Orbán–Lévy: süketek párbeszéde

Nemrég Orbán Viktornak az az ötlete támadt, hogy beszélgetésre invitálja az éppen Budapesten tartózkodó Bernard-Henri Lévyt. A francia sajtóban jobbára csak BHL-ként emlegetett párizsi bulvárfilozófus (vö. bulvársajtó) kiváló önérdekérvényesítő képessége, elhanyagolható intellektuális teljesítménye és többnyire köldökig kigombolt fehér inge mellett annak köszönheti kétes hírnevét, hogy a vonatkozó Wikipedia-szócikk megfogalmazása szerint ő „a hírességek megtortázásának világrekordere” (recordman du monde de l’entartage de célébrités), akit 1985-től napjainkig eddig éppen tízszer vágtak képen habostortával közéleti hisztrionizmusa − legutóbb 2017-ben Belgrádban, a jugoszláviai konfliktus idején közzétett véresszájú szerbellenes cikkei − adekvát elismeréseként.

A magyar miniszterelnökkel folytatott csevegéséről készült beszámolót, amely saját honlapján jelent meg az egyik talpnyalója neve alatt BHL találkozik Orbánnal, hogy átadja neki az ellenzék sérelmeit címmel, Április 8-án a francia filozófus elfogadta a megveszekedett Európa-ellenes magyar miniszterelnök, az „illiberális” demokrácia dalnokának vitára szóló meghívását alcímmel, exkluzív fordításban „élvezhetik” honlapunk olvasói.

A Looking for Europe c. színdarabjának turnéján BHL április 10-én Budapesten lép fel. Ebben a monológban a földrésszel kapcsolatos látomását védelmezi a májusi (EP-) választások perspektívájában. Milánó, Athén, Madrid vagy Brüsszel után a filozófus ragaszkodott hozzá, hogy ezt a magyar állomást − amelyhez, mint minden alkalommal, átírta a darab szövegét, a helyi politikai és kulturális környezetre adaptálva azt – látványos pillanattá tegye. Erre az új bemutatóra, egy olyan országban, amely ellen eljárás folyik az EU értékeit célzó rendszerszintű fenyegetés miatt, valójában akkor kerül sor, amikor Orbán Viktor kormánya kristályosítja ki az európai vitát. A Fideszt márciusban felfüggesztette az Európai Néppárt, és Magyarország közeledését Salvini Olaszországához sokan előzménynek érzik egy „populista” koalíció létrehozásához a jövendőbeli Európai Parlamentben.

BHL beleegyezett egy privát találkozóba a magyar miniszterelnökkel április 8-án, hétfőn. Ez a beszélgetés két és fél órán át tartott a miniszterelnöki irodában. Nehéz elképzelni két eltérőbb álláspontot a földrész jövőjét illetően. A francia filozófus számára − akinek legutóbb éles szóváltása volt a Twitteren Salvinivel (miután az olasz belügyminiszter szóvá tette, hogy Macron udvari filozófusaként Lévynek inkább azzal kellene foglalkoznia, ami Franciaországban történik, a sárga mellényesek megmozdulására célozva − G.I. megj.) − éppen az a célja színdarabja turnéjának, hogy egy nyitott, liberális, demokrata, az egyetemes értékek köré épített Európát védelmezzen a populisták és az identitárius (kb. nacionalista − G.I.) visszahúzódás ellenében. Orbán viszont egy régi, de végsőkig fokozott konfliktusban áll a különböző európai intézményekkel. 2011 vége óta a megfigyelők bírálják Orbán hatalomgyakorlását, többek között az ellenhatalmi ágak, különösen a jogrendszer elnyomására vonatkozó akarata, a migránsokat sújtó embertelen bánásmódja, valamint a tudomány és a sajtó szabadsága elleni súlyos támadásai miatt.

Akkor hát mi várható egy ilyen találkozótól? BHL kétségtelenül meg akarta érteni egy olyan ember politikai mozgatórugóit, akit az orosz imperializmus (sic!) elleni beszéde tett híressé 1989-ben, és aki a szovjetellenes harctól eljutott a volt KGB-s Putyinnal való szövetségig; Soroshoz közelálló, liberális vezetőből, oxfordi egyetemistából és egy a lengyel civil társadalom ellenállásáról szóló értekezés szerzőjéből azzá vált, aki bántalmazza a sajtó és az igazságszolgáltatás szabadságát, az idegenek jogát, valamint az alapvető szabadságjogok védelmét.

Egyébként a Looking for Europe-turné alkalom az elkötelezett értelmiségi számára arra, hogy kitapogassa az általa felkeresett 22 európai ország pulzusát, és körbejárja a populista láz által gyötört tagállamokat, a saját eszméit konfrontálva az európai mozaik valóságával.

Michel Leiris szavai szerint „a szarvánál fogva akarván megragadni a bikát”, BHL a pedagógiára és egy őszinte, néha durva vita etikájára fogadott a magyar miniszterelnökkel folytatott beszélgetés során arról a témáról, amelyet Lévy úgy tekint, mint saját ideáljainak cinikus, felfuvalkodott és gyászos elárulását Orbán által. A filozófus rámutatott OV ellentmondásaira: volt disszidensből autokrata és Európa-ellenes lett, a „nép” és a „szuverenizmus” feltételezett hírnöke, de Putyin szolgája.

BHL különösen a minden nap egy kissé jobban véka alá tett (sic!) magyar civil társadalom szavának tolmácsolójaként érkezett. Néhány órával korábban ugyanis a filozófus találkozott az Orbán-kormány által kiűzéssel fenyegetett CEU rektorával. Majd egy, a demokratikus ellenzék arcaival való nagy találkozó során BHL meghívta a legfontosabb Orbán-ellenes aktivistákat, mint amilyen Lőrincz Viktor szociológus vagy Iványi Gábor lelkipásztor, továbbá Erős László Gábor szociológus, Szabó Tímea képviselő, Enyedi Zsolt, a CEU rektorhelyettese, Lengyel Anna dramaturg és Pardavi Márta jogász, valamint a Momentum párt több vezetője, köztük Donáth Anna, Berg Dániel és Naszádos Zsófia.

Így az Orbán Viktorral való találkozó alkalom volt BHL számára arra, hogy a kisebbségek és a demokrácia javára elkötelezett ezen szereplők elkeseredésének, felháborodásának és néha kétségbeesésének küldönce legyen. Ebben, hűen az emberi jogok előmozdításának hosszú karrierjéhez, az „új filozófus” alátámaszthatta kritikai vitáját az „illiberális” demokrácia dalnokával a magyar kormány által a jogállam ellen végrehajtott támadások felidézésével. (BHL rencontre Orban afin de lui transmettre les doléances de l’Opposition, laregledujeu.org, 2019. április 9.)

No komment!

P.S.: Fordításaimban mindig arra törekszem, hogy a minél pontosabban adjam vissza egy adott szöveg eredeti értelmét magyar nyelven. Számomra a fordítás nem ferdítést jelent, hanem lehetőleg szó szerinti átültetést. Erre a fordításra érdemtelenül sok időt kellett pazarolnom, hogy valamennyire megfeleljek ennek a célkitűzésemnek. Hosszú fordítói karrierem során ugyanis ritkán találkoztam még egy ilyen slendriánul megfogalmazott és rövid terjedelme ellenére ennyi kétértelmű kifejezéssel teletűzdelt, ennyire „franciátlan” irománnyal, amelyet csak aprólékos cizellálással sikerült némileg fogyaszthatóvá varázsolni. Fogyaszthatóvá talán, emészthetővé semmiképpen sem – hűen megjelenési helye szellemiségéhez.