Transzsárkányok kora
A nyugati féltekén történt eseményeken edződött, a gendernagypapik deviáns Kánaánján és az óvodások kasztrálásán megkeményedett egyszeri konzervatívokként olykor úgy láthatjuk: nincs már meglepődni valónk az európai civilizáció szexuális torzulása kapcsán. Ilyenkor korai előfeltevésünket gyorsan és könnyűszerrel megcáfolja az időről időre új erőre kapó abnormalitás.
Nagy ártatlanul olvasom az Eb-döntő előtt néhány órával a híreket, mondván, hátha történt valami kihagyhatatlan esemény széles e világban, melynek jobb tudatában lenni ezen vasárnap kora esti órán. Óvatlan pillanatban aztán elém kerül a szalagcím: gendersemleges sárkánnyá operáltatta magát egy férfi.
Bár ne nyitottam volna meg aznap az internetet.
Hősünk, az önmagát – egyébként helyesen – lénynek nevező újhüllő ismertetőjegye többek között a levágott fülek nem mindennapi látványa, a Harry Potter filmsorozatból ismert főgonosz, Voldemort módjára megritkított orr, a szemtetoválások (!), valamint a kettévágott nyelv. Tiamat Legion Medusa úr (sárkányoknál mi a helyes megszólítás?) korábban egy bank alelnöke volt, de HIV-pozitívvá vált és úgy érezte, változnia kell.
A környezete jó eséllyel nem erre számított, amikor Medusa bejelentette, hogy váltani akar.
Egy egészséges társadalom az első sokk és a szabadon választható síró vagy nevető reakció után összefogna hüllőszexuális felebarátjuk megsegítésére. A helyzet súlyosabb, mint gondolnánk – a „rossz testbe születtem” nevezetű kórtan és tévképzet az emberi kereteken szétfeszült, és ma már van olyan embertársunk, aki egy (nem létező) állat entitását vallja magáénak. Ám az USA már meghaladta a normalitás „idejétmúlt” kereteit. Arrafelé bizonyára az éljenzés, Mr. (?) Medusa őhüllősége egekig magasztalása és az újdonsült sárkány fiktív bátorsága előtt való kéjelgő tisztelgés lesz a várható visszacsatolás.
Az eset egyértelműen a posztmodern diabolosz megtestesülése. A felvágott nyelvű, tizennyolc szarvval ellátott állat-ember képében láthatjuk a normalitás nyugati végítéletének kezdetét. Amennyiben valóban felkarolja és egészséges, mindennapi emberként kezeli országának társadalma a tébolyult férfit, onnantól a törésvonal végleg áthidalhatatlanná válik Kelet és Nyugat, normalitás és dekadencia között.
Innentől jöhet a jóléti államokban a huszonéves transzidős, aki alanyi jogon követeli majd a nyugdíját, mert ugyan ki mondhatja meg neki, hogy milyen korú valójában? A transzártatlan bűnelkövető hetykén odavetheti majd a kisemmizett, félholtra vert, vagy meggyilkolt áldozat családjának: nekem mindent szabad. Tehetetlen lesz a büntetőjog és önmagában az igazságszolgáltatás: minden hagyományos intézmény, legyen az a társadalom láthatatlan szövete (család), vagy a közösség hatósági szervezete (rendőrség, bíróság), a transzfóbia vádja alá kerül. Holmi emberi méltóság nem állhat majd útjába a nyílt társadalom utópikus világának.
Az objektív mérce elillan, minden viszonylagossá válik – ezzel elérkezik a transzsárkányok kora. Készüljünk fel.