Meg kell állítani a parlamenti erőszakot
A népfrontos szélsőségesek ámokfutása nem politika, hanem útonállás.1904. december 13-án a magyar Országgyűlés szélsőbaloldali kisebbsége törni-zúzni kezdett a Parlamentben. Az őrjöngő szélsőségesek szétverték az üléstermet, mert előzőleg a gróf Tisza István miniszterelnök vezette kormánypárti többség módosította a házszabályt, útját állva a normális ülésrendet megbénító obstrukciónak.
Évekkel később, 1911-ben gróf Tisza István, akkor épp az Országgyűlés elnöke, így fogalmazott: „Elérkezett az idő, hogy a Nemzeti Munkapárt végre a saját útján haladjon, s a házszabályok szigorú alkalmazásával ismét helyreállítsa a parlament munkaképességét. Általános szokás, hogy az elnökség olyan kisebbséggel szemben, mely lojális módon él a házszabályokkal, egészen más magatartást tanúsít, mint olyan kisebbségekkel szemben, mely a házszabályok minden rejtett eszközét felhasználja arra, hogy garázdálkodhassék.”
Fotó: MTI/Máthé Zoltán
Lám, nincs semmi új a Nap alatt. A szélsőbaloldal, tisztességes, demokratikus úton hatalomra jutni nem tudván, ezúttal is erőszakkal, randalírozással akarja rákényszeríteni akaratát az Országgyűlésre. Magyarul ismét a kisebbség akarja terrorizálni a többséget, rosszhiszeműen, hiszen a „rabszolgatörvényről” ordítozó ellenzék pontosan tudja, hogy hazudik.
A tehetségtelen és hiteltelen népfrontos csőcselék erkölcsi alapok híján ámokfutással igyekszik felhívni magára a figyelmet, a felbecsülhetetlen értéket jelentős stabilitást veszélyeztetve, és ezzel idegen érdekeket szolgálva. Százegynéhány évvel ezelőtt a beteg gyűlölet végzetes országvesztéshez, összeomláshoz, pusztuláshoz vezetett. Ez soha többé nem történhet meg.
Ezért tanulnunk kell a történelmünkből, és határozott fellépéssel helyre kell állítani a törvényességet. Nagyon helyesen kérte fel Kövér László házelnök az ügyrendi bizottságot, hogy vizsgálja meg, „a parlamenti törvényben és a házszabályban foglalt fegyelemsértésen túlmenően megvalósult-e olyan tényállás, amely adott esetben a fegyelmi jogkörön túlterjeszkedő szankciót igényel”.
A mai parlamenti események eszünkbe juttathatják a Büntető törvénykönyv garázdaságról szóló passzusát („Aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen…”), de a kényszerítésről szóló paragrafus is felsejlik („Aki mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, és ezzel jelentős érdeksérelmet okoz…”) annak kapcsán, hogy az ülést vezető Latorcai Jánost az ellenzéki képviselők nem engedték fel az elnöki emelvényre.
Egy biztos: ideje, hogy a destruktív hitványság kitakaríttassék a parlamenti ülésteremből. A népfrontos szélsőségesek ámokfutása nem politika, hanem útonállás.