Hirdetés

A demokrata.hu számolt be 11-én, vasárnap este elsőként Kurvázik a Klubrádió címmel arról, hogy az amerikai pénzen is kitartott Klubrádióban nem más, mint a tulajdonosa, bizonyos Arató András milyen nőgyűlölő és alpári, sőt tahó sértegetésekkel tűzdelt irományt tett közzé, amelyben lényegében prostituáltaknak nevezte Magyarország lemondott köztársasági elnök asszonyát, Novák Katalint és Varga Judit országgyűlési képviselőt, volt igazságügyi minisztert. Rövid online nyilvánosságot követően, sunyi módon átírták a címét Kurvák cseréje helyett Bútorok cseréjére.

Az önmagát függetlenobjektívnek kikiáltó sajtó mocskolódásáról a balliberális oldal túlnyomó többsége igyekezett mélyen hallgatni, miközben a szerző csupán apró figyelmetlenségének és nagy felháborodásának tulajdonította irománya születését meg a körülötte csapott hercehurcát, hozzátéve: ha valaki sértve érzi magát, attól elnézést kér.

A három napig tartó hír- és véleményzárlatot, többek között a Magyar Nemzeti Médiaszövetség felszólítására, miszerint Arató Andrástól határolódjanak el, szerda délután a Magyar Újságírók Országos Szövetsége kénytelen volt megtörni és egy olyan állásfoglalást kiadni, amely nem hajlandó elítélni és szankciók alá vetni a szerző megnyilvánulását, helyette egyenesen példaképet óhajt „csinálni” belőle.

Már az is árulkodó, hogy a mellébeszélő állásfoglalás terjedelmesebb, mint az inkriminált iromány, és csak arra hagyatkozik, hogy általa a szövetség felhívja az újságírók és nyilatkozók figyelmét a durva beszéd kerülésére, az emberi méltóságot sértő kijelentések, az indulat, a harag, a gyűlölködés veszélyeire, mintha egy általános iskolai felső tagozatos osztályfőnöki órán lennénk. Összesen két körmönfont mondat foglalkozik a klubrádióssal imígyen: 

Korábban írtuk

„Az online térben vagy az élő adásokban könnyen kicsúsznak olyan szavak, amelyeket – jó esetben – megbán kimondójuk, s bocsánatot kér. […] Ez történt a Klubrádió esetében, amikor Arató András kért bocsánatot, és távolította el véleménycikkét a rádió honlapjáról. Helyesen tette.”

Ezután következett az igazi fordulat, amolyan partizános lerohanással, hiszen azt állítja a szövetség, hogy „az esetek jelentős részében azonban a politikai ellenfelet […] pocskondiázó nyilatkozók nem érzik úgy, hogy túllépik azt a határt, amelyet a sajtószabadság még tolerál.” 

Mit sugall ez a mondat? Egyértelműen azt, hogy Arató viszont érezte, és így máris Che Guevarához, Pottyondy Edinához, Pankotai Lilihez hasonló forradalmár példaképpé emelkedett. Olyan elszánt baloldali harcossá, aki miután porig öklözte két, háromgyermekes női áldozatát, már nem ütlegel tovább, mert ő tudja, hol a határ. A MÚOSZ állásfoglalása ennyivel tulajdonképpen ki is fújt, és Aratónak sem lett tele a gatyája.

– Mégis miben foglaltak állást? – kérdeztem a MÚOSZ elnök asszonyától, Kocsi Ilonától, akivel az 1980-as években dolgoztam együtt a Magyar Hírlapnál, és aki harmadszori keresésemre állt a Demokrata rendelkezésére.

– Abban foglaltunk állást, hogy igenis oda kell figyelni nekünk, újságíróknak arra, mit írunk és mit mondunk. Arató kolléga elnézést kért azért, amit megjelentetett, és helyesen tette.

– Ezek szerint semmiben sem marasztalják el, személyes felelősségét sem állapították meg, illetve eljárás megindításáról sem döntöttek?

– Felelősséget nem állapítottunk meg, csak felhívtuk a szakma figyelmét a MÚOSZ 2011 óta érvényben lévő Etikai Kódexére.

– A 12 tagú elnökséget összehívta, és közösen csak ennyit döntöttek az ügyben?

– Az összehívás menete részletkérdés, a lényeg az, hogy mindenki elmondhatta a véleményét.

– Akkor a szerző az önök szemében, akár a ma született bárány, ártatlan?

– Visszavonta a cikkét, mi mást kellene tennünk?

– Semmilyen felelősségre vonás nem lesz?

– Ilyesmiről nem tárgyaltunk.  

– Hardy Mihály főszerkesztő sem tehet semmiről?

– Magam nem ismerem a Klubrádió működésének belső mechanizmusát, ezért azt sem tárgyaltuk.

– Akkor Sebes György kollegájának sem lesz ebben feladata?

– Ő nem is tagja az elnökségnek.

– De az etikai bizottságuknak az elnöke.

– Mondtam már, hogy felelősségi kérdésekkel nem foglalkoztunk, hatóságok irányába nem lépünk, részünkről lezártnak tekintjük az ügyet.

Napnál világosabb beszéd, szimpla szerecsenmosdatás, amikor is egy védhetetlen, gyalázatos és sötét cselekményt próbálnak kedvezőbb, amolyan szivárványos színben feltüntetni. A szerecsen esetünkben olyan fehér bőrű, de sötét gondolkodású tettes, akinek alibiből elkezdik előttünk világosabbra suvickolni a sötét agyát, pedig tudják, reménytelen.

De nem tehetnek mást, hiszen évtizedek óta egymásra utaltak, egymás kezéből esznek, ezért aztán fedezik, takargatják egymást. Még egyetlen, bár csöppet sem meglepő kiegészítést engedjenek meg így a végén: természetesen ennek a szövetségnek egyik oszlopos tagja Arató András.

A szövetség kévekötőinek dolga a rájuk bízott termények sarlóval történő összenyalábolása, aztán sűrítése, átkötözése, végül óvó tető alá hordása és megvédése. És ők most is elvégezték, mert elvégezhették ez irányú dolgukat.

Nem marad utánuk, csak a törek.