Újabb „jóbarát”
Nem is olyan régen volt, hogy az amerikai ügyvivő, bizonyos André Goodfriend (a neve, micsoda fricska, jóbarátot jelent) egy gondosan megtervezett és végrehajtott akcióval, az úgynevezett kitiltási üggyel az ellenzék oldalán durván beavatkozott a magyar belpolitikába.Az új amerikai nagykövettől, aki minden valószínűség szerint az 1994 és 1997 között itt nagykövetként szolgáló Donald Blinken fia lesz, ennél csak rosszabbra számíthatunk. Hogy az idősebb Blinken milyen mértékben elfogult a magyar polgári kormánnyal szemben, az a saját visszaemlékezéseiből is kiolvasható. A 2009-ben megjelent kötetben többek között ezt írja:
„Sajnos az Orbán-kormány visszavetette Magyarország haladását abba az irányba, hogy a kormányzati munka átláthatóbb és elszámoltathatóbb legyen. A nemzeti deficit és a munkanélküliség makacsul nagy maradt, a külföldi befektetőket a bonyolult adószabályok terhelték, és az Orbán-kormány első két évében nem privatizáltak nagyobb állami tulajdonú vállalatokat.”
Döbbenetes, amikor az elfogultság még a tényeket sem hajlandó figyelembe venni. A nemzeti deficit makacsul magas maradt? Annak az évnek a végén, mikor az első Orbán-kormány hivatalba lépett, a GDP-arányos államadósság 59,8 százalék volt, három évre rá már csupán 51.6 százalék. Majd jött 2002 második felében a Medgyessy-kormány úgynevezett 100 napos pénzosztása, ám a deficit a 2002-es év végére így sem ment följebb 55 százaléknál.
A munkanélküliség magas maradt? A szocialisták utolsó teljes évében, 1997-ben 8.7 százalék volt, ez 1998 végére 7.8, 2001 végére 5.7, 2002 végére 5,8 százalékra csökkent.
Hogy az Orbán-kormány nem folytatta a nemzeti vagyon kiárusítását? Ez igaz. Majd jöttek Gyurcsányék, és eladtak mindent, amihez csak hozzáfértek.
Erről az időszakról az idősebb Blinken így emlékezik:
„A választók pozitívan reagáltak Gyurcsány erős végrehajtói képességére azzal, hogy a szocialistákat 2006-ban újraválasztották, és így a kommunizmus vége óta elsőként egy kormány két választási cikluson keresztül is képes volt megőrizni hivatalát. Ez Magyarország politikai érettségének bátorító jele volt.”
Erős végrehajtói képességek? Bátorító jel? Akkor, amikor az államadósság minden évben emelkedve, 55 százalékról 80 fölé nőtt? Amikor a munkanélküliség, egyetlen évet leszámítva minden évben emelkedve, 5,8-ról 11 százalékra nőtt?
Igaz, a Gyurcsány-kormány „privatizálta” az állami vállalatokat, eladott mindent, a gyárakat, a közműveket, a stratégiai résztulajdonokat, a repülőteret, mindent.
Az idősebb Blinken számára persze mindez bátorító jel volt. Föltehető, hogy a fia hasonlóan gondolkodik majd. Új „jóbarát” érkezése várható. Egy dologban azonban továbbra is bízhatunk: Magyarországon a magyarok szavaznak, Magyarországról a magyarok hozzák meg a döntéseket.
