Sokáig töprengtem, hogy vajon mi lehet a valódi célja a szombati tüntetéseknek? Mert ahogyan egy kedves kollégám oly találóan megjegyezte, ezek a fiatalok csupa olyan dologért tüntetnek, ami már megvan. Lásd: jogállam, demokrácia, szólásszabadság, sajtószabadság etc. Ezzel a fajta logikával igazán tüntethetnének a kijárási tilalom ellen is. Vagy azért, hogy ne legyen kötelező hidzsábot viselni a Szent István-bazilikában. Aztán… szembejött velem az interneten egy fotó. S ha töprengésem tárgyára a választ nem is adta meg, más, sokkal ijesztőbb perspektívákra nyitotta fel szememet.

A képen két fiatal hölgy tartott közösen egy táblát. A táblán a következő felirat állt:

„NEM SZEXELEK FIDESZESSEL”

S bevallom, noha elsőre szánalmasan megmosolyogtató volt is ez a felettébb egyértelmű üzenet, azért sokadik olvasatra végtelen szomorúsággal töltött el. Igazából nem a tüntetések mikéntjére kaptam választ általa, hanem arra nézvést lettem pluszinformációval ellátva, hogy ez az egész őrület hová fajulhat.

Látszatra ez a szöveg nem más, mint színtiszta provokáció. Kivagyiság, polgárpukkasztás, álságos merészség. Egyszóval minden olyan, amit egy fiatalnak kötelezően tennie kell, hogy megkapja a társadalomtól azokat a válaszreakciókat, amelyek segítségével bele tudja építeni a saját személyiségébe a beépítendő kódokat. Azokat a kódokat, amelyek a későbbiekben segíteni fogják őt a beilleszkedésben. Minden más esetben ennek venném tehát ezt a fajta szándékos átugrását a toleranciaküszöbnek. Valójában azonban ez most egy igen rossz ízű, igen rossz funkciójú kovász. S a tészta, ami általa dagad, túlmutat mindenen, amit emberségnek, magyarságnak, filantrópiának nevezünk.

Elsőre persze csak ennyi. Két hölgy jelzi a köz felé a politikai tárgyú szexuális preferenciáját. Elvárásaikat, egyéni szimpátiájukat nem valamiféle bonyolult cenzushoz, hanem csupán pártálláshoz kötik. Lehet tehát a szerelmük pedofil cigánygyűlölő, anyagyilkos szoci vagy jobbikos rabló, csak éppen fideszes ne. Ám legyen, mondanám, ha a történet ezen a ponton megállna, önmagába hajlana akár egy circulus vitiosus, és elhalna szép lassan. Csakhogy ami ebből ki tud sarjadni, az ijesztőbb lehet, mint a legrémesebb rémálmaink.

Képzeljünk el, mondjuk, egy önkéntes donort, aki a véradóállomáson ex cathedra meghatározza a recipiens személyét. Mondván, hogy az ő vére biza ne csörgedezzen fideszes erekben soha! S folytassuk a történetet a lehető legszomorúbb végkifejlettel. Vizionáljunk magunk elé egy édesanyát és egy édesapát, akik azt mondják a transzplantációs klinikán: „A gyerekünknek ugyan új szívre van szüksége, de az egészen biztos, hogy nem fideszes szív lesz, mert olyat sose engednénk beültetni!”

A gondolkodásnak ezen a pontján annak a táblának a szövege már se nem humoros, se nem provokatív, hanem vegytisztán ijesztő. A NER Rómeók és NGO Júliák új nemzedékét látjuk felnőni magunk előtt, ugyanazon országban, de párhuzamos társadalmakban. Kormánypárti fiatalokat látunk, akik egyszerűen nem értik, mi velük a gond. És ellenzéki fiatalokat látunk, akik toleránsak az eltérő nemi, faji vagy vallási identitással, de sosem bocsátják meg, ha valaki Orbán Viktorra voksolt.

Hamarosan kezdetét veszi a fesztiválszezon. Vajon majd annak helyszínein is két felekezet lesz? És az egyetemi gólyatáborok szervezői majd eleve két tábort fognak meghirdetni egyhetes különbséggel, kormánypárti és liberális gólyáknak? S vajon ezek a fiatalok a szórakozóhelyeken elkezdik-e majd egymást listázni? S a legendás, ámde szintén nevetséges „tízből hányas a srác vagy a lány” átminősül a külcsín pontozásától a politikai hozzáállás felé?

Fogalmam sincs, miként lehetne ennek az őrületnek véget vetni. De úgy vélem, erre nem is én fogom megadni a választ, hanem két rafinált összetevő: a jó idő és a hormonok. Ez a kettő így együtt megmutatja majd ezeknek a fiataloknak elfuserált ideológiájuk mindennél nagyobb esendőségét. Hiszen ez mindig is így volt, és mindig is így lesz.

Hinnem kell tehát abban, hogy Rómeóink és Júliáink nem egymást fogják méreggel megitatni. Mert máskülönben ennyit sem a Capulet-, sem a Montague-ház nem ér meg.