Populizmus és vírusfilozófia
„Emberek között jogegyenlőségről csak az erők egyensúlya esetében lehet beszélni, a hatalmas azonban végrehajtja, amit akar, a gyenge pedig meghajlik előtte.”
(Thuküdidész)
A Twitteren közölte Elon Musk, a Tesla tulajdonosa, hogy amennyiben szükséges, gyárai szívesen átállnak lélegeztetőgépek gyártására. A Ford és a GM pedig már hetekkel ezelőtt egyeztetett a Fehér Ház képviselőjével hasonló átállásról. Én pedig azon gondolkodom, mekkora populizmust vihetek ebbe a publicisztikába? És vajon ténylegesen populizmus-e, ha azt mondjuk: az emberi élet a legfontosabb, s védelméért mindent meg kell tenni?
Kardból ekevas?
Szép és dicséretes az autógyárak felajánlása. De gondolom, nem csak bennem vetődik fel a kérdés, hogy miért nem a hadiipari cégek rukkoltak elő ezzel az ötlettel. Mert a nagy kérdés az, hogy amennyiben például a NATO tagországoknak a költségvetés meghatározott százalékát kell fordítaniuk NATO-kompatibilis fegyverzetre és ellátmányra, vajon háború esetén mi a teendő? Mennyivel többet kell áldozni erre a célra? S meghatározhatja-e a háború milyensége az ellenség ismeretére alapozva a támadó avagy védekező fegyverzet milyenségét? Mert éppenséggel egy nem szokványos világháború kezdetén vagyunk, s az ellenség egy mutáns vírus.
Nem titok, hogy egyes gyárak vészhelyzet idején napok alatt át tudnak állni haditermelésre. Ahogyan az sem titok, hogy a hadiipari cégeknek van a legfejlettebb gépparkjuk, s innováció, valamint humán erőforrás terén is ők az elsők. Mégsem hallani olyasmit, hogy a fegyvergyártók emberbaráti felajánlásokat tennének. Kiváltképp nem hallani az Amerikai Egyesült Államokból, ahol New Yorkban lassan már rosszabb a helyzet, mint Vuhanban volt a tetőzés idején. Persze az embermentő berendezések sosem hoznak annyit a konyhára, mint az emberirtó masinák. Ezért van aztán az, hogy a történelem során mindig előbb kovácsoltak ekevasból kardot, mint fordítva.
A populizmus halála
Amikor ilyen, s hasonló gondolatok fogalmazódnak meg bennem, mindig elszámolok tízig, mielőtt elkezdem leírni őket. Mostanában tízesével számolok el tízig. Mert valahogy úgy tartom, hogy amikor a nép élete forog veszélyben, akkor a populizmust mint olyat nyugodtan halottnak nyilváníthatjuk. Vagy ha mindenáron el akarjuk tenni vírustalanabb időkre, akkor kómásnak. Annyi azonban bizonyos, hogy amikor február végén a Tesla még vidám akciókban hirdette elektromos autóit, a Scala nézőterét megtöltötték a nézők, a pápa pedig tömegek előtt mondott áldást a Szent Péter téren, pontosan a koronavírust emlegetőket neveztük populistáknak.
Aztán persze nagyot változott a világ. Pontosan akkorát, amekkorát az események fordulata megkövetelt. Nem tudtuk, nem tudhattuk ugyanis, hogy mekkora a ránk leselkedő veszély, egészen addig, amíg az első ezrek meg nem haltak kontinensünkön. Akkor vált a vírus kínaiból európaivá. Akkor vált a részünkké. S amikor ezt mondom, az nem valamiféle antropomorf ízléstelenség. Mert ez a vírus, bizony, már velünk marad. Legfeljebb védettek leszünk vele szemben. Ahogyan az emberi testben is több baktériumsejt található, mint amennyi emberi sejt.
Babonák és balsejtelmek
Utóbbiban, mármint hogy győzedelmeskedni fogunk a vírus felett, teljesen biztos vagyok. Ennél nagyobb kataklizmát is átéltünk már, ezt is ki fogjuk hordani lábon. Na, nem mindenki. S itt nemcsak elsősorban az elhunytakra gondolok (Isten nyugosztalja őket). Hanem azokra is, akik a következmények miatt szenvednek károkat.
A megszűnt munkahelyek, a tönkrement vállalkozások mind-mind afelé visznek minket, hogy ne kényelmesedjünk bele semmilyen élethelyzetbe, hanem tudjunk, merjünk változtatni. Egyszóval váljunk túlélőkké. Mellette pedig merjünk nemet mondani az ostobaságra is. Például a „nincs is vírus” típusú akupunktúrás orvosokra, vagy a legújabb kori ludditákra, akik 5G-tornyokat robbantgatnak, merthogy elmondásuk szerint a vírus is ezek miatt van…
Persze a többi összeesküvéselmélet-hívő se jobb. Mert, teszem azt, mi van akkor, ha ez a vírus nem természetes úton támadott meg minket, hanem tudatos biológiai fegyverként lett kifejlesztve? Mi van akkor, ha a gazdasági leállás, a konjunktúraválság volt a cél? Akkor talán idehaza kevesebben halnak meg? Mert egyvalami azért egészen biztos: Peter Sellers Ordító egér című filmje csak fikció. S ha valakiknek, akkor nekünk, magyaroknak aztán semmi közünk nem lehet ehhez. Ha meg a nagyhatalmak sátáni civódásának közepére kerültünk, ráadásul egyből a frontvonalba, akkor mi történik? Talán kevesebben halnak meg idehaza? Nem igazán.
***
Ahogyan én látom, mindenki teszi a dolgát. A kormány intézkedik, az ellenzék gátolni próbálja az intézkedéseket, az unió pedig… fogalmam sincs, talán a tojás nemzetközi szabványvastagságát próbálja meghatározni egy kétszáz fős szakértői bizottság bevonásával.
Amit én teszek, az rendkívül egyszerű. Először is lokálisan a kormányt támogatom, és igyekszem minél többet itthon maradni. Globálisan pedig úgy vagyok vele, mint Thuküdidész az agresszor nagyhatalom Athén és az aprócska, független Mélosz kapcsán: mindenkit meghallgatok, de senkinek se adok igazat. Mert szerintem a teljes igazságra várnunk kell úgy 80-100 évecskét.