Ez a nap is jól kezdődik. Wittmann Gyuri barátom volt oly gáláns, és kölcsönadta nekem mára a felesége, Anikó autóját. Na, amikor délben indulnék a kölcsön kocsival, hát látom, hogy az autó homoksárga. Ez még nem lenne baj, mert a műszakiban is ez az árnyalat szerepel. Csakhogy ez alól a szín alól a szélvédők és az oldalablakok sem képeznek kivételt.

– Sivatagi por. A Szaharából. Legalábbis ezt írják a lapok – mondja nekem Gyuri, aki kijött velem, megmutatni, mi merre található a járművön. Hát, ha a Szaharából, akkor onnan, gondolom rezignáltan. Nekem teljesen mindegy, hogy honnan. Csak az számít, hogy isá, por ës homou az egész szerkezet. Letakarítom az első szélvédőt meg a tükröket, majd indulok Diósdról Budapestre.

Aztán este haza. Végig a körúton. Mögöttem egy taxi az Oktogontól a Borárosig épp csak hogy ki nem polírozza a kipufogómat az első lökhárítójával. De nem előz. Csak jön mögöttem, mintha láthatatlan kötélen vontatnám. Nem számít, el vagyok foglalva. A hangfalakból ugyanis egy teljes válogatás CD-nyi Judas Priest dübörög a füleimbe. Muszáj egy kis alapozó edzést tartani a júliusi Aréna koncertre.

Már az Egér úton járok, amikor úgy határozok így a nap végén, hogy mégiscsak igényem lenne kilátni a hátsó szélvédőn. Meg aztán egy kávé is jól jönne. Éjszakai bagoly vagyok, nekem a kávé így, éjjel fél egykor olyan, mint sarjadó fűnek a hajnali harmattal átszűrt napsugár: éltet és kisimít. Megállok a kanyar utáni benzinkúton. Az előttem álló rendőrautót épp mossa egy törzsőrmester. Kiszállok, odaszólok neki, adva a jól értesültet:

– Sivatagi por. A Szaharából.

– Az, az, hogy a rosseb egye meg! – válaszolja a rendőr – Pont ma akartam lemosni a kocsit, erre mondja a rádió, hogy szerdáig ez a mocsok fog esni.

– Inkább ez essen, mint a vérnyomásunk! – mondom neki nem túl jól sikerült poentírozással, majd én is lemosom a hátsó szélvédőről a sivatag porát. Arábiai Lawrence érezhette így magát, közvetlenül a megfilmesítés előtt. Kivéve, hogy neki mákja volt. Se a tevének, se az arabs telivérnek nincs portól kiláthatatlan szélvédője. Na, de gondolkodjunk pragmatikusan. Egyszer én is porrá leszek. Aztán felkap a szél, és ki tudja, talán épp Tuniszban vagy Kairóban tesz le. Akkor majd visszakapják ezek a piszkok!

A benzinkút shopjába érve egy festett szőke, kissé molett asszonyság fogad.

– Kezit csókolom! Lehet még kávét kapni?

– A legfinomabbat – mondja mosolyogva. Én pedig nem állom meg, hogy neki is fel ne hozzam ezt az uborkaszezonos por-sztorit:

– Mit szól a porhoz?

– Ne is mondja! Állítólag a Szaharából jött! – adja vissza nekem a kinti bennfentességemet. Én pedig a sivatagi dűnékről politikai síkra terelem a szót:

– Ezek a fránya migránsok csak bejutottak az országba!

Na, ezt nem kellett volna. Mert az asszonyság szeme a migráns szóra úgy felcsillan, mint Juhász Péternek a fütyülőre. És már mondja is. Megállíthatatlanul. Hogy hát ő, ugye, kint volt a tüntetésen. Na, nem azon a vicces pikniken, azon a Békemeneten, hanem az igazin, szombaton! Mert ide változás kell. Mint Londonban, ahol sokszínűség van. Nem úgy, mint itt. Mert ebben az országban már élni se lehet. Itt már senkinek munkája, innen már mindenki elmegy. Az ő 28 éves fia is fontolgatja. Mindezeket egy szuszra sorolja. Ő, akinek szemmel láthatóan van munkája, méghozzá Magyarországon, de legalább a fia nem dolgozik külföldön.

– Na de azért nem vagyok megelégedve ezzel a szombati tüntetéssel – csóválja a fejét a monológ végén.

– És miért nem? – kérdezem, pedig már azt is megbántam, hogy felhoztam a témát.

– Hát azért, mert vérnek kellett volna folynia – válaszolja. – Hogy ország-világ megtudja, mi megy itt.

– Hát igen… – mondom neki, majd gyorsan elköszönök. Nem védem a saját álláspontomat, nem próbálom meggyőzni. Egyszerűen csak szabadulni akarok. Tőle mindenképp. Mert azzal még szót tudok érteni, és szót is kell értenem, aki változást akar. De aki vérontásra vágyik, azzal nincs beszélni valóm.

Meg aztán innen még vagy húsz perc Diósd. Ha sietek, harminc. Szóval kocsiba be, kútról ki, lejátszó be, hangerő fel. Judas Priest megint. A CD számot vált. A „Desert Plains” recseg bele az éjszakába. Még ez is! Terépcsecső, kígyózó kígyók és sivatagi kosz. Szép kis jövő!

De azért júliusban az Arénában szétrúgjuk a port Gyuriékkal!