakkal illették a régi-új kormánykoalíciót, most egymás ellen fordulva, egymás ellen alkalmazzák ezt a fajta retorikát.

Ami viszont e legdöbbenetesebb, hogy a lépten-nyomon Fidesz-propagandát emlegető jobbikosok egyik színe-java, Novák Előd egyenesen fideszes „módszerekkel” vádolja a Vona–Sneider–Gyöngyösi–Szabó vonósnégyest:

„Gratulálok Toroczkai Lászlónak, aki ma is a Jobbik legkarizmatikusabb vezetőjének bizonyult. Az ellene is habonyi módszerekkel folytatott, karaktergyilkos kampánnyal szemben felsorakozott 46%-nyi küldött elképesztő eredmény.”

Tehát Vona Gáborék „habonyi módszereket” alkalmaztak a Toroczkai–Dúró duóval szemben. Nos, ez meg azért érdekes, mert az effajta karaktergyilkosságokat, vagy csak az azokra való utalást (lásd: Jobbik trollkommandó) a párt a Fővárosi Törvényszéken több jobboldali sajtóorgánummal szemben is szankcionálta. S mivel a karaktergyilkos kommandók létének bizonyítására nem volt lehetőség, a bíróság minden esetben a Jobbiknak adott igazat. Az így keletkezett sérelemdíjak aztán a párt kasszáját gyarapították, s gyarapítják a mai napig is. Érdekes lenne meghallgatni ez ügyben Novák Előd tanúvallomását, aki esetleg bizonyíthatná a Jobbik által feljelentett újságírók (vagy azok informátorainak) igazát.

***

Ennyit a mártírokról. S hogy a Machiavellik mit csinálnak? Nos, Szabó Gábor továbbra is Wertheim-záras páncélszekrény-mosolya mögé rejti véleményét. Vona Gábor csendben örül. Az új elnök, Sneider Tamás pedig kínosan ügyel arra, hogy úgy tegyen, mintha a pártja nem szakadt volna pici apró darabokra:

„Csalódást kell okoznom mindazoknak, akik a pártszakadás kormánypárti ihletésű álmában ringatják magukat: Laci és Dóri is a közösségünk értékes tagja, s ez minden bizonnyal így marad a jövőben is. Terveim szerint a napokban konstruktív megbeszélést folytatok mindkettejükkel.”

Anélkül, hogy bárkit is hazugsággal vádolnék, azért azt kijelenthetem, hogy nagyon nem vágnak össze a Toroczkai által elmondottak a Sneider által elmondottakkal. S ez elég enyhe kifejezés. Mert azt is mondhatnám, hogy a két állítás szöges ellentéte egymásnak. Tehát egyikőjük egész egyszerűen hazudik. Ami pedig „a pártszakadás kormánypárti ihletésű álmát” illeti, lám, az új pártelnök is behozza a párt közbeszédébe a Fidesz–KDNP-t. Csakhogy ami most történt, az teljesen és száz százalékig a Jobbik munkája. Abban másnak érintettsége nincs. S igen kisstílű ez a habonyozás meg kormánypárti ihletettség.

Ami viszont egyre jobban körvonalazódni látszik, hogy a három egykori óriáspárt, az FKgP, az MDF és a MIÉP után… felkészül a Jobbik. 2022-re cél az 5 százalék!