„Én pióca leszek a pusztulásban, és szívom majd a véretek” – ekként foglalja össze keserves létének lényegét Kiss Tibor, a Quimby együttes frontembere. A nyavalygós-szenvelgős, ráadásul rémisztően klisés és unalmas zenét játszó alternatív formáció költőcskéje a Hír TV Veiszer Alinda neve fémjelezte balliberális propagandaműsorában coming outolt a fenti mondattal, mely egyébként egy úgynevezett vers részlete. Ebben Kiss a kormánynak címezve ilyesféle kérdéseket tesz fel: „miért basszátok szét az országomat, miért rúgjátok hasba az ápolót, miért ültetitek szamárpadba a tanárokat, miért szarjátok szájba az álmodót?” Egyszersmind ráerősít a ballib kánonra: „ti még a Sátánnak is túl gecik vagytok…” – és így tovább, míg végül eljut az említett önvallomásig, megelőlegezve a beteg vágyat,mely szerint a magyar kormány a népével (vagyis a magyarokkal) együtt lepihen a büdös sárba.

Mármost ez utóbbi éppenséggel a Quimby önként vállalt közege, tekintve, hogy a zenekar neve az angol szlengben többek között víz alatti szellentést jelent, de e kifejezéssel illetik az olyan öregedő perverz férfiakat is, akik sajátos indíttatásból mások kerékpárjának nyergét szeretik nyalogatni. A büdösség tehát Kiss és együttese sajátja.

A nyalogatás is stimmel, a drogoktól állítólag rég megtisztult zenész ki tudja, miféle tudatmódosító szer hatására előtolult hagymázas látomásainak rossz strófákba gyömöszölésével ugyanis kötelességtudóan felmondja a balliberális kánont, ezzel buzgón kompenzálva tavalyi tusnádfürdői fellépésüket, ami után a belpesti mocsárból bűzös quimbyk törtek fel, és vidám, harsány verbális lincselés lett az egyik napról a másikra Fidesz-bérencnek minősített együttes osztályrésze.

Az ideológiavezérelt ballib kultúrterror ilyetén felhabzása nyomán a zenekar szűkölő magyarázkodásba fogott, gondosan elhatárolódva a tusnádfürdői tábor napközbeni közéleti előadásaitól, egyben ürüléknek titulálva a résztvevőket („naivitásból vagy jóhiszeműségből-e, de beleléptünk a szarba”, írták vonatkozó közleményükben), és fénysebességgel forgatva szemüket függetleneknek nevezték magukat a heves politikai mosakodás és igazodás közepette.

Nos, a pusztulás piócája legújabb bökversecskéjével, azaz a ballib kerékpár cseppet sem jó illatú nyergének nyalogatásával egyértelműen irányba állította és pozicionálta együttesét (ha valakinek egyébként eddig nem lett volna egyértelmű a hovatartozásuk – ezúton is nyomatékosan javasoljuk a tusnádfürdői szervezőknek, hogy a jövőben ne költsék a pénzt arra méltatlan, őket szánalmas magyarázkodásukkal cinikusan és gyáván megalázó fellépőkre!) Kiss alámerült a dágványba, és nagy erőlködéssel kiszakadt belőle, ami benne volt. Ocsmány és émelyítő buborékok törtek föl a víz alól, megmutatva az alanti, vagyis ballib világ valóságát. Amire nem a magát vérszívónak minősítő Kiss zöngeményei, sokkal inkább az Akela együttes sorai illenek: „mocsárbűz, mély iszap, rohadó nyálkás piócák.”