Mit ér a sportdiplomácia, ha magyar?
Tisztelet! A gyűlölet nem pálya! Efféle jelmondatokat hirdet az úgynevezett UEFA az általa szervezett tornákon. Mindebből Craiovában semmi sem valósult meg, sem a pályán, sem a lelátón.
Na jó, akkor mostantól lehet csavarokkal (!) dobálni az ellenfél játékosait, a vendéglátó (hahaha!) klub hivatalos képviseletében provokálni a vendégcsapat focistáit és stábtagjait, öngyújtóval fejbe dobni a bírót, és még hanggránátot is lehet robbantani mellette, persze a pályán, ez ugyanis nem befolyásolja a meccs kimenetelét.
Így döntött az úgynevezett Európai Labdarúgó Szövetség, megvetést innentől méltán érdemlő nevén az UEFA, amikor elutasította a Kispest által a múlt csütörtökön a cseppet sem kies Craiovában lejátszott Európa Liga-selejtezőn történtek miatt benyújtott óvást.
A szégyenletes úzvölgyi eseményeket idéző körülmények között zajlott mérkőzésen ugyanis pontosan ez történt: a hazai szurkolók, és nemcsak a kapu mögötti fanatikusok, hanem az oldallelátókon hőbörgő agysebészek is, folyamatosan dobálták, köpködték a vörös-fekete klubszínek mellett nyilvánvalóan a piros-fehér-zöld lobogót is képviselő kispesti játékosokat és a technikai stáb tagjait. Semmivel sem voltak különbek a craiovai csapat játékosai és hivatalos emberei, akik ugyancsak végig provokálták a magyar klubhoz tartozókat.
A kétmeccses selejtezőkör 0-0-ra végződött első találkozója után a múlt csütörtöki visszavágó is gól nélküli döntetlenre végződött, így hosszabbítás következett, melynek utolsó percében nemcsak pankrációba kezdtek a hazai játékosok (amiért legalább két piros lapot ki kellett volna osztani nekik), hanem megtörtént az ominózus eset, a játékvezető fejbedobása és időleges zavarodottságát okozó hanggránát-robbantás.
Ilyenkor a világ minden pontján le kell fújni a találkozót, és 3-0-lal a vétlen csapatnak adni a győzelmet.
Craiovában azonban nem ez történt.
A bíró, szegény, öt-tíz percig négykézlábra rogyva küzdött azért, hogy egyáltalán a saját lábán hagyhassa el a pályát, az úgynevezett UEFA jelen lévő illetékesei pedig impotensnek bizonyultak, ide-oda telefonálgattak, telefonos segítséget kértek a gittegylet svájci központjából, ahol visszapasszolták a labdát, mondván, döntsenek a jelen lévők a fröcsögő gyűlöletben fulladozva.
A döntést elősegítendő a helyszíni román csendőrparancsnok a hírek szerint voltaképp megzsarolta őket, kilátásba helyezve, hogy amennyiben lefújják a meccset, akkor nem tudja garantálni a játékosok, a csapattagok és a vendégszurkolók biztonságát. Magyarul bevallotta alkalmatlanságát – kiábrándultabb olvasatban lincseléssel fenyegetőzött, amennyiben nem a román csapat kedvére alakulnak az események. Mindezek után, ilyen légkörben került sor a továbbjutásról dönteni hivatott 11-esekre, melyeket egyébként újra kellett volna rúgatni, mivel a Craiova kapusa a foci hatályos szabályaival ellentétben rendre kilépett a gólvonalról.
Nos, mindez a halmozott gyalázat és szabálytalanság az úgynevezett UEFA szerint nem befolyásolta a meccs végkimenetelét. Ami világbotrány.
És akkor csak magáról a meccsről, a pályán történtekről beszéltünk.
Pedig szóvá tehetnénk, hogy miért vannak kiszolgáltatva, főképp az ilyen felfokozott mérkőzések előtt-közben-után, a magyar szurkolók.
A Kispestet elkísérő drukkerek ugyanis jól szervezett, ámbár cinikus udvariassággal végrehajtott vegzálást szenvedtek el.
Kezdődött azzal, hogy a magyar szurkolók két buszát Craiova előtt mintegy 10 kilométerrel maszkos-páncélos rohamosztag állította félre, az utasokat leparancsolták egy tűző naptól vert, árnyék nélküli betonplaccra, a buszokat aprólékosan átvizsgálták, a csomagokat kipakoltatták, és bármiféle elismervény nélkül, utólagos visszaszolgáltatás ígéretével (ekkor mindenki keresztet vetett a tulajdonára) elkobozták az öngyújtókat, a gyufákat, néhány embertől a bicskákat. Amiket, akárcsak a magukkal hozott ételt és italt, a szurkolók rendesen fent hagynak a buszon, mielőtt belépnek a stadionba. De a craiovai karhatalom nem adott erre esélyt, ehelyett kifosztotta a magyarokat, hiszen senki nem kapott vissza semmit. A kettesével foganatosított beléptetéskor még a cipőket is levetették, többektől az öveket is elkobozták, merthogy azok csatja fegyverré válhat a maszkos rohamcsendőrök szerint.
A stadionban pedig, ebben az állítólag nemzetközi meccsre alkalmas, UEFA-minősítésű létesítményben (ahová a Kispest-szurkolóknak kizárólag Budapesten, kizárólag személyesen, szűk időtartományban lehetett belépőt vásárolni, interneten nem, így az erdélyi magyar drukkereket eleve kirekesztették a találkozóról) nem biztosítottak büfét a vendégszurkolóknak, noha ez is követelmény. Végül hosszas vita, ordítozás, és igen, némi anyázás után a stadion kerengőjében a szomszédos román részlegtől elválasztó vaskos kerítés túloldalára (!) felállítottak egy kempingasztalt, amiről a rácson keresztül lehetett némi vizet vásárolni. Épp úgy, mint a börtönben a beszélőn. Ügyvéd nélkül persze.
Tisztelet! A gyűlölet nem pálya! Efféle jelmondatokat hirdet az úgynevezett UEFA az általa szervezett tornákon.
Mindebből Craiovában semmi sem valósult meg, sem a pályán, sem a lelátón. Még vérlázítóbb, hogy a szemforgató szlogeneket, amint azt az óvás elutasító döntés bizonyítja, az UEFA központjában sem veszik komolyan.
Tekintve, hogy Csányi Sándor MLSZ-elnök a FIFA és az UEFA alelnöke is, a szurkolók joggal érzik úgy, most lenne feladata a fociban érintett magyar sportdiplomáciának is.
Ideje asztalra csapni!
