Múmiák és fegyvernepperek

„A hazugság jó fegyver.” (Agatha Christie)

Ha valaki kíváncsi a honi ellenzék mentális állapotára, annak tiszta szívből ajánlom Bolgár György klubrádiós műsorának hallgatását. Én is így tettem a minap, s nagyon jó, hogy így tettem. Drágabolgárúr a műsorába ugyanis rendre citál be olyan politikai múmiákat, akik a peremvidékre szorulva még mindig nem hagyják abba fékevesztett tobzódásukat.

Fotó: MTI/Kallos Bea, archív

A műsor vendége ezúttal Eörsi Mátyás SZDSZ-alapító, a Horn-kormány egykori külügyi államtitkára, jelenleg DK-s politikus volt. A téma pedig mi más is lehetett volna, mint Gruevszki befogadása és az orosz fegyvernepperek kiadatása. Én pedig örültem, hogy nem volt bicska a zsebemben, mert veszélyes, ha csak úgy ad hoc kinyílik.

Eörsi gyűlés

Már az elején nem árt tisztázni, hogy ennek a két hírnek az együttes taglalása nem más, mint vörös posztón átszűrt, a kommunizmus szelén kiszárított, s a kormányellenesség malomkövein porrá őrölt populizmus púderfinomságú lepedéke. Ezt a két hírt ugyanis csak a nagyon ostobák, a nagyon gonoszak, vagy a nagyon hataloméhesek vizsgálják egyazon kontextusban. Eörsire és Bolgárra a három állításból kettő mindenképp ráillik. Hogy melyik kettő, azt ki-ki maga döntse el. A Gruevszki-üggyel egy korábbi írásomban már foglalkoztam. Nézzük tehát, hogy mi a helyzet az illegális fegyverpiacon.

Amiként a Magyar Honvédség, úgy minden ország védereje időnként arra kényszerül, hogy modernizálja fegyverarzenálját. A leselejtezett darabokkal aztán két dolog történik: vagy megsemmisítik, vagy eladják. Abban mind egyetértünk, hogy a Honvédségtől vásárolt fegyver az nem kínai piacon vett savanyú cukorka. Az állami eladás előtt a honi szakszolgálatok gondosan megvizsgálják a vevő személyét, s csak akkor kötik meg az üzletet, ha semmiféle aggály nem merülhet fel a tranzakcióval kapcsolatban. E tranzakció esetében számolni kell az esetleges külső megfigyelőkkel is, akik vagy az atlanti tömb égiszén belül nyíltan, vagy külhoni titkosszolgálatok által követik nyomon az eseményeket. Az eladó ez esetben csak és csakis a vevő személyét illetően tartozik felelősséggel. Ha tehát sem a NATO-parancsnokság, sem az ENSZ, sem semmiféle más szervezet nem emelt kifogást az évekkel ezelőtti eladás miatt, akkor azt kell feltételeznünk, hogy az eladás teljesen jogszerűen, a nemzetközi előírásoknak megfelelően történt.

Eörsi és Bolgár nyilván nem így gondolják. Szerintük valamiféle maffiamódszerek játszottak itt szerepet, ahogyan Orbánnak Gruevszki befogadását illetően is. Eörsi és Bolgár szerint Orbán Viktor valamiféle kelet-közép-európai keresztapa, aki szívességeket tesz és szívességeket hálál meg, mégpedig azért, mert amikor majd menekülnie kell – „Magyarország és az egész régió örömére” – teszi hozzá Eörsi –, akkor majd őt is ugyanígy fogják segíteni. Hogy kik, azt csak sejteti, de amennyiben Putyint említjük meg elsőként, nem tévedünk nagyot.

Nemzetközi protokoll

Ezt követően ez a két agykombinát veszélyes vizekre evez. Olyan vizekre, méghozzá nemzetközi vizekre, amit ők sem ismernek. A beszélgetésben a „véleményem szerint” és az „úgy gondolom” többször fordul elő, mint sarki kocsmában éjfél után a nőnemű szülővel javasolandó szexuális aktus. Mert miről is van szó? Adott két orosz fegyverkereskedő, akiket az amerikai kábítószer-ellenes hatóság, a DEA évek óta figyel. A két orosz az egykori magyar honvédségi fegyverekből is vásárolt egy magyar cégen keresztül. A DEA szerint a kereskedők – apa és fia – valószínűleg Mexikóban akarták értékesíteni a fegyvereket, amikor is az amerikaiak által irányított fedett akcióban a TEK kommandósai lecsaptak rájuk. Mindez két éve történt. Az ügy most került nyilvánosságra, amikor az Igazságügyi Minisztérium döntése értelmében – az amerikaiak kiadatási kérelmének ellenében – az elfogott fegyverkereskedőket az állampolgárságuk figyelembevételével Oroszországnak adták ki.

