Pióca, avagy a lendkerekes forradalmár

A kislányok nagy többsége ha megkérdezik tőle, mi szeretnél lenni, azt feleli: királykisasszony, édesanya, manöken, szépségkirálynő, gyerekorvos, televíziós műsorvezető, óvó néni, esetleg tornász vagy kozmetikus. (Felsorolásom azért tűpontos, mert Kerepes város polgármestereként 13 esztendőn át többszáz óvodás- és iskoláskorú gyerekkel volt alkalmam ilyesmiről is beszélgetni.)

Egyetlen egy sem akadt közöttük – legalábbis Kerepesen –, még később, gimnazista korukban sem, amelyikük azt felelte volna, belőle márpedig, ha felnő, főállású pióca lesz. 

Nem úgy, mint az egykori püspöki székvárosból, Pécsről „disszidált” (lelépett), ma már belpesti, gombszemű hölgy, aki most éppen azt üzente közösségi oldalán a nagyérdeműnek, különösen pedig „azorbánkormánynak”, hogy „Tartom, amit korábban többször is mondtam: pióca leszek a pusztulásban, amit létrehoztatok!”

A pióca még tegező viszonyban is egy ragadozó féreg. Olyan, helyüket kereső hölgyekről már olvastam, hála az esélyegyenlőségi portáloknak, akiknek minden álmuk például cicává, tengerimalaccá, ölebbé, újabban pedig férfivá válni, de olyanról ezidáig még nem – ettől persze nem kizárt –, amelyik a gyűrűsférgek figyelemreméltó kommunáján belül mindenáron hímnős vérszívó szeretne lenni.

Gombszemű hősünk, a hangosbemondóval hadonászó, immáron pióca Jeanne d’Arc márpedig ilyen, aki – tüntessenek a Kossuth téren, a Lánchídon vagy a Karmelita kolostor előtt – mindig sorelsőként araszol, közben olyan trágárságokat hallat, amiért egy normális pióca apuka otthon jól leszidná, pióca anyuka pedig világgá menne szégyenében.

Sajnos nagyon úgy tűnik, hogy a környezete, mint normális esetben szokás, mégsem mondjuk nyelvésznek vagy logisztikusnak szánja, helyette fickándozó csalinak használja. A sertés- és simapiócán kívül ugyanis tenyészthető még lópióca (nem keverendő össze a nadállyal), amivel horogra lehet csalni – persze csak ha rákap – az igazi nagy halat. Na, ez a várva várt fogás!

Tüsténkednek is a beetetésben meg a damilhurkolásban a Törleyk, a Totyikok meg a Nagyok – a politikai potyalesőkről nem is beszélve –, miközben 16 ezer hiányzó tanárról, csapnivaló életpálya-törvényről, embertelen diktatúráról meg nem létező sajtószabadságról kuttyongatnak a susnyásból.

A gombszemű most szárazföldi piócára váltott és akár egy felhúzható lendkerekes forradalmár mászna a gazdatestre, rátapadna bármi áron, mert ez a parancs és mert a szárazföldi pióca csak a melegvérű gerinceseken képes életben maradni, ugyanis az ő vérük az élősködő egyetlen kenyere, különben éhen vész.

Már csak ezért is mosolyogtató a gombszemű rövid üzenetének azon tudományosan is pongyola része, amikor mégis azt írja: „pióca leszek a pusztulásban, amit létrehoztatok”, mert ha ez bekövetkezne, akkor ő sem tudna létezni. 

Úgyhogy azt üzenem neki, meg a felkészítőinek is: addig örüljenek, amíg vannak ebben az országban gerincesek.