„Mit tegyünk, ha gyermekünk nem eléggé gendersemleges?”
Az egyik vezető holland napilap szerint a „gondolatbűn” és a korlátolt gondolkodásmód megnyilvánulása, ha egy kisfiú szerint a fiúk hős tűzoltók, a lányok pedig érzékeny lények.Miközben itthon a balliberálisok hangosan jajveszékelnek, mert Magyarországon „nem élhetünk szabadon és a sajtó diktatórikus”, a holland média már rég háborút indított a szabad, kiegyensúlyozott sajtó ellen. Egy tekintélyes holland napilapban éppen arról olvashatunk, hogyan lehet „kigyógyítani” a gyermekeket a hagyományos szemléletből, merthogy annak rossz hatása van a társadalomra. A hollandok szinte ki akarták záratni hazánkat az EU-ból, mivel a kormány a gyermekvédelmi törvény által a családokra bízta a gyermekek nevelését, miközben ők gátlástalanul beleszólnak a gyermekek nevelésébe, például e nemrég megjelent, „túl tradicionálisan gondolkodó” gyermekekről szóló cikkben is.
Mégis mit tegyenek a holland szülők, ha a gyermeküket tudatosan gendersemlegesen nevelik, de azok mégis túl hagyományosan gondolkodnak? Mit tegyenek, ha azzal küzdenek, hogy óvodáskorú gyermekeiknek túlságosan határozott véleményük van arról, hogy mi lányos és mi fiús? Ha egy fiúcska azt mondja, hogy a lányok kedvesek, szeretik a rózsaszínt és finomabbak lévén a fiúk segítségére szorulnak, akkor máris gondolatbűnt követett el. A holland szülők ilyenkor kétségbe esnek, hogy a gendersemleges nevelés ellenére mégis milyen ármány folytán gondolkodnak így a gyerekeik, miféle magyar propaganda juthatott el hozzájuk, hogy tradicionális gondolatokra ragadtassák magukat.
A de Volkskrant hasábjain, Hollandia harmadik legnagyobb példányszámú napilapjában, olvashatunk az ilyen jellegű problémákról és a megoldásukról. A Mit tegyünk, ha a fiúnk azt kiáltja, hogy „Ez lányoknak való!” – a gendersemleges nevelés ellenére? című cikkből megtudjuk, hogyan kell ezt a kétségbeejtő helyzetet kezelni.
Anna van den Breemer újságíró rovatában minden héten egy általános nevelési problémával foglalkozik. Múlt héten egyik olvasójának levelével kezdte a cikkét, aki a következőt írta:
„Férjemmel meghökkentünk fiúnk tradicionális szemléletétől. Szerinte a lányok finom lények, akik rózsaszínes tütüket viselnek, sosem viselkednek rosszul és magas hangon azt mondják, hogy »ments meg engem!«. A fiúk pedig hangosak, ügyetlenek, ugyanakkor ők a tűzoltók és a hősök.”
A levélíró édesanya azért esett kétségbe e mondatok hallatán, mert ő bizony gendersemlegesen neveli a gyermekét. Részletezi, hogy ő a családfenntartó, ő vezeti a kocsit és ő vesz virágot a tanárnőnek! Férje pedig kreatív, főz és elvégzi az otthoni teendőket. Tudni szeretné, hogy gyermeke honnan szedi ezt a régimódi felfogást, és mit tehet ellene. Az újságíró egy rövid bevezetés után megnyugtatja az olvasóját, a szakértők szerint ugyanis az öt- és hétéves kor közötti gyermekek hajlamosak a kategorizáló, korlátolt gondolkodásmódra. Az egyik szakértő, Judi Mesman szavait idézi, miszerint „vigasztalni szeretném a szülőket: el fog múlni. Mind a három lányom óvodás korukban csak rózsaszínt akartak viselni, de mostanra már magabiztos, feminista fiatal hölgyek lettek.”
Anna van den Breemer cikkében hangsúlyozza, hogy a gender-sztereotípiák igenis károsak lehetnek a társadalomra: „ha a gyermekek a hagyományos nemi szerepekben hisznek, akkor eszerint fognak viselkedni” – idézi egy másik szakértő szavait.
A holland újságíró szerint az a kívánatos, hogy a szülők minél kevésbé hagyományos példát mutassanak a gyermeknek, hiszen akkor nagyobb az esélye annak, hogy a gyermekek sem fogják felvenni a tradicionális szerepeket.
De mit tegyünk, ha minden erőfeszítés ellenére a gyermekünk mégis „hagyományos” marad? Mit csináljunk, ha a fiúnk továbbra is azt kiáltja, hogy bizonyos dolgok lányoknak valók? Mesman szerint ilyenkor a következőt kell mondani:
„Hát, de ugye nem minden lány ezeket szereti? És ugye vannak olyan fiúk is, akik segítségre szorulnak és azt akarják, hogy megmentsék őket?”
Az újságíró arra buzdítja a szülőket, hogy praktikus példákat mondjanak a mindennapi életből. Például kérdezzék meg a következőt a gyermektől: „Szerinted a foci tényleg csak egy fiús sport? De hát a szomszédlány is szokott focizni, nem?”. Továbbá azt is javallja, hogy semmiképpen nem szabad túlságosan rászólni a gyermekre vagy túl sokszor kijavítani a hibás gondolkodásmódját, helyette inkább játékosnak kell lenni, mert ez hosszú távon sikerre vezet.
Az újságíró azzal zárja a cikkét, hogy bizonyos kutatások szerint jó hatással van a gyermekekre, ha fiúk néha azt játsszák, hogy lányok és fordítva.
Többek között a közérzetüket is javítja…
A hollandok tehát már csírájában elfojtják a gyermekeik hagyományos gondolatait, meg sem engedik, hogy kialakulhasson bennük a normális életszemlélet. Hollandia a liberális világ netovábbja. Már csak azt nem szabad, ami normális.