„A hatalomnak nagy titka ebben áll: tudni, hogy mások még gyávábbak, mint mi.”
(Kossuth Lajos)

Hirdetés
Fotó: Fortepan/Bojár Sándor, szerkesztett

KÉPÜNK ILLUSZTRÁCIÓ!

Vajon megtörtént-e egyáltalán az a híres-neves rendszerváltás? Vagy csak amolyan városi legendaként mesélik az apukák, nagypapák gyerekeiknek, unokáiknak? A kérdés korántsem költői. S egyáltalán nem arra utal, hogy Szűrös Mátyás nem kiáltotta volna ki a köztársaságot, vagy ne kezdődött volna meg az átállás innen oda. Már ahol. Magyarország legkisebb falvaiban ugyanis máshogy történtek az események. Többek között Bakterszálláson, ahol a Három Nagy uralkodott. 

A téeszelnök

Kezdjük is a sort Bartha Ozsgyánnal, a téeszelnökkel! Hogy ő volt a falu első embere, az vitathatatlan. A bakterszállási Szovjet Barátság MGTSZ a kollektivizálás kezdetétől egészen 1989-ig biztosította a munkát a helyieknek. A kezdeti időkben vezetése úgy lett megoldva, hogy cserélgették a titulusokat. Hol a tanácselnök lett az új téeszelnök és viszont, hol fordítva. Ezzel elszórakoztak úgy 1968-ig, amikor Balgha István lett az elnök. Csakhogy István meghalt, s a tetejébe akkor, amikor már IMF-kölcsönnel lett terhelve minden hazai vállalkozás. Igaz, a parasztok nem értették, megint mire kell túlfizetni, de belenyugodtak, mert nem tehettek mást. 

Korábban írtuk

Ekkor kezdte hivatalát Ozsgyán, aki először a géppark felét adta el csak úgy magánszorgalomból, magánemberként, magánszámlára. Ezt követte a földek zsebszerződésekkel történő értékesítése holland, német és osztrák érdeklődőknek. S amikor Kolos anyja 1989-ben vállalati kölcsönért folyamodott, már tudni lehetett, hogy mi következik. Történt, hogy a lakásépítésre felvett 300 ezer forintos OTP-hitelek esetében, amennyiben valaki egy összegben kifizetett 170 ezer forintot, a fennmaradó részt elengedték. Erre kellett Kovácsnénak, a téesz akkori könyvelőjének a pénz. Amikor Ozsgyán irodájában elmondta kérését az elnök elvtársnak, az csak bólintott egyet, kihúzta íróasztala középső fiókját, ami dugig volt tömve ezerforintosokkal, s leszámolt belőle 200 ezret. Majd hozzátette: „Nem kell visszaadnod, Ibolyám, ez meg se történt.”. Jó szívét az égiek megjutalmazták. Hivatalából leköszönve elköltözött a vidékről, s most Budapest vonzáskörzetében él, egy 350 négyzetméteres alapterületű, háromszintes villában.        

A tanácselnök

Kolos gyermekkora óta ministrált, s persze volt elsőáldozó meg bérmálkozó is. Később pedig, amikor a kántor éppen nem ért rá, az orgonánál is helyettesített, bár alaphangszere a hegedű volt. Így köszöntött be 1990 szilvesztere, amikor valóságos csodának lett szemtanúja. Még ministráns korában ő maga is szolgált azon az éjféli misén 1982-ben, amikor Náler Gyula plébános a szentbeszéd alatt egy pillanatra megállt a mondandóban, majd hátra tekintve így folytatta: „Tanácselnök elvtárs, téeszelnök elvtárs, párttitkár elvtárs, tessenek szépen előrejönni, szűkös ott hátul, itt meg van elég hely!”. S láss csudát, csak néhány évnek kellett eltelnie, hogy a 18 éve tanácselnök Heredás József úgy feszítsen a legelső padban, mint az a bizonyos pók abban a bizonyos lucernásban.

Tehette, hiszen jó nevű család sarja volt. Őelőtte az apja volt a tanácselnök, annak előtte pedig apai nagybátyja. Ez a cím tehát dinasztiálisan öröklődött, s ami különösen patinássá tette, hogy valamiféle szocialista nemesi allűrök is társultak hozzá. Példának okáért Varróékkal, akik három falubírót is adtak a községnek Horthy alatt, szóba se álltak, ellenben Kunosékat, a VB-titkár famíliáját cselédszármazásuk dacára is ajnározták. Kivéve azt a négy fegyelmit, amit Kunosnak a fia elsőáldozásáért és bérmálkozásáért, valamint a lánya ugyanezen rendszerellenes cselekedeteiért adatott a párttitkárral. Jó embernek is tartották őt. Nem volt kérdés, hogy 1990 tavaszán elsöprő fölénnyel ő legyen az első szabadon választott polgármester. A címet 15 évvel későbbi haláláig birtokolta, emlékezete viszont azóta is él. 1991-ben ugyanis ő indította el azt a programot is, aminek keretén belül a régi parasztházakból kihaló öregek portáit háromszoros áron adta el egy alkoholisták rehabilitációjával foglalkozó alapítványnak. A „gyógyult” alkoholisták persze egytől egyig eladták a düledező viskókat mindenféle kétes hírű alakoknak, akik az egykor dolgos falucskában mostanra lehetetlenné tették az emberhez méltó életet.     

A párttitkár

Hajdúfi Pált az Isten is párttitkárnak teremtette. Egyrészt familiárisan kötődött mind a tanácselnökhöz, mind a téeszelnökhöz, másrészt komoly társadalomszervezési múltra tekintett vissza. Ennek bizonyítékát – egy nyilaskeresztes pártigazolványt – Kolosék úttörő papírgyűjtés alkalmával meg is találták Pali bácsi házának padlásán. A párttitkár elvtárs tehát igazi túlélő volt. Valamint vérbeli vadász. Az általa működtetett helyi besúgószervezet tökéletes hatékonysággal végezte a dolgát az ’56-os nemzetőrök és szimpatizánsok, valamint a téeszesítés ellen nyíltan agitálók felelősségre vonásában. Közben nyolc általánossal a zsebében még a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemet is elvégezte. 

Karrierje ki tudja, milyen magasra szárnyalt volna, ha nem következik el 1977 augusztus huszadika, amikor a falu határőrközség rangra emeltetett. A ceremónia elejével nem is volt gond. Jöttek a kisdobosok: táncoltak. Jöttek az úttörők: szavaltak. Jöttek a munkásőrök: csasztuskáztak. Az ünnepi vacsorán azonban Hajdúfi azt találta mondani a díszvendégnek, hogy „…meg a kurva anyád…” Nem tudni már, miért mondta, csak azt, hogy kinek. Az MSZMP KB titkárának, Biszku Bélának. Onnantól kezdve (más falukkal ellenétben) párttitkári minősége igen kevés jelentőséggel bírt, bár hivatalában meghagyták, mert sok mindenkiről sok mindent tudott. A rendszerváltás után aztán úgy elsorvadt szép csendesen szegényke, mint kóró a betonon.

***

Mekkora a famíliád? Ez a kérdés döntött Bakterszálláson 1989 előtt is, után is. Ez határozta meg az erőviszonyokat, ez volt az alfája és az ómegája mindeneknek. Bárcsak azt tudnám mondani, hogy Bakterszállás unikális jelleggel bírt e téren, ám ez nem így van. A szomszédos falvakban, s a szomszédos falvakkal szomszédos falvakban – árnyalatnyi különbségekkel – ugyanígy zajlottak le 1989-90 történései.