„Nincs hálózat”

A tavaly október 15-én megtartott lengyelországi választás után három baloldali tömb összefogásával létrejött kormány névsora immár ismert a nagyérdemű előtt. A friss szereplők mellett visszatérőként bukkant fel a kabinetben Radoslaw Sikorski, aki a külügyekért lett felelős – a politikus 2007 és 2014 között szintén betöltötte a külügyminiszteri pozíciót, hasonlóképpen Donald Tusk kormányfősége alatt.

Sikorski a régi és új minisztersége között eltelt majd’ tíz évben a lengyel parlament (Szejm) elnöki tisztségét viselte 2014 és 2015 között, 2019-től pedig a Polgári Platform (PO) európai parlamenti képviselője volt – EP-mandátumának kormánytaggá válása vetett véget. A baloldali politikus ezen évek alatt sem maradt nyilvános vélemény nélkül a nemzetközi politika történéseit illetően: rendre bírálta Orbán Viktor politikáját és többször kifejezetten barátságtalan hangnemet ütött meg Magyarországgal szemben.

Nincs új a nap alatt: a régi-új lengyel külügyminiszter felesége az az Anne Applebaum, aki Közép-Európa-kutatónak maszkírozott fekete öves nemzetközi felforgatóként számos alkalommal frontális támadást intézett hazánk ellen. Az amerikai (és állampolgársága alapján „honosított lengyel”) újságírónőt Soros György egyik legfontosabb embereként tartják számon, korábban a magyar választásokat is befolyásolni szándékozó Action for Democracy (A4D) szervezet nemzetközi tanácsadó testületének tagja volt. 

Soros számára kifejezetten fontos kulturális hadszíntér a V4 országcsoport, hiszen Európa józan társadalmi magja még itt képes politikai képviseletre váltani a hagyományos értékek megőrzésének igényét.

Bár Szlovákiában az európai patriótákkal szót értő, bevándorlás- és háborúellenes baloldali-szuverenista Robert Fico tudott győzni, Lengyelországban Donald Tusk föderalista koalíciója kerekedett felül. Fico önálló, nemzeti érdekek mentén folytatott politikája miatt jelenleg Brüsszel támadásainak kereszttüzében áll, a lengyel közmédia erőszakos bevételének és effektív felszámolásának hírére azonban egy félhangos rosszalló mondat sem érkezett az uniós elit részéről Tuskék irányába.

A védőháló ténye persze nem meglepő annak fényében, hogy a már korábban említett Sikorski és Applebaum egyaránt erősen beágyazott Brüsszelben, amely Donald Tusk személyén túl (aki 2014 és 2019 között az Európai Tanács elnöki tisztségét töltötte be) tovább mélyíti az újdonsült, szélsőliberális-kozmopolita varsói kormányba vetett európai uniós bizalmat.

Hogy kettős mérce volna, és a hálózat tényleg létezik?

Ugyan, kérem, ez pusztán szélsőjobboldali összeesküvés-elmélet. A haladás 2024-ben is ugyanarra tanít minket: lehetőleg ne higgyünk a saját szemünknek!