Munkásőrök és antifák (avagy be nem tartott törvényeink hozadékai)

„A gyűlölet erős kötelék, és ha elszakad, némi mélabút hagy maga után.”
(Maurice Druon)

A napokban két szervezet dugta ki fejét a csatornából a fényre. Az egyik a kitörés napja alkalmából demonstráló „antifasiszta” csoportosulás, a másik az újjászerveződni kívánó Munkásőrség. Egyelőre nehéz eldönteni, hogy melyikük jelent nagyobb veszélyt társadalmunkra, de az bizonyos, hogy a veszély létező és kézzelfogható.

A magyar métely

Foglalkozzunk először a mi külön bejáratú, hazai mételyünkkel! 

„Számítunk mindenkire, akinek fontos a testület értékeinek és hagyományainak, valamint a szocializmus ügyének átmentése és védelme a 21. századi viszonyokra!” – írja az újjáalakult Munkásőrség parancsnoka, Juhász Norbert. A 30 éves fiatalember hellyel-közzel egyidős a Munkásőrség megszüntetésének napjával. Az 1989. november 26-án rendezett négyigenes népszavazással – több mint 4 millió igennel és 216 ezer nemmel – végleg feloszlott a Munkásőrség, méghozzá jogutód nélkül. Amennyiben Juhász mégis jogutódszervezetként kívánná bejegyeztetni kommunista bandáját, javaslom, hogy azonnal álljon bíróság elé azokért a népellenes bűnökért, amiket az egykori szervezet tagjai követtek el.

Kádár 1957-ben hozta létre azt a pártirányítás alatt álló fegyveres szervezetet, mely nem titkolt céllal az 1956-os forradalom és szabadságharchoz hasonló ellenállási mozgalmak leverésére szerveződött. Tagjai egyenruhájukat és fegyvereiket (maroklőfegyver, gépkarabély, akár kézigránát) hazavihették, és otthon tárolhatták, szigorú megkötések (például fegyverszoba, fegyverszekrény, stb.) nélkül, akár szögre akasztva, a ruhásszekrényben is. Az így létrejövő, mintegy 60 ezres létszámú kádári magánhadsereg az ’50-es, ’60-as években a tisztogatásokban vett részt, utána pedig rendőri segédletként tüntetések leverésében, ellenállók elfogásában segédkezett. Csendesebb időkben pedig a tagok besúgókként jelentettek. Az igazán megdöbbentő, hogy Juhász egykori munkásőröket is vár soraikba. 

A nyugati métely

E publikációnak nem célja állást foglalni a tekintetben, hogy a kitörés napja alkalmából tartott rendezvény legitim megemlékezés-e. Az azonban tudvalévő, hogy a szervezők komoly feltételekhez kötötték a megjelenést. Megtiltották többek között a Magyarországon önkényuralmi jelképeknek számító szimbólumok (szvasztika, nyilaskereszt, stb.) használatát, a pártzászlók használatát, valamint arra is kitértek, hogy a túlságosan sok magyar jelképet használó ruházatot sem preferálják. Ehhez képest a velük szembenálló, Nyugat-Európából idevezényelt antifák köreiben több volt a kommunista jelkép, mint égen a csillag. A „Ciao Bellára” masírozó újbolsevikok e minőségükben többekre is rátámadtak, s a verbális szidalmak mellett a tettlegességtől sem riadtak vissza. 

Ez utóbbi már csak azért is vérlázító, mert ha tetszik, ha nem, olyan rendezvényről van szó, amit a rendőrség engedélyezett, helyszínbiztosítással is ellátott. A részben külföldi bajkeverők tehát egy olyan rendezvényt fenyegettek Magyarország fővárosában, amely rendezvényt a törvényi követelmények betartásával és betartatásával bonyolítottak le. A vélhetően megvalósult önbíráskodás, valamint a törvényes rend megzavarása külföldi elkövetők esetében különösen sértő és veszélyes. 

Csoportos átok

Mit is mond a Juhász nevű munkásőrparancsnok? Hogy a régi Munkásőrséget, a szocialista értékek átmentését és védelmét tűzi ki célul. Tehát nagyjából ugyanazt, mint a nyugati és hazai antifák. S csak idő kérdése, hogy e két csoportosulás valami módon fuzionáljon. Ez akár úgy is létrejöhet, hogy a magyar munkásőr tagja lesz egy magyar vagy nyugati antifa csoportnak, s fordítva. Mint a saját szemünkkel láthattuk, a magukat antifasisztának hazudó, valójában azonban szimplán bajkeverő anarchistáktól nem testidegen a fizikális erőszak. Vajon mi jöhet ezután? Esetleg ezeket a barmokat valaki felfegyverezi? Mondjuk egy húsvéti, úrnapi vagy Szent István napi körmenet előtt? 

Mert félő, hogy be nem tartott törvényeink meg nem ítélt szankciói oda vezetnek, hogy egy utcai rendezvényen meghal az első ember. Sokszor elmondtam már, de ha kell, még többször elmondom, hogy ideje lenne a törvényes magyar demokráciát védő, s az azok ellen fellépők tetteit komoly büntetési tételekkel sújtó rendelkezéseket betartatni. Ez mára ugyanolyan fontosságúvá vált, mint a határvédelem. Ugyanis amíg a Közel-Keletről törvénytelenül országunkba betörni akaró migránsok ellen kiépítettünk egy működő mechanizmust, addig az uniós tagállamokból törvényes úton hazánkba érkező újbolsevik anarchistákkal szemben jelenleg védtelenek vagyunk. 

***

Csak az nem látja, aki nem akarja, hogy az újonnan alakult paramilitáris csoportok – akárcsak az egyre nagyobb számú NGO-k – az Orbán-kormány megdöntésének céljából, nyugati kézi vezérléssel jöttek létre. Egyelőre még külön-külön végzik nemzetellenes tevékenységeiket. Nem kellene megvárni, míg egyetlen, mindent átfogó hálózattá csoportosulnak.