Segítség! Tegnap tudtam tankolni!
„Úgy támaszkodunk az internetre, mint részeg ember a lámpaoszlopra: csak megerősítést keresünk a nézeteinkhez ahelyett, hogy hagynánk, hogy az eligazodásban segítsen.”
(Anthony Pratkanis)
Bevallom, egy kicsit össze vagyok zavarodva. Olyasmi történt velem, amire egyáltalán nem voltam felkészülve, hiszen aszerint élem az életem, hogy fő vezérelvem: az internet sosem hazudik. Én például mindig innen tudom meg, hogy miféle halálos betegségem van, amikor felmegy a lázam 37,1-re. Ami viszont tegnap este történt velem, az hátborzongató! Este 8-kor beálltam egy kisvárosi benzinkútra, és… tudtam tankolni…
***
Először valami ördögi csapdának hittem. Gondoltam, végleg bezárt a kút, azért nem állnak odabent hosszú, tömött sorokban az autók, úgy, hogy a sor vége a 800 méterre lévő kórház bejáratáig ér. Ám a shopban égett a villany, láttam a pult mögött a kiszolgálót, a kutak kijelzői működtek, és bóják sem jelezték sehol, hogy ez vagy az a fele épp nem üzemel.
Na, gondoltam, akkor itt lesz a csapda! Beállok, aztán majd ott derül ki az 1-es kútra írva kicsike táblára, hogy „átmeneti üzemanyaghiány miatt nem üzemel”. És akkor majd úgy nézhetem végig az összeset, hogy melyikben van még, mint a sivatagi vándor, aki taplószáraz nyelvvel bolyong a homokdűnék között, keresve az életet adó vizet.
Csakhogy nem volt felirat sehol. És amikor óvatosan leemeltem a szabott áras dízel pisztolyát, arra számítva, hogy majd esetleg annál írja ki: game over, és itathatom a szekeret a prémiummal, szintén semmi sem történt. Illetve annyi, hogy a számláló nullára váltott, és várta, hogy megnyomjam a ravaszt.
(Ez máskülönben nyelvészetileg régóta érdekelt engem. Mármint hogy ha a cső végén lévő töltőfej a pisztoly, akkor az adagoló billentyűt ez esetben is lehet-e ravasznak hívni? Feltéve, de nem megengedve, hogy 1988-ban Kalocsa Helyőrségben Barna Tibor főtörzsőrmester „elvtárs” úgy vágott a fejére annak, aki ravaszt mondott, hogy csak úgy csattant. „A ravasz az a róka. Ha a rókát akarja meghúzni, menjen ki az erdőbe. A fegyvernek elsütőbillentyűje van!” – mondta ilyenkor.)
***
Na, szóval ott álltam a kútnál, kezemben a pisztollyal, és nem mozdultam. Azon gondolkodtam, hogy hol lehet ebben a történetben a rejtett csapda elhelyezve? Agyam kerekeinek zakatolását a kutas akasztotta meg:
– Jó estét! Segíthetek?
– Jó estét. Igen. Illetve nem. Illetve nem tudom – hebegtem, mire a kutas azzal az ártalmatlan bolondoknak kijáró mosollyal mondta, egyenesen a szemembe:
– Megtankoljak?
– Nem, köszönöm – válaszoltam – De most akkor… Van üzemanyag?
– Van.
– Bármilyen?
– Bármilyen?
– Akkor nem is volt olyan, hogy nem volt?
– De volt – mondta szomorúan, majd elmesélte. Annak az embernek a mindentudó beletörődöttségével, aki véres nagy csata, óriási katasztrófa vagy szívszaggató tragédia élő szemtanújaként nagy dolgok tanújává vált.
Az őrület kedd este ülte vecsernyéjét, szerdára pedig majdhogynem egyik kúttól a másik kútig álltak a sorok. Az emberek kannákkal, ötliteres palackokkal, de még demizsonokkal is vitték, csak vitték a benzint és a gázolajat. Még a PB-palackok is elfogytak. S olyan is akadt – ki tudja, miért –, aki nagyflakonos ablakmosó folyadékkal pakolta meg a kocsi hátsó ülését (a csomagtartóban a kannák sorakoztak), méghozzá fagyállóssal, ami esetleg valamiféle új népi megfigyelés kezdete lehet, amolyan medvés – árnyékos fajtája motorizált társadalmunknak.
A kisváros polgármestere még aznap este körlevélben írta meg és osztotta meg a közösségi oldalakon, hogy nyugi, lesz benzin, mire másnapra akkora pánik törté ki, hogy még az előző napnál is többen próbálták megszerezni a fosszilis aranyat.
Aztán, mintha csak egy gonosz varázslatból ébredt volna fel a nép, péntek délutánra a negyedére apadtak, majd estére teljesen eltűntek a sorok.
***
Hazafelé azon gondolkodtam, hogy vajon mi lesz a következő pánikalkalom?
Aztán rájöttem, hogy ugyanez. Hiszen az üzemanyag léte vagy nemléte, na és persze az eladási ára, minden más termék és szolgáltatás árát befolyásolja. Ilyen tekintetben pedig remek ellenzéki kampánylehetőség.
Mindeközben a kormány továbbra is garantálja a rezsicsökkentést, az üzemanyagár-stopot, valamint hazánk biztonságát.
Szóval mindenki teszi a dolgát: az ellenzék pánikot kelt, a kormány pedig nyugalmat és biztonságot teremt, ha rajta múlik, április 3-a után is.
Csakhogy rajtunk múlik!
