Párizsba beszökött a szélsőbal

Párizsba tegnap beszökött a szélsőbal.
Szent Mihály útján suhant féktelen,
Kánikulában, halk lombok alatt. (…)
Nyomában autók, kukák, betört kirakatok égtek,
akár kis rőzse-dalok.

És aki – Ady kissé megpiszkált versénél maradva – mégis a Szajna felé ballagott a véres felfordulásban, annak lelki szemei előtt felsejlett a rendíthetetlen Robespierre guillotine-vadász szelleme vagy a fekete francia futballista, Jules Koundé nyilvános megkönnyebbülése abbéli szorultságából, amit a francia „szélsőjobb” győzelme okozhatott volna érzékeny bensőjében.

De nem okozott, mert a társadalom alja, a szélsőbaloldal és a centrum „köztársasági frontja” fogcsikorgatva, de összekapaszkodott, és annyi elég is volt arra, hogy egy időre távol tartsák Marine Le Pent a hatalomtól, attól, hogy kivezesse az országot az évtizedek óta egyre lejjebb húzó ingoványból.

E sorok írója 1982-ben – nem ma volt – járt először mint fiatal újságíró Párizsban, ahol esténként már akkor is arab fiatalokból összeverődött bandák vonultak félelmetes jókedvvel az egykori Bastille környéki utcákban és kényszerítették falhoz az andalgó szerelmeseket, bámészkodó turistákat.

De akkor még ki gondolta volna, talán a franciák sem, hogy idővel az olcsó, melóst pótló bevándorlókból hatalmat osztók, sőt hatalomban tartók lesznek. Persze, ez így nem teljesen igaz, mert a „Köztársaság Ördögének” tartott katonaember és politikus, Jean-Marie Le Pen már akkor is vizionálta és figyelmeztetően jósolta, hogy minél tovább tétlenkednek a felelős gall kakasok, annál biztosabb, hogy elkaparja őket az egyre színesebb tyúkudvar.

Nemzetféltését zokon vették, és akárcsak később, idehaza Csurka Istvánt, fasisztának, lázítónak, antiszemitának nevezték. Amikor a MIÉP elnökének meghívására 2003-ban Budapestre jött, a Hősök terei nagygyűlésen külön is felhívta az euroszkeptikus MIÉP-es közönség figyelmét arra, hogy az unió 240 millió bevándorló befogadását írta elő a tagállamoknak, méghozzá olyanokét, akiket nem is ellenőrizhetnek. Ennek több, mint húsz esztendeje, mégis a mai napig tesz rá Párizs, Berlin meg Brüsszel.

Azt is mondta, az unió vezetésének ígéreteitől óvakodni kell, mert az unió nagyon hasonlatos a népek börtönéhez, amelyből Magyarország nemrég szabadult. Bedarálja az államokat, és egy lelketlen szövetség bürokratizmusát kényszeríti rájuk. Akik abban az időben Magyarországon szintén euroszkeptikusak voltunk, és azt hangoztattuk, ha belépünk az unióba, mi csak a cselédlépcsőn közlekedhetünk majd, megkaptuk, hogy fasiszták, fajgyűlölők, irredenták, antiszemiták vagyunk. Sőt, némely hazai érdekcsoport és politikai minoritás szemében ma is azok vagyunk, noha a párizsi zsidóságnak kell a háta mögé tekintgetni, kik követik az utcán, és nem a pestinek.

Hozzátette még azt is, ami napjainkban különösen aktuális, hogy erőfeszítéseket kell tenni az oroszokhoz való közeledésben, akik ugyan fenyegetést jelentettek a történelem során, de mára a kontinensünk fennmaradásáért vívott harcban nélkülözhetetlenek, mert gazdasági és demográfiai szempontból is a Nyugat és Oroszország hasonló cipőben jár. Ezt a szándékosan figyelmen kívül hagyott felvetést pedig 2022-ben nyilatkozta éppen a Magyar Demokratának, majd kijelentette: „Minden elismerésem az olyan országoké, mint Magyarország és Lengyelország, amelyek felismerik ezeket a folyamatokat és felkészülnek a védekezésre. Ha Nyugat-Európa követné a példájukat, talán lenne esélye arra, hogy eltérítse a vihart.”  

Ennek tudatában került sor már 2021-ben a Köztársaság Ördögének lánya, Marine Le Pen, a Nemzeti Tömörülés vezetője és Orbán Viktor találkozójára Budapesten, ahol közös álláspontot tettek közzé: meg kell menteni Európa szuverén nemzeteit az EU vezetésének elnyomásától, legfőképpen a migrációtól.

És alig három évvel később, az előrehozott francia parlamenti választásokon, két fordulót és közben a kommunisták, centristák, liberálisok, zöldek kétségbeesett összekapaszkodását, hazárd játékát követően a Nemzeti Tömörülés az első helyett most még csak a harmadikat tudta megszerezni, de Marine Le Pen szerint az ő pártja lett a legerősebb politikai erő Franciaországban, következésképpen a győzelmük csupán elhalasztódott. Egy nappal később pedig a Nemzeti Tömörülés belépett a Patrióták  Európáért szuvenerista frakciójába, hogy Orbánnal közösen csapolják le a brüsszeli mocsarat.

Hogy mi a helyzet most Párizsban? Hát, oda politikai zsiványok, vörös partizánok meg zöld sáskák egymást is felfaló segédletével, ha rövid időre is, de beszökött a szélsőbal halk lombok alatt és a becsapott többség csalódására. Nyomában autók, kukák, betört kirakatok égnek, akár kis rőzse-dalok. De a jelek szerint nem sokáig.

Ugyanis akik most hatalmi csürhébe állva beszöktek, azok lehet, már jövőre egymást taposva igyekeznek majd kiszökni Párizsból, miközben a Bastille környéki utcákban ténfergő dologtalanok, imaszőnyeggel a hónuk alatt a házfalakhoz lapulnak, mert az öreg Le Pen szelleme éppen feléjük tart a Szajnához ballagva.