Meghalt Lovas István

Meghalt. Ez olyan képtelenül hangzik. Lovas nem tud meghalni. Mindent tud. Hatszor annyit tud dolgozni mint más, harmadannyit aludni, isten tudja, hány nyelven beszél, ír és olvas, hány millió adatot tárol a fejében és azokat bármikor elő tudja hívni… de meghalni…

István hihetetlenül szerette az életet, és azt hiszem, az élet is hihetetlenül szerette őt.

Micsoda hülyeség. 73 évesen egyszercsak megszűnni. Vártuk a Sajtóklubban. De nem jött…

2001 nyarán indult el a Sajtóklub. István vezette a műsort, Bayer Zsolt, Tóth Gy. László és jómagam. Éveken át. Aztán megszűnt a Sajtóklub, majd rövid időre feltámadt, majd újra megszűnt, újra feltámadt és újra megszűnt. Mészáros Lőrinc Echo Televíziójában végre ismét lett Sajtóklub. Ám a tegnapi adásra István nem érkezett meg.

Nem értettük. Soha nem késett, soha nem felejtett el semmit. Most pedig mintha eltűnt volna, nem vette föl a telefont, nem üzent, a sajtószemléket sem küldte el a lapoknak… Nem értettük, mert az a lehetőség, hogy meghalt, föl sem merülhetett. István maga volt az életerő.

Nem értem most sem. Volt egy képtelenül durva levélváltása pár nappal ezelőtt. Azt mondta erről, valakik feltörték az internetes levelezését és a nevében durváskodtak. Még kiadott egy fegyelmezett, Lovas Istvánra jellemző közleményt.

Aztán meghalt.

1992-ben jött be először a Pesti Hírlap szerkesztőségébe. Egy szokatlanul erős hangvételű cikket hozott. Elolvastam és mondtam, lehozzuk. Azt mondta, nem a saját nevén kívánja közölni, hanem a felesége neve alatt, mert megfogadta, kormánypárti lapban saját néven nem publikál. Így lett Báder Katalin a Pesti Hírlap vezérpublicistája. Szegény Katit sokan emlegették azokban az években, főképp a balliberális médiakörökben…

Amikor 1994-ben megbukott az MDF-kormány és ellenzékben elindítottuk a Demokratát, István bejelentette, hogy mostantól a saját nevén kíván publikálni. Így is lett. Azóta eltelt 24 év.

Kedves István! A szolgálatod letelt, de ez nem ilyen egyszerű. Nem tudunk elfelejteni.