Oszd meg és uralkodj

Ahogy arra számítani lehetett, a tavaly decemberi „mézeshetek” után az ellenzéki összefogáson megjelent az első komolyabb törésvonal. Április 6-án ugyanis az MSZP, a Párbeszéd, a DK és a Momentum, a Jobbikot és az LMP-t kihagyva, előállt a közös budapesti polgármesterjelöltjeik listájával. A bejelentés az elemzők egy részét is meglepte, és nem kis feszültséget okozott az ellenzéki pártok között.

Korai öröm

Közel egy évvel a tavalyi választás után, kitörve az eredmény okozta katatón dermedtségből, az utóbbi hónapokban számos jel mutatott arra, valóban létrejöhet a teljes ellenzéki összefogás. A közös demonstrációktól kezdve, az országjárásokon át, egészen a jelöltállításig úgy tűnt, ez meg is valósult. Pontosabban maga az összefogás már sokkal korábban megtörtént, a változás csupán annyi volt, hogy felhagytak ennek felesleges tagadásával.

A folyamat legnagyobb kerékkötője a Jobbikban megmaradt radikális szárny volt, amelynek szétverése és távozása után gyorsultak fel igazán az események. A párt elvi és ideológiai Canossa-járását követően várható volt, hogy a végül valamelyik balliberális csoportosulás környékén fognak kikötni, és ez így is történt. Saját jelölt indítása helyett az LMP-vel közös főpolgármester-jelöltet támogatnak. A korai öröm édes íze azonban hamar keserűvé vált, amikor múlt végén kiderült, az önkormányzati választáson (legalábbis Budapesten) a Momentum nem a „XXI. századi pártok” sorát fogja gyarapítani, hanem az utódpártot és annak csatolmányait.

A Momentum választása azért is meglepő, hiszen saját politikai hitvallásuk szerint ők eleve azért jöttek létre, hogy leváltsák és elzavarják a politika színteréről az MSZP-t és a Fideszt. Eléggé sajátos módja az elzavarásnak a választási szövetségre lépés. Ez azonban feltehetően egyáltalán nem fogja zavarni a párt híveit és a vezetőit sem. Könnyedén megideologizálják ezt saját maguknak azzal, hogy a Fidesz leváltása érdekében szó szerint minden belefér.

A hangzatos politikai krédók tehát aprópénzre, pontosabban képviselői helyekre gond nélkül felválthatók. Az MSZP-nek, mivel ideológiailag teljesen kiüresedett, már csak a régi jó SZDSZ-es reflexek okán is, szüksége van az olyan törpepártokra, mint a Párbeszéd vagy a Momentum. Utóbbiaknak pedig szükségük van egy a fővároson kívül is szervezeti struktúrával rendelkező középpártra, ami közelebb sodorhatja őket a kitűzött pozíciókhoz.

A bejelentést követően az LMP és a Jobbik közös közleményben meg is vádolták a szocialista pártot, hogy az tudatosan az ellenzék megosztására játszik. Mint írták: „A ma bemutatott polgármesterjelöltekkel és a mögöttük álló pártszövetséggel nem lehet leváltani a Fideszt, hiszen éppen ők okozták kétharmadot, és számos esetben a mai napig helyi szinten kollaborálnak a narancsuralommal”. De ki is okozza a kétharmadot?

Bukott mantrák

Visszatérő panel, hogy ez ellenzéki pártok folyamatosan egymást vádolják a Fidesz kétharmados választási győzelmeiért. Az egymásra mutogatás már-már komikumba hajló szituációk egész sorát eredményezte a tavalyi választás óta. Ezen pártok képviselői olyanok, mint az a kissé zavart társaság, amelynek tagjai a túlzott előzékenység okán folyamatosan előre akarják engedni a másikat, ezáltal nem kis zavart és tumultust okozva a bejáratnál.

Ha a választók mindenkori bölcsességét, valamint a kormány teljesítményét kivesszük az egyenletből, és csak az ellenzék felelősségét vizsgáljuk, akkor igazán nincs okuk az álszerénységre. Az egyhuzamban a harmadik kétharmados választási eredmény ugyanis tagadhatatlanul csapatmunka, mindannyiuk közös eredménye volt.

Egyúttal megdőlt az a mantra is, miszerint jelenleg a XXI. századi pártok állnak szemben a XX. század pártjaival. Ugyanis ebben a vonatkozásban a Momentumnál (a Mi Hazánk Mozgalmat leszámítva) aligha lehet egy párt XXI. századibb, ők mégis a XX. századot választották. Ha a közösködés révén a megfelelő számú pozíció is be lesz bezsebelve, akkor az sem kizárt, hogy a két részre hasadt utódpárt és új szövetségesei hosszútávon is összebútoroznak majd.

Ezek alapján most úgy látszik, hogy a fővárosban legalább három, jól elkülönülő tömörülés fog összecsapni a szeptemberi önkormányzati választásokon. Az ország többi településén pedig várhatóan a stratégia a lehető legtöbb „független” jelölt indítása lesz, persze csak addig, amíg azt az egyéni érdekek felül nem írják.

Divide et impera

A Római Birodalom egyik legismertebb ránk maradt bölcsessége a később mottóvá is vált „oszd meg és uralkodj” alapon működő politikai módszer. A fenti folyamatokat elnézve, a jelenleg kormányzó pártoknak teljesen felesleges ilyen irányú törekvéseket tenniük, mivel politikai ellenfeleik olyan kérlelhetetlen hévvel szalámizzák fel saját magukat, hogy ha még alkalmazni is szeretnék ezt a módszert, nincs idejük rá. Az ellenzéki hajtűkanyarok láttán választók, sőt talán néha a kormánypártok politikusai is csak kapkodják a fejüket. Pedig lehet, hogy az igazán meredek politikai manőverek még csak ezután következnek majd.