A megfeszített Jézust gyalázó karikatúra elleni perben megjött az írásbeli ítélet. A keresztény közösségünk védelmének elutasítását kimondó szóbeli ítélethez a Fővárosi Törvényszék két újabb mondvacsinált indokot fűzött.

Hirdetés

Mint emlékezetes, a megfeszített Jézus Krisztust gyalázó karikatúra ellenében keresetet nyújtottam be a bírósághoz, keresztény közösségünk emberi méltóságának megsértése és vallásszabadsághoz fűződő személyiségi jogunk megsértése jogcímén. A bíróság a keresztény közösségünk védelme iránti keresetemet elutasította, úgy, hogy felperesként személyesen egy árva szót sem szólhattam az egyetlen érdemi tárgyaláson. Keresztényként az írásbeli ítélet elolvasása után még inkább másodrangú állampolgárnak érzem most magam!

Mondhatni, hogy a kommunista időket megszégyenítő szóbeli ítéletre a bíróságnak sikerült még két lapáttal rátenni!

Az írásbeli ítéletben a bírónő ugyanis kifejtette még azt is, hogy azért utasítja el a keresztény közösségünk védelme jogcímet, mert ha letakarja a Jézus-karikatúráról azt a szöveget, hogy „alapbetegsége függőséget okozott”, továbbá az egyéb képi ábrázolást, és kizárólag a megfeszített Krisztust nézi, akkor ez szerinte nem más, mint egy konvencionális Jézus-ábrázolás! A bírónő szinte nekem szegezi a kérdést, mi bajom hát a karikatúrával? Mi a baja a keresztény közösségnek vele? 

Fotó: papaigabor.wordpress.com
A Krisztus-gyalázó karikatúra

Nos, „kedves” bírónő, az a bajom – és az a baja a keresztény közösségünknek is – ezzel a karikatúrával, hogy a megfeszített Jézust Krisztust gyalázza, ezáltal pedig bennünket, keresztény hívőket! Az Ön szemléletével kapcsolatban pedig az a bajunk, hogy a tények felét tudatosan letakarva állapította meg a tényállást! Súlyos szakmai hiba csupán a tények felét figyelembe venni! 

Ön szerint egy gyilkosságot is lehet úgy tekinteni, mint egy látogatást? Hiszen ha eltekintünk azon ténytől, hogy a gyilkos a lakásában leszúrta áldozatát, akkor csak egy a lakásban tett látogatásról van szó!

Ezen hatalmas szakmai hibát még tovább fokozza bírónő akkor, amikor teljesen szürreálisan az ítélet indoklásában engem mint felperest vádol azzal, hogy a perbeli keresetem szélsőséges, bántó és megalázó, mert keresztényként kritikával mertem illetni a rajzot és annak készítőjét, és azért is, mert kimondtam az igazat, vagyis azt, hogy ez a gúnyrajz Krisztus-gyalázó és blaszfémikus!

Felháborítónak tartom, hogy a bírónő azért von felelősségre, mert állampolgári jogomat gyakorolva kiálltam keresztény közösségünk védelmében és visszautasítottam a Jézus Krisztust gyalázó gúnyrajzot! Felháborító, hogy a bíróság egyenlővé teszi a jogáért kiálló állampolgárt azzal, aki a deliktumot elköveti, mondván, miképpen a Népszavának tűrnie kell, hogy én a karikatúrát istengyalázónak minősítem, úgy nekem is tűrnöm kell, hogy a Népszava így fejezi ki viszonyát a keresztény közösséghez! 

Bírónő, Ön súlyos tévedésben van, mert a vonatkozó törvény alapján nem az én keresetemet kellett volna minősítenie, hanem a Népszavában megjelent karikatúrát a maga teljességében! 

Hogyan lehetséges az, hogy ami egy hétköznapi ember számára világos, azt a bíróság nem érti? „Kedves” bírónő, ez nem egy „jópofa vicc”! 

Mi, állampolgárok elutasítjuk, hogy megkérdőjelezzék törvényben rögzített állampolgári jogainkat! Mi, keresztények visszautasítjuk ezt a szemléletet! Bennünket sért, ha a keresztény szimbólumainkat gyalázzák!

A valóság az, hogy ez a gúnyrajz egy szellemi természetű keresztényüldözés része, melyhez a Fővárosi Törvényszék asszisztált, és úgy tűnik, hogy továbbra is asszisztálni kíván! 

Ez komoly aggodalomra ad okot, hogy a bírói ítélkezési gyakorlat által miként akarják egyesek ellehetetleníteni a keresztény vallási közösségünket alaptörvényi szinten megillető védelmet, ezzel legitimálva az aljas támadásokat.

Lukács evangéliumában azt olvashatjuk, hogy „Minden önmagával meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik”! (Lk 11,17)

Ne feledjünk hát bátran kiállni keresztény gyökereink és keresztény értékeink mellett, mert különben mi magunk is meghasonlunk és elpusztulunk!

Korábban írtuk