Orbán Viktor távlati terve

„A remény nem terv, mi mégis azzal tervezünk.” (Atul Gawande)

„Van egy politikus, akinek van egy távlatos terve egy viszonylag hosszú időszakra” – mondta Závecz Tibor a Csörte július 31-i adásában arra vonatkozóan, hogy politikai ellenfeleinek nincs ilyen hosszú időre szóló tervük. Amint tudjuk, a miniszterelnök Tusványoson 15 évről beszélt. S amennyiben összerakjuk ezt a két kijelentést (t.i. Orbánét és Záveczét), szinte tapinthatóan elénk kerül a sorozatos ellenzéki bukások első és legfőbb oka: a távlatvesztés

Ékesszólás – dadogva

Mielőtt a lényegre térnék, egy ugyanolyan fontosságú megjegyzést muszáj vagyok tenni. A Csörte műsorszerkezetének értelmében két ellenzéki méri össze „erejét” két kormánypártival. A jelen adásban Závecz Tibort, a Závecz Research alapító-ügyvezetőjét balról Nagy József, a 24.hu újságírója segítette, míg a kormánypárti térfélen G. Fodor Gábor, a Századvég Alapítvány elnöke, valamint Nagy Ervin filozófus foglaltak helyet. S amíg a kormánypártiak nyíltan felvállalták szimpátiájukat, ellenzéki beszélgetőtársaik folyamatosan hárítottak. 

A verbális menekülési útvonalak persze minden esetben nevetségesek voltak, kezdve azzal, hogy „mi nem ellenzékiek, hanem értelmiségiek vagyunk”, egészen addig, hogy „mi értelmiségiek vagyunk, nem politikusok”. Mintha valahogyan szépíteni akarták volna a kormánnyal szembeni ellenszenvüket, hogy megmaradjanak egy afféle külső elemzői szerepkörben, akik csupán kommentálják, nem pedig alakítják az eseményeket. 

Márpedig aki egy kicsit is ismeri a Závecz vagy a 24.hu napi megnyilatkozásait, az nagyon jól tudja, hogy kurzusok tekintetében hol és milyen markánsan vannak jelen. S ha egybehangzóan ilyesféle kijelentésre ragadtatják magukat, az csakis egyet jelenthet: hogy ők maguk már nem tudnak észérvekkel vitába szállni a kormány intézkedéseivel (ez esetben Orbán tusványosi beszédével).

„Viszonylag hosszú időszak”

Térjünk vissza Závecz Tibor megállapítására, s arra a viszonylag hosszú időszakra, arra a bizonyos „távlatos” tervre. Tehát a 15 évre. Amennyiben a kormány nem követ el egy olyan óriási hibát, hogy az lemondással és időközi választással járjon, 2022-ig Fidesz–KDNP vezetés lesz. Ez azt jelenti, hogy jogfolytonoság tekintetében 2010-től számítva 12 éves kormányzást mondhat magáénak a jelenlegi pártszövetség. Amint azt mindannyian megtapasztaltuk, ennek a 12 évnek az első 9 éve is csupán a valódi tervek körvonalazására volt elegendő. Bátran jelenthetjük ki tehát, hogy 9, 12, de akár 15 év még viszonylagosan sem hosszú, s még csak nem is középtávú, hanem nagyon is rövidtávú a politikai előrelátás tekintetében. 

Akinek „viszonylag hosszúnak” tűnhet ez a 15 év, az pontosan az a honi ellenzék, amelyik vízió tekintetében sosem látott előbbre egy ciklusnál, s azt hitte, hogy a politikai váltógazdaság örökké kitart. Látens megtörésére is csak az MSZP vállalkozott, s zsákolta be a 2002 és 2010 között eltelt 8 évet. Ezt a szűk évtizedet viszont csak és kizárólag arra használta, hogy folytassa az 1990 és ’91 közti szabadrablást. 

Mára ők is eljutottak oda, hogy a többi pártcsökevénnyel egyetemben a túlélésért küzdenek, s annyira leköti minden energiájukat a baloldali vezető szerep visszaszerzése, hogy tervek, programok kidolgozására már nem is marad idejük. Az ifjú titánok vagy a DK-féle őskövületek pedig vígan lubickolnak a hatalommorzsák megszerzése felett érzett örömükben, s vállukat nem terhelvén a kormányzás súlya, szabadon dúlhatnak akár idehaza, akár Brüsszelben.

Mennyi időre tervez Orbán?

Aki kicsit is mögéje tud látni a dolgoknak, az pontosan tudja, hogy a kormány nem tíz vagy tizenöt évre, hanem annál sokkal messzebbre tervez. A gazdasági stabilitás elérése, a népességfogyás megfékezése a családvédelmi akcióterv segítségével, a magyar állampolgárság megadásával a jelenlegi határainkon túli őshonos magyar kisebbségek beolvasztása az anyaország testébe, valamint a határvédelem és a honvédség megerősítése mind-mind olyan akciótervek, amelyek 50, 70 vagy akár 100 évre előre meghatározhatják Magyarország jövőjét. 

Mindezen terveknek pedig az a távlati céljuk, hogy Magyarország nemzetállamként fennmaradjon, s amennyiben a helyzet úgy hozza, nemcsak gazdaságilag, de területében és lélekszámában is gyarapodjon. Ez a fajta előrelátás az, ami – ha tetszik az ellenzéknek, ha nem – Orbán Viktort jellemzi. Ő ugyanis nem négy vagy öt, hanem esetenként tizenöt lépéssel is előre tud látni azon a bizonyos sakktáblán, méghozzá szimultán, egyszerre több ellenféllel szemben is. S újra és újra bebizonyítja, hogy vezéráldozat nélkül is lehet nyerni, de legalábbis döntetlent elérni. 

***

Amikor az ellenzék nagyokosai nyilatkoznak, egy idő óta már sem haragot, se vidámságot nem érzek. Abszolút háttér-televíziózásként, háttérrádiózásként hallgatom, nézem őket. Majd talán akkor változik a helyzet, ha egyszer megunják a semmitmondást, s elhagyja végre a szájukat egy használható, okos gondolat. Addig meg… figyelem, ahogy 15 percre előre terveznek. Mert a remény az, amit tervnek neveznek.