Nem számító életek

Az Egyesült Államok több nagyvárosa lángokban áll a minneapolisi rendőri túlkapás után. George Floyd halála megrázó eset, ám a mostanra kialakult őskáoszt pusztán a politikai botránykeltés vágya és a felforgatás iránti érdekek diktálják, semmiképp sem az emberi részvét.

Sokan úgy tesznek, mintha teljesen normális lenne lángba borítani több várost és afféle kedvtelésből fosztogatni. De hát ez rendben van – hiszen ezek az emberek csak erőszakmentesen felvonulnak az áldozat emlékére.

Álljon itt néhány elem a „békés tüntetők” bűnlajstromáról: egy mozgáskorlátozott nő brutális bántalmazása, boltok kifosztása és üzlethelyiségek tönkretétele, utcai és rendőrök elleni erőszak, egy nyugalmazott (és egyébként George Floydhoz hasonlóan fekete) rendőrfőnök és további két ember meglincselése. Felbecsülhetetlen anyagi és emberi károk keletkeztek az elmúlt napok lázongásai során. Csakhogy ezt a számlát senki sem rendezi.

Eközben az alapvető emberi igényesség szerint kézenfekvő elutasítás helyett a vandálkodó, gyilkos csőcselék legitimálása folyik az amerikai baloldalon. A demokraták elnökjelöltje, Joe Biden ellátogatott az egyik tüntetés helyszínére, Obama exelnök pedig egyenesen bátorítónak nevezte a zavargásokat. De nem kell messzire mennünk ahhoz, hogy a hazai progresszívek zengte ódákat hallhassunk a Nagy Júniusi Antifasiszta Forradalomról. Már alakul itthon is a Black Lives Matter mozgalom, bár fene tudja, hogy Magyarországon miféle tömegigény van a feketék érdekeinek védelmére.

A tüntetéssorozat kapcsán rögzítenünk kell egy fontos alaptézist: a baloldal mindig homlokegyenest másként cselekszik, mint amit mond. A magukat demokratának nevezők gondolkodnak leginkább diktatórikus keretekben, az elviekben toleráns liberálisok a XX. század totalitárius rezsimjeit megszégyenítő módon számolnak le az ellenvéleményekkel, és az antirasszista zászlók alatt menetelők honosítják meg a valódi rasszizmust. A koherencia mellékes. Városok égnek egy rendőri túlkapás fekete áldozata miatt, ám a söpredék által meggyilkolt fekete nyugdíjasra mindenki magasról tesz. Liberális és jogállamisági értékekről beszélnek (félre) szüntelenül azok, akik kommunista tempójú uszítást és terrort alkalmaznak.

Kirekesztésről és fasizmusról hadoválnak, miközben a fehérek ellen hergelnek.

Az USA-ban hosszú évtizedek kulturális és civilizációs torzulása által jutott oda a helyzet, hogy ma már az önjelölt anarcholiberális döntőbírók határozzák meg, kinek az élete fontos, és kié nem. Black Lives Matter, azaz „a fekete életek számítanak”, állítja nevében a mozgalom. Ám számukra a bőrszín csak ürügy, semmi több: George Floydot az egekig magasztalják és folyamatosan beszélnek róla, de a fosztogatók által meggyilkolt, ugyancsak fekete David Dorn már senkit sem érdekel. 

Az élethez való jog általános és mindenkire kiterjedő mivolta a múlté – mostanra csupán számító és nem számító emberéletekről beszélhetünk. Ahogy az aktuális politikai hangulatkeltés megkívánja, úgy beszélnek egyes dolgokról, vagy épp hallgatják el azokat. Egy hollywoodi sztár pedig már ki is adta az ukázt: mint mondta, aki nem ért egyet vele, és az ő liberális felfogásától eltérően vélekedik a tüntetésekről, az nem érdemli meg, hogy a filmjeit nézze. A véleményszabadság jegyében, persze.

Így áll tehát az amerikai demokrácia állapota egy átlagos kampány idején: megrongálva, széttörten és romosan. Mint egy minneapolisi üzlet.

És messze még a november.