Rendszerváltó történetek I. – Angyalbőrben

„Háborúban tényleg jó hely a hadsereg, de békében fikarcnyit sem ér.”
(Agatha Christie)

Lehetett-e szebb dolog az életben Kádár János utolsó katonájánál lenni? Mi az, hogy? Mondhatni, ennél csak szebb lehetett bár akármi más. Nem gondolta ezt másképp Tücsök honvéd sem, akinek nem is ez volt a neve. 

A klasszikus zene mártírja

Tücsök honvéd valódi neve Kovács Kolos volt. Csakhogy elkövette azt az óriási hibát, hogy hegedűjét magával vitte a laktanyába. Ennek következtében aztán egyrészt ő lett a század nótafája, másrészt ő vált a klasszikus zene egyik legnagyobb áldozatává. Amikor ugyanis másokkal együtt ő is hétvégi eltávozásra készült, mindig akadt egy leszerelő, vagy születésnapját, névnapját ünneplő hivatásos tiszt, aki mulatságot rendezett a haveroknak. S ilyenkor mindig őt hívták muzsikálni.

Mártíromságának ugyan csak egyik felét képezte a szabadságmegvonás, de a másik fele is majdnem ugyanilyen fájdalmas volt. Az első ilyen alkalommal ugyanis 48 óra alatt meg kellett tanulnia a teljes 3+2 életművet, valamint Talabér Erzsébet, Bangó Margit és Horváth Pista válogatott nótáit. Mozarthoz és Vivaldihoz edződött ujjainak ez semmiség volt. Szépérzékét azonban lúgként marták ezek a dalok. Ráadásul, amikor Kishatos búcsúztatása volt, még a fogát is kihúzták aznap délután, úgyhogy a vacsorán felszolgált pörköltből sem ehetett egy falatot sem. 

Kishatos és Ágica 

Ezen a ponton érdemes megemlékezni a hivatásos állományról, akik minden tekintetben hozták azt a  Magyar Néphadsereg által előírt minimumot, aminek a maximuma is a nullához konvergált. A már említett Kishatos (becsületes nevén Hatossy József) például kis termete miatt lett Kishatos. Mesélik, hogy azért sántított mindkét görbe lábára, mert egyszer valaki megtréfálta: bedobott az irodájába egy kékről pirosra átfestett gyakorlógránátot, majd bezárta az ajtót, s Kishatos az ablakon volt kénytelen távozni. Tücsök honvédnak fogalma se volt, hogy a történet igaz-e, de őt már nem érhették meglepetések. Ágica főtörzs után biztosan nem. 

Ágica főtörzs nevét másfél hétig csak a hangosbemondóban hallotta megemlíteni, s mindig valami szexi, simuló ruhás, harmincas nőnek képzelte. Meglehetősen nagyot csalódott, amikor először találkozott a magas, kissé pocakos, tömött, fekete bajuszt viselő Ágica László főtörzzsel. Pedig éppenséggel Ágica szavaitól is leeshetett volna az álla, aki a tüzérezred katonáinak tartott előadáson arról beszélt, hogy dolguk nem a honi levegőég megóvása, hanem az, hogy másfél percig visszatartsák a Szovjetunió felé irányuló nyugati légicsapást. Másfél percért másfél év. Szép…

Elvtárs, bajtárs, úr

Az idilli Kádár-korszak egycsapásra véget ért, amikor megérkeztek 1989 baljós történései. Először az október 23-i magyar, majd a karácsonyi román történések. Mindkettő nagy veszélyt rejtett magában. Az októberi azért, mert a századot majdnem felvezényelték a Kossuth térre, csak aztán valaki, valahol odafent meggondolta magát hál’ Istennek. A korábban fogadkozó Munkásőrség sem rendezett vérfürdőt a Parlamentnél, szóval ez a veszély elhárult. Ám alighogy ennek vége lett, jöttek az erdélyi események. Ismét úgy volt, hogy a század indul, ezúttal a keleti határszélre. S ismét csak elmaradt annak a próbája, hogy vajon egy magyar katona, ha parancsba kapja, hajlandó-e védtelen magyar emberekre lőni?

Voltak néhányan, akik ezt az állandó feszültséget nem bírták lelkileg. Ők leszereltették magukat, méghozzá meglehetősen furcsa módokon. Kisszabó honvéd például úgy, hogy az egyes számú őrtoronyban átlőtte a saját hasát. Illetve igazából a mérhetetlen háját, szóval vér szinte semmi nem volt, ellenben pszichikai alkalmatlanság miatt azonnal leszerelték. Lackó honvéd pedig jobb kezének mutatóujját vágta le kisbaltával, favágás közben, „véletlenül”. Még azon a héten hazaengedték. A leszerelő bulija másnapján részegen nekiment kocsijával egy útszéli fának, és a helyszínen meghalt.   

Ruszkik, haza!

Akik maradtak, azok számára egyik napról a másikra megváltozott minden. Pláne a „Ruszkik, haza!” szlogen országos népszerűsége után. Tücsök honvéd laktanyája mellett (ahogy minden elsőlépcsős, azaz kiemelten fontos magyar laktanya mellett) szovjet laktanya állt. A szovjet tiszteknek pedig sehogyse akaródzott hazamenniük. A legtöbben ekkorra már komoly vagyonra tettek szert a saját laktanyájukból ellopott, s a városiaknak eladott üzemanyagból, aminek mennyiségéről nem tudni, de az bizonyos, hogy akkortájt nem is volt igazi helybeli az, akinek a portáján, a sufni mögött nem volt elásva a földbe egy 300-400 literes gázolaj- vagy benzintartály. Az ebből kapott pénznek is megvolt a helye. Amolyan „maradólevélre” kellett. 

Történt, hogy Tücsök a laktanya bejáratával szembeni Ibolya Presszóban visszautasíthatatlan ajánlatot kapott. Az ajánlat a következő volt: vegye feleségül egy frissen elvált szovjet tiszt exét, aki így magyar állampolgárságot kap. Ezért kap egymillió forintot. Majd két év múlva váljon el tőle, s kap ötszázezret. Utána a nő újra hozzámegy egykori férjéhez, aki így magyar állampolgárságot kap. A visszautasíthatatlan ajánlatot Tücsök gond nélkül utasította vissza. Mint másnap megtudta, Ágica főtörzs közvetítői jutalékot kapott volna, ha elfogadja, s ennek okán Tücsök a leszereléséig hátralévő fél évben pontosan nulla alkalommal hagyta el a laktanya területét. 

***

Tücsök azóta is gyakran gondol vissza katonakorára, ahol annyi minden történhetett volna, mégsem történt semmi érdemleges. Kivéve talán, amikor a századot elvezényelték az Angyalbőrben című filmsorozat forgatására statisztériának. Valami ralis rész felvétele volt, de többre már nem emlékszik, mert a sminkes sátorban őrizetlenül hagyott pálinkát találtak. Csúfos vége lett. A fél brigád félreérthetetlen ajánlatokat kezdett ordibálni a Szeges Anna főhadnagy elvtársnőt játszó Kováts Adélnak, ami viszont Ágica főtörzs azon véleményét váltotta ki, miszerint: „Nem fognak maguk itt főhadnagyot b…ni, katonák, mert én b…m meg magukat, ha hazaérünk!”. S ha képletesen is, de állta a szavát. Hiába, na! Angyalbőrben minden kicsit más.