Sértett vagdalkozás
A Filmintézet fideszes kifizetőhelyként működik címmel adott interjút Pálfi György a 24.hu internetes hírportálnak. A Taxidermia rendezője valószínűleg a mai napig nem dolgozta fel, hogy Andy Vajna 2014-ben végül nem támogatta a nagyszabású Toldi-adaptációjának filmtervét. A sértettségen túl nehéz lenne mással indokolni a csúsztatásokkal teli, tételesen megcáfolható kijelentéseit.
Mészáros Márta, Enyedi Ildikó és Szász János is pályakezdő és nyíltan kormánypárti filmrendező. Legalábbis ezt olvashatjuk ki a sorok közül, ha komolyan vesszük Pálfi György azon állítását, hogy az Andy Vajna vezette Magyar Nemzeti Filmalap elsősorban politikai alapon osztotta a támogatásokat, és nem bízott azon alkotókban, akik már 2010 előtt, a Magyar Mozgókép Közalapítvány rendszerében is forgattak, ezért elsősorban az elsőfilmes rendezőknek kedvezett.
Tagadhatatlan, hogy az elmúlt tíz évben számtalan fiatal tehetség kapott bizonyítási lehetőséget, elég csupán Nemes Jeles László Oscar-díjas debütálása mellett (Saul fia), Bodzsár Márkra (Isteni műszak, Drakulics elvtárs), Madarász Istire (Hurok) vagy Reisz Gáborra (VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan, Rossz versek) gondolni. Érthetetlen, hogyan fogalmazódhat meg kritikaként a finanszírozási rendszerrel szemben éppen ez, vagyis hogy a veterán rendezők mellett komoly figyelem irányult a fiatal generációra is.
Ráadásul Pálfi György számos neves korosztálybeli kollégájának, akik az MMKA alatt bontogatták szárnyaikat, a Magyar Nemzeti Filmalap támogatása csak tovább lendített a karrierjén. Mundruczó Kornél látványos és nemzetközi fesztiválokat megjárt fantasydrámái (Fehér Isten, Jupiter Holdja), Hajdu Szabolcs rendhagyó neowesternje (Délibáb) vagy Török Ferenc kiváló történelmi drámája (1945) szintén a Vajna-érában készülhetett el. És kapott azért lehetőséget Pálfi György is: a 2018-ban bemutatott Úr hangja című sci-fije állami támogatással valósult meg.
Tény, hogy ezt leszámítva nem halmozta el pénzzel sem a Filmalap, sem annak jogutódja, a Nemzeti Filmintézet, hiszen nem támogatták sem a Rózsa Sándor életét feldolgozó Sömmi című filmtervét, sem a Szőke ciklon Rejtő-adaptációt. De mivel a döntőbizottság érvei és Pálfi pályázata sem nyilvános, lehetetlen igazságot tenni.
A rendező az interjúban kitér arra is, hogy az elmúlt évben olyan kormányközeli alkotók nyertek filmkészítési támogatást, mint Eperjes Károly, Ákos, Bayer Zsolt és Vidnyánszky Attila. Ez az ő logikája szerint csak egyet jelenthet: a Filmintézet „fideszes kifizetőhelyként”működik. Arról persze szót sem ejt, hogy a népszerű vígjátékok mellett a Kincsem rendezőjének és forgatókönyvírójának, Herendi Gábornak és Hegedűs Bálintnak a szabadságharc alatt játszódó Akasztófavirágok című filmtervét szintén elkaszálták, akárcsak az Örök telet jegyző Szász Attila forgatókönyvét, a Rendszerhibát. Ellenben támogatást nyert mások mellett az ellenzékiségének mindig nyíltan hangot adó Szabó Simon Marad az űr című szkriptjének fejlesztése és Nemes Jeles László következő munkája, Az árva is. A mozik újranyitásával pedig látható majd a Herendi Gábor rendezte Toxikóma is: a Szabó Győző pokoljárásáról szóló alkotás főszereplője az a Molnár Áron színész-zenész, aki noÁr művésznéven a kormányellenes tüntetések állandó vezéralakja. És a túlzott jobboldalisággal nem vádolható Enyedi Ildikó Füst Milán-adaptációja, A feleségem története ugyancsak elkészült. Mindkettő állami támogatásból jöhetett létre. Így bár emberileg akár érthető is lenne Pálfi György sértettsége, de mintha éppen az ő kijelentéseit jellemezné az a fajta szekértábor-logika, amellyel a Filmintézetet vádolja.
