Történelem
Azért így egy kicsit nyugodtabban alszunk, hogy kiderült, nem az oroszok lőtték Lengyelországot, még tévedésből sem.
Visszatérhetünk tehát az alapkérdéshez: mi volt az oroszok célja azzal, hogy november közepén minden eddiginél intenzívebb támadást intéztek Ukrajna infrastruktúrája ellen? Mármint az infrastruktúra rombolásával mi volt a céljuk?
Hiszen két nagyon különböző cél is lehetséges.
Egy: Ukrajna végleges megtörése, teljes legyőzése.
Kettő: Ukrajna tárgyalóasztalhoz ültetése, fegyverszünet kikényszerítése.
Ha az utóbbi, akkor mi az orosz tárgyalási ajánlat? A front befagyasztása, a status quo hallgatólagos elfogadtatása? Területet békéért? Mi a helyzet Ukrajna nemzetközi státuszával, a NATO-tagsággal, uniós tagsággal? És mi erre a tárgyalási pozíciót valójában birtokló USA válasza?
Attól tartok, az USA pozícióját az a meggyőződésük határozza meg, hogy Oroszország végső soron veszíteni fog, számukra tehát legkevésbé sem kényszerítő a közeli megegyezés.
És azt hiszem, igazuk van Oroszország vereségét illetően.
Nem tudom ugyan elképzelni, hogy Oroszország föladja a Krímet és a szakadár köztársaságokat, sőt a kettőt összekötő terület föladását sem. Viszont azt sem tudom elképzelni, hogy Oroszország a következő ötven évben fölépül ennek a háborúnak a rájuk nézve katasztrofális következményeiből.
Ezt a háborút Amerika már meg is nyerte, igaz, rámegy Ukrajna, megrokkan Oroszország és egy kicsit Európa is.
Közben pedig – a háttérben lendületesen gyarapodó Indiával, Délkelet-Ázsiával – alig fölmérhetően hatalmasra növekedik Kína, amely talán hamarosan Fekete-Afrika ura is lesz. Észak-Afrika népei pedig, némi szubszaharai és ázsiai segítséggel benépesítik Nyugat-Európát.
Nesze neked történelem vége. Még csak most kezdődik igazán.
