Súlyos morális válságban a baloldal tollforgatói

Az elmúlt hetekben újabb olyan felelőtlen támadás történt az ellenzéki sajtó részéről, amely egyértelműen a hazai közigazgatás iránti közbizalom, végső soron a magyar államba vetett állampolgári hit megingatására és gyengítésére irányult.

Az eset előzménye, hogy a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) 2015 májusában erőfölénnyel visszaélés ügyében indított versenyfelügyeleti eljárást a Nitrogénművek Zrt.-vel szemben, mivel annak 2013. január 1-jétől egyes nagyobb vevőivel szemben tanúsított magatartása alkalmas lehetett arra, hogy versenytársainak, így különösen a nitrogén alapú műtrágyát importáló vállalkozásoknak a nagykereskedelmi piacra történő belépését akadályozza, illetve korlátozza. A vizsgálat eredménye szerint a vállalkozás gazdasági erőfölényes helyzete nem valószínűsíthető, így a GVH vizsgálói végzéssel 2017 augusztusában megszüntette az eljárást.

2017 szeptemberében a GVH – helyszíni kutatás egyidejű megtartásával – versenyt korlátozó megállapodás gyanújával versenyfelügyeleti eljárást indított a Nitrogénművek Vegyipari Zrt., az NZRT-TRADE Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., a Bige Holding Kft., a Nádudvari Agrokémiai Kft., a Cargill Magyarország Zrt., és több más érintett gazdasági társaság 2011 óta alkalmazott, a nitrogénműtrágya és komplex műtrágya termékekkel kapcsolatos szerződési és értékesítési gyakorlatának a vizsgálatára. Az eljárás továbbra is folyamatban van, jelenleg a versenytanácsi szakaszban. Az eljárás kapcsán a GVH is biztosított információkat sajtómegkeresésre, az üggyel több médium is foglalkozott már, így annak folyamatban léte közismertnek mondható.

Ilyen előtörténetek után jelent meg a Bigéék csatát nyertek – Piaci erőhátrány című cikk a HVG hetilap 2021. június 10-i számában. Az írás az első részében a Nitrogénművekkel szembeni erőfölényes eljárást megszüntető döntést ismertette a négy évvel ezelőtti dátumú, nyilvános megszüntető végzés alapján, míg az egyoldalú cikk második fele a közelmúltbéli hatósági eljárásokkal kapcsolatban ismertette Bige László Nitrogénművek-vezérigazgató álláspontját. Az írás így alkalmas lehetett arra, hogy a két külön ügyet összemossa az olvasók előtt, és hamisan azt sugallhatta számukra, hogy a GVH jogsértés hiányában lezárta a folyamatban lévő kartelleljárást.

Az újságírás elemi normáit tiporta sárba a balliberális sajtó. Alapvető szakmai szabály, hogy az újságíró akár írásban, akár online csatornákon vagy műsorban megnyilvánulva, szándékosan vagy gondatlanságból valótlanságot nem állíthat, továbbá köteles a tényeket, adatokat, és az ezek alapján tett állításait az adott helyzetben elvárható gondossággal ellenőrizni.

Mindebből két súlyos következtetés vonható le a HVG-n megjelent cikk szerzőjére, illetve a szerkesztőkre nézve: vagy szakmaiatlanul, vagy rosszhiszeműen jártak el. Az eset súlyát növeli, hogy mindezt egy fontos intézménnyel szemben követték el. A hiteles tájékoztatás helyett valójában politikailag támadták a GVH-t, egy provokációs eszköz bevetésével az intézmény jó hírének gyengítése érdekében. Pedig a sajtónak nem az lenne a feladata, hogy a demokrácia különböző intézményeit, így például egy fontos központi irányítású hatóságot támadjon.

A Gazdasági Versenyhivatal autonóm – a mindenkori kormánytól független – államigazgatási szerv, amely az Országgyűlés felügyelete alatt végzi tevékenységét. Gondoljunk bele: vajon mi mi motiválta főként a kommunista diktatúrát lezáró rendszerváltozás után a versenyhivatal létrehozását – egy olyan intézményét, amely a piaci magatartási a szabályok betartása felett őrködik? Legelsősorban: a gazdasági hatékonyságot kikényszerítő piaci verseny védelme, a versenytisztaság megóvása. Célja, hogy a piacok jól és a fogyasztók, a magyar emberek hasznára működjenek. A GVH-nak törvényi kötelessége fellépni, ha egyes vállalkozások megtévesztik a fogyasztókat.

Ha viszont a magyar ellenzéki sajtó egyes orgánumai tévesztik meg, vezetik félre rendszeresen a hírolvasókat, a köznapi állampolgárt, az ellen legfőképpen az írástudók fontos fegyverével: a tömegtájékoztatás csatornáin keresztül lehet legjobban fellépni. Az újságírói szakmai erkölcs „tudása”, gyakorlása mindig adott személyhez és helyzethez kötött, és bár lehet szigorú sajtóetikai alapelveket előírni, arra mégsem törekedhet senki, hogy monipolizálni próbálja az igazságot. Ez az eset viszont azt bizonyítja, hogy a hatalomra éhes ellenzék médiája amorális gyakorlatot folytat, mert nem tudja vagy nem akarja tudomásul venni, hogy vannak alapvető normák, így azt sem veszi észre, ha írott és íratlan erkölcsi szabályok ellen vét. Részben ebben gyökerezik az, amit manapság fake news jelenségnek nevezünk.

A GVH sajtóügyének tanulságai arra figyelmeztetnek: a polgári demokrácia intézményeivel szemben a tisztességes sajtó sem nyíltan, sem burkoltan nem szolgálhat soha önös politikai vagy üzleti érdeket, mert ha semmibe veszik a fontos erkölcsi és szellemi értékeket, a közéleti írástudók hamar puszta tollforgatókká és fizetett politikai megbízottakká válhatnak…