Az a jó ebben az országban, hogy mindenről a politika jut az eszünkbe. Tudom, különös mondat ez egy politikai újságírótól, aki mégis csak efféle cikkekkel keresi a kenyerét, de akkor is.

Mentségemre szóljon, hogy életem jelentékeny részében nem politikával foglalkozom, és olyan tökéletesen haszontalan foglalatosságoknak is élek, mint a családi kirándulás, gyermeknevelés, közös főzések, tenisz, és így tovább.

Csakhogy nem mindenki éli az életét a saját játékszabályai szerint.


Honfitársaink jelentékeny része reggeltől-estig közügyeken jártatja az eszét. Itt van például a legújabb kultúrpolitikai konc: negyvennyolc óra alatt mindent, és azok ellenkezőjét is elolvashattuk Deák Kristóf Oscar-díjas filmjéről. Az úgynevezett kritikák jelentékeny része azonban nem magáról a filmről, még csak nem is a világraszóló győzelemről, hanem a szerző Orbán Viktorról fűződő viszonyáról szól.

Persze, a jobboldalon is akadnak furcsa írások, de mégis a balra elterülő szellemi tartomány szorgos kis mezei munkásainak adjuk a pálmát: elképesztő cikkeket szültek már megint.

Az egyik frissen baloldali (centrista? néppárti? középjobb? szalonnáci? cicabarát?) párt, a Jobbik újságírójának például az jutott eszébe a filmről, hogy menjünk Európába, de mindahányan, és hogy az erőseknek szükségük van a gyöngékre is társadalmilag, meg másképp is. A mondatok között azért ott settenkedik Orbán Viktor, hogyne settenkedne, a barikad.hu-n a horgászversenyről szóló hírekbe is bele szokták cselezni mostanság.

A másik baloldali párt (amelynek kissé bonyolult a neve: MSZP-DK-Együtt-PM-Momentum-Liberálisok) holdudvarában meg bölcsen úgy vélik, hogy ez a film lázadás a meggyökeresedett iskolai struktúrák, a „feudalizmus” ellen, és persze már a Kliknél tartunk, innen meg egy lépés, hogy mennyibe került volna az olimpia… Szegény hazám.

Amellett, hogy de is jó volna egy kis feudalizmus az iskoláinkban, lássuk be, egy Oscar-díjas magyar rövidfilmből rendszerszintű következtetésekre jutni egyrészt elmezavarra, másrészt látványos jellemgyengeségre vall.

Sokat gondolkodom mostanában: amikor Gyurcsány volt hatalmon, mi is átmentünk eszelősbe?

Nem.

Akkor is nyaraltunk a Balatonon, ittuk a fröccsöt a verandán, olvastunk könyveket, megsimogattuk a gyerek buksiját, iszkoltunk az anyósunk elől.

Legyünk már emberek néha! Csak egy pillanatra… Itt ez a tehetséges srác, elhozta nekünk az Oscart, mi pedig önképzőkört játszunk vele és önmagunkkal.

Hajrá, magyar film!