Politikai morál Budapest Köztársaságban
Élénk a vita arról, hogy a politika morális műfaj kell-e hogy legyen. A cél vajon szentesíti az eszközt, vagy minden szín alatt tisztán kell cselekedni, közhatalmi pozíció ide, informális befolyás oda? Empirikus kérdés ezen túl, hogy globális és nemzeti szinten egyáltalán mennyire játszanak szerepet az erkölcsi szempontok a politika gyakorlatában.
Ami biztos, hogy a túlcsorduló, felesleges közéleti moralizálás visszatetsző lehet, és elveheti a figyelmet a társadalmi kérdések valódi lényegéről. Vannak azonban olyan pillanatok, amikor határozottan fel kell emelnünk a szavunkat az etikus politikai viselkedés érdekében.
Az idei főpolgármesteri verseny vonatkozásában mindenképpen meg kell ragadni ezt az aspektust. Vitézy Dávid a tiszta választási eljárás és a bizonyos szavazói legitimáció érdekében végigvitte a jogorvoslati folyamatot, mert egyszerűen nem lehetett annyiban hagyni azt, hogy 202 szavazókörből érkezett bejelentés hozzá a választási szabályokkal szemben történő szavazat-kiértékelésekről. Bár kétségkívül alacsony különbséget láthattunk az első két helyen álló jelölt között a budapesti tabella előzetes végeredményeként, Vitézy mégsem a saját főpolgármesterségét kívánta minden áron kicsikarni, hanem sokkal inkább igyekezett megbizonyosodni a valódi szavazói akaratról, és a választási igazgatási szabályok betartásáról, betartatásáról. És mint a végső szavazatszám több százas nagyságrendű változása megmutatta, megalapozott volt az újraszámlálási törekvés.
Ezalatt Karácsony Gergely a teljesen szabályos és ellenőrzött újraszámlálási folyamatot hisztérikusan úgy értékelte, hogy a Fidesz el akarta csalni a választást. A regnáló főpolgármester egyúttal súlyos valótlanságokkal vádolta a Nemzeti Választási Bizottság tagjait csak azért, mert a székét és a gyurcsányi idők levitézlett szereplőiből álló nómenklatúráját féltette. Péntek esti tüntetésén pedig a megjelentek hergelése közepette még egy hatalmasat belerúgott Vitézy Dávidba – mint afféle „méltó” győztes. Mindez persze a kiszivárgott hangfelvételek alapján nem okoz túl nagy meglepetést, hiszen mint kiderült, a liberális-kedvenc Karácsony lezser módon képes lemelegezni és „kis autisztikus személynek” nevezni a politikai riválisait, ha úgy hozza az élet.
Ilyen ez a híres, sokat hangoztatott Budapest Köztársaság.
Kár, hogy a programalapú kampány és a BKK-rendészet ötlete felett győzött a káoszos és semmittevő városvezetés, a Draskovics Tiborok, Gál J. Zoltánok és Korányi Dávidok Városházája. De így volt korrekt az elmúlt bő egy hét, hiszen a budapestiek számára világossá válhatott, mik a valódi morális viszonyok. Az obszcén hangulatkeltéssel és az alaptalanul vádaskodó műbalhéval állt szemben a választási szabályok érvényre juttatása és a szavazói szándék megerősítése.
Az idei főpolgármester-választásnak tehát van politikai nyertese és van erkölcsi győztese – mert léteznek olyan pillanatok, amikor az állhatatos, etikus viselkedés igenis krediteket ér a közéleti csatatéren. A kérdés csupán az, hogy ezeket mikor lehet majd beváltani.