Tehát még egyszer: két orosz fegyverkereskedő Mexikóban akart fegyvereket eladni, de az amerikaiak évek óta tartó nyomozásának végeztével (mely nyomozás még az Obama-adminisztráció idején kezdődött) Magyarországon magyarok fogták el őket. Eörsi és Bolgár abban egyetértenek, hogy fogalmuk sincs, mi erre az esetre a nemzetközi protokoll. Tehát egész más vonalon indulnak el. Mégpedig azon, hogy szubjektív módon spekulálnak. Eszerint a „bizonyíthatóan autoriter vezetésű, maffiózókkal is kooperáló” Putyin barátsága elsőbbséget élvezett Orbán számára, na de legalább most már az őt fogadni nem akaró Trump is tudja, hogy Orbánnal mi a helyzet.” Merthogy – és ebben mindketten egyetértenek – amíg Oroszország a nemzetközi terrorizmus melegágya, addig az USA a világbéke kizárólagos nemzetközi forgalmazója.

Ezen a ponton szánom leginkább ezt a kettőt. Sajnálatos lehet nekik, Clinton-pártiaknak Trumpot támogatni, még ha csupán Putyin ellenében is. S még sajnálatosabb, hogy néhány kósza történelmi tényről úgy látszik, elfeledkeztek.

Szíria, Vietnam, Latin-Amerika

Elsőként arról, hogy a latin-amerikai térség destabilizációjában és az itt működő drogkartellek megerősödésében az Amerikai Egyesült Államoknak tevőleges szerepe van. Elsőként azért, mert az USA a CIA-n keresztül a kontinentális terület országainak túlnyomó részében vagy puccsot idézett elő, vagy pénzzel és fegyverekkel segítette a puccsokat. Csak hát ezek a fegyverek nem mindig oda kerültek, ahová szánták őket. A katonai vezetésnek szánt arzenál egy része a drogbárók kezébe került. Mégpedig úgy, hogy a tábornokok extra profit reményében saját kezűleg adták el nekik. S ha ez nem lenne elég, a CIA és a DEA sajtóhírek szerint megegyeztek a mexikói Sinaloa kartellel, hogy amennyiben a többi kartellt segítenek kiiktatni, a működésüket szabadon folytathatják. Ezzel viszont csupán azt érték el, hogy a Sinaloa kartell lett a világ leghatalmasabb drogelosztója. Vezetője, Joaquín „El Chapo” Guzman pedig a leghatalmasabb drogbáró. 

Ugyancsak nem feledkezhetünk meg arról a tényről, hogy a The New York Times és a The Washington Post által kiszivárogtatott McNamara-jelentés értelmében az 1965-től 1973-ig tartó vietnami háborúban négy amerikai elnök hazudott a Kongresszusnak, a Szenátusnak és az amerikai népnek. Ugyanis már az USA katonai beavatkozásának pillanatában tudták, hogy ezt a háborút soha nem nyerhetik meg. Különös véletlen folytán a négy elnök egyike sem került hazaárulás vádjával bíróság elé, s pláne nem börtönbe. Kennedyt leszámítva, aki egész máshová került, s a rossz nyelvek szerint éppen azért, mert be akarta szüntetni az amerikai jelenlétet az indokínai hadszíntéren. Még jó, hogy mindez csupán hárommillió vietnami és ötvennyolcezer amerikai életébe került…

Akinek ez még nem lenne elég, annak jöjjön még egy „meglepő” tény. Az ISIS katonái nagyon sok esetben azokkal az amerikai fegyverekkel lövik a civileket és a kormányerőket, amely fegyvereket az USA a kormányerőknek adott. Csak hát… ha a szír kormánykatona fizetésére az ISIS ráígérte úgy a dupláját, tripláját, akkor ment a katona, s vitte magával a századát, ezredét, na és a teljes arzenált.

***

A fentieknek három tanulsága van. Az első, hogy a kormány mind a befogadási, mind a kiadatási kérdésekben alapos megfontolás után dönt, s amint látható, nem fél meghozni olyan döntéseket sem, amelyek pillanatnyi népszerűségvesztéssel járnak. A második, hogy az USA és Oroszország méretű szuperhatalmak esetében semmi nem lehet csak fekete, vagy csak fehér. E nagyhatalmak elsődleges célja, hogy pozíciójukat megtartsák vagy erősítsék. Ennek okán persze különféle ideológiákat gyártanak, amiket lehet elfogadni vagy elutasítani. Nem lehet azonban egyiket a másik ellenében szentnek vagy gonosznak kikiáltani. A harmadik, s egyben utolsó tanulság, hogy amíg az ellenzék csak ilyen Eörsi- vagy Bolgár-féle szellemi tőkét birtokol, addig Orbán Viktor kormányzása vasbetonba ágyazott márványtalapzaton nyugszik.