„A macska érzelmei teljesen őszinték; az emberi lények mindenféle okoknál fogva elrejthetik érzelmeiket, de a macska sohasem tesz így.”
(Ernest Hemingway)

Hirdetés

Vannak állatok, amelyek megérzik a földrengést. Mások a gazdájuk cukorszintjének változását érzékelik, s azonnal jeleznek neki, ha baj van. Olyan házi kedvenc is akad, amelyik a vakok és gyengénlátók életét teszi könnyebbé a közlekedésben. Kedves barátom, Mónika macskája pedig Orbán-imádó.

***

Nem, kérem tisztelettel, ez nem egy olcsó kampánytrükk, s nem is egy szenzációhajhász, úgynevezett clickbait hír, aminek már a főcíme is alkalmas arra, hogy százezreket késztessen azonnali kattintásra. Ez, tisztelettel, maga a rögvaló. Úgy is mondhatnám, hogy macskák uralta társadalmunk egyik kulcsfontosságú híre, már legalábbis azoknak, akik vagy mindenben politikát látnak, vagy önnön politikamentességüket hirdetik, miközben úton-útfélen megjegyzik, hogy mindenki elmehet arra a bizonyos melegebb éghajlatra, aki nem úgy gondolkodik, mint ők.

A „macskák uralta világ” kijelentésről széljegyzetben csak annyit, hogy ezt azért, és csakis ezért mertem expressis verbis leírni, mivel a világunkat a macskák uralják. Tetszik, nem tetszik, ez van. Elég, ha csak megnézzük a közösségi oldalak képeit és videóit! Vajon mely tartalmak pörögnek a legjobban? Melyek kattintásszáma emelkedik Csomolungmaként a többi fölé? Naná, hogy azok, amelyeknek macskatartalma 100%!

Korábban írtuk

Ezért bátorkodtam én is elkövetni ezt a cikket, melyben arról számolok be, hogy él Magyarországon, jobban mondva Észak-Magyarországon, még jobban mondva Nógrád megyében, teljesen jól mondva pedig Nyugat-Nógrádban egy macska, amelyik a gazdája iránti olthatatlan rajongását megosztja a Magyarország miniszterelnöke iránt érzett imádatával.

***

Cirmi, nevezzük így, hiszen személyiségi jogok miatt nevét megváltoztattam, ellentétben Mónikáéval, aki a való életben is Mónika, szóval Cirmi  – minő oximoron –  kutyaközönséges macskaként látta meg a napvilágot egy messzi-messzi, vadregényes városban, ami valahol Érsekvadkert és Szendehely között helyezkedik el (ami ugye csakis Rétság lehet, de hát indiszkrécióm ma, úgy tűnik, csúcsra járatódott).

Cirmi egészen héthónapos koráig úgy élt, s úgy viselkedett, akárha egy mezei cirmos lenne, amolyan ősnemes bengáli és viszkasz fajmacskák paraszti elődje, akinek csakis az a fontos, hogy ha a házban van, akkor mindig kikívánkozzék onnan, míg ha gazdája által udvarra ítéltetett, addig nyávogja szívszaggató sirámait, amíg végre bebocsátást nem nyer a szentek szentjébe, a legbelső hajlékba. 

Így élte mindennapjait Cirmi egészen addig a pillanatig, amíg egy szép napon, épp a nappaliban tartózkodva meg nem látta Orbán Viktort.

Orbán Viktor épp a 2018-as Békemenet ünnepi szónoklatát mondta a tévében, s fogalma sem volt arról, hogy cirka ötven kilométerrel arrébb egy macska figyeli.

Cirmi valóban létezik

Merthogy Cirmi figyelte őt. Először csak azzal a hányaveti nézéssel, amivel egyébiránt minden macska minden embert minden pillanatban lesajnál. Ám a beszéd második percétől kedve (jobban mondva a hetvennyolcadik másodperctől fogva) a cicaszemek egyre inkább Magyarország miniszterelnökére kezdtek fókuszálni, kizárva a valóságérzékelésből a tépni való függönyt, de még a rágni való szobapálmát is. De olyannyira, hogy amikor Móni anyukája meglehetősen tapintatlan módon átsétált a képernyő előtt, hogy némi tápanyaghoz juttassa a radiátor tövében zöldellő fikuszt, a macska meglehetősen ideges nyaknyújtogatással igyekezett a közé és Orbán Viktor közé settenkedő azeszt látómezőjéből közömbösíteni. 

***

Tiszta szerencse, hogy Mónika kormánypárti, hiszen beláthatatlan következményei lettek volna annak, ha mondjuk egy gyógyíthatatlanul kétoldali liberáliában szenvedő egyén fog ki egy fideszes négylábút. 

Így adódott, hogy a gazdinak kifejezetten tetszett kis kedvencének politikai preferenciája, melyet persze először puszta véletlennek tartott, de miután a Kossuth rádió Orbán-interjúi, illetve az M1 Híradójának hasonló tartalmú anyagai is ugyanazt az eredményt hozták, kénytelen-kelletlen belátta, hogy Cirmi bizony még nála is jobboldalibb. 

A felfedezés valóságtartalmának kiderítése végett egy ízben még egy kósza kísérletet is megengedett magának, nevesen fogta, és szó nélkül csatornát váltott a tévén az egyik Orbán-beszéd alatt.

Cirmi pedig, aki egészen addig a készülék előtti kanapén ült, megbabonázott szemét a kormányfőre szegezve, először gazdájára nézett, majd szélsebesen leugrott a kanapéról, s Mónika földszinti konyhában sepregető anyjához leszaladva kezdett el szívszaggató módon nyavíkolni. Ezt a teátrálisan magamutogató panaszkodást pedig egészen addig folytatta, amíg Mónika az emeleten vissza nem kapcsolta a beszédet. Cirmi azon minutában felnyargalt, s a kanapéra pattanva bámult megbabonázottan a képernyőre. 

***

Hogy mit akarok mindezzel mondani? Talán az égvilágon semmit, csupán elmeséltem egy történetet. Vagy esetleg a történetben rejlő lehetőségek okán kívánom felhívni a figyelmet erre a kampánylehetőségre?

Mert mi van, ha netán kiderül, hogy Orbán Viktor hangjának frekvenciája nyugtatólag hat a cicákra? A dolgok mai állása szerint ezzel a felfedezéssel garantálva lenne a három, ha nem egyenesen a négyharmad. 

Azzal viszont semmit sem veszíthet a kedves olvasó, ha e cikk hatására leülteti macsekját a tévé elé, amikor Orbán Viktor beszél! 

Kíváncsian várom, hogy ki mire jutott.