Először magánlevelet gondoltam írni az Index egyik szerzőcskéjének, de aztán arra jutottam, hogy egyrészt semmi értelme, másrészt ha már a magam szórakoztatására mégis foglalkozom vele, akkor hadd derüljön más is. Így lett ebből egy teljesen fölösleges nyílt levél (vagy valami afféle) annak a Német Tamásnak.

Horthy Miklós újratemetésének 20. évfordulója (Fotó: MTI, archív)

Tehát, Német úr (már ha alulfésült fizimiskáját méla, ugyanakkor nagyon röpke, nyilvánvalóan elpocsékolt pillanatig szemlélve szabad így szólítanom gendersérült világunkban), maga hangneméből kiszűrhetően dehonesztáló szándékú szövegsokaságot okádott bele a Zinternetbe bele, így. 

Na mármost, ahogy mondani szokták, ezzel szemben a valóság az, hogy a könnyednek szánt görcsös akarásból hamar lesz intellektuális aranyér, de az legalább érdekes – ez viszont még az sem. A maga szövegéből semmi egyéb nem derül ki, mint hogy méltó módon emlékeztek szülőfalujában, Kenderesen Horthy Miklós Kormányzó Úr Őfőméltóságára hazai temetésének 25. évfordulóján.

Alig hinném, hogy maga egyáltalán élt akkor – szerintem most sem igazán, de ez a maga baja.

Én természetesen ott voltam 1993 szeptemberében Kenderesen. Nem hetvenkedésből közlöm, a kor sem nem erény, sem nem indok semmire, viszont ismeretek szerzésére az idő – ha már múlik – felettébb alkalmas.

Kár, hogy magánál az idő ilyképpeni múlása nem érzékelhető. Mielőtt hátsó lábain izgatottan szökdécselve zihálni kezdene, elszomorítom: ez nem bizony nem halhatatlanságot jelent, hanem mentális dohot. Úgy is mondhatnám, hogy fölöslegesen lóbálja a rossz szagú semmit.

Amit itt maga petyhüdten elővezet, az ugyanis kábé az 1992-es Konrád György már akkor is szánalmas, azóta választások tömkelegén levitézlett ideológiájú és nyelvezetű szófosmánya. Fogyassza jó étvággyal!

Hogy az illusztrációként odabiggyesztett – vélhetően erdélyi szász volksbundista plakátot ábrázoló – képet maga választotta, vagy valamelyik másik jó arcú kompatibilitás az Index impresszumában megszemlélhető tök reménytelenek közül, azt nem tudom, nem is nagyon fontos, mert egyáltalán semmi sem fontos, ami onnan bugyog. De azért megjegyzem, csak a tényszerűség kedvéért, hogy ez a vizuálisan erőltetett hamis kontextus már az 1980-as években is rohadtul ciki volt.

Rohadtul.

Annyi baj legyen, manapság mindenkinek jogában áll öntudatosan szánalmasnak lenni.

No de azért ahhoz pofa és litoszféra vastagságú arcbőr kell, szépöcsém – érezd a stílusváltást! –, hogy azt hazudd: „A történelemtudományban ma már viszonylag széleskörű konszenzus van…” – és itt a link egy olyan cikkre mutat, amit 2, azaz kettő darab tökéletesen ismeretlen ballib jajveszékelő mókus írt Horthy Kormányzó Úr Őfőméltósága nyavalygó mószerolása céljából.

Mármost lehetnek ők történészek – ha szeretnéd, szépöcsém, elhiszem, hogy azok –, no de 2, azaz kettő darab jajveszékelő ballib mókust viszonylag széleskörű konszenzusnak hazudni, hát, ez bizony szemérmetlen és kapitális hazugság.

Ha tényleg te írtad, az baj. Ha tollba (billentyűzetbe) mondták, az még nagyobb.

Kiskomám, minden elismerésem, sikerült fésületlen ifjúságod hiábavaló buzgalmában Hollós Ervinné (nézz utána, házi feladat!) nyomorodnod. Időutazó lettél, szépöcsém, kár, hogy nem bírsz kikavarodni az időhurokból. Nem baj, mi helyetted is nevetünk. Rajtad. Rajtatok.