Utazás Digitáliába

„Segítsünk másokon! Mert a mások is mi vagyunk.” (Luther Márton)

Mit tudhatják azt a nők, hogy milyen nehéz és fáradságos egy meglett férfiember élete a XXI. században? Amíg régen az ellennel kellett feszt hadakoznunk, avagy verejtékes kétkezi munkával kellett a szikes rögből elővarázsolni az étket adó termést, a mai kor férfija újabb és újabb, nehezebbnél nehezebb kihívásoknak kell hogy megfeleljen. Ezek legnehezebbike pedig a kéretlen utazás a digitális Hádészbe, megannyi bináris szörny setét lakhelyére. 

Hogy miből… mibe?

Az egész úgy kezdődött, hogy felhívott a kedvesem, ugyan nem tudnék-e esetleg sib fájlból PDF-be konvertálni neki egy kottát? Amiből én elsőre annyit értettem, hogy hebrebübreizémizéből PDF-be. Mert hát a PDF-et azt kenem, vágom. De ez a másik… ez nekem olyan kínai volt, mint Marco Polónak Mongólia. Viszont nem adtam fel, nem estem kétségbe. S csakhamar kiderült, hogy a sib az egy olyan fájltípus, ami egy kottaíró program sajátossága. Semmivel nem kompatibilis, semmihez nem passzol. 

Úgyhogy telepítenem kellett magát a programot, ami 1,1 gigabájt terjedelmű volt. Hogy ez miért érdekes? Mert az első számítógépem össz’ tárkapacitásának majd négyszeresét tette ki csak ez az egy program. Nem tehetek róla, engem, aki a megabájtok idején lettem digitális alsó tagozatos, ekkora adathalmaz láttán még mindig elfog a szent borzongás. S azt hiszem, már sosem fogom megszokni, hogy a megákról gigákra, onnan pedig terákra váltottunk. Pedig amennyiben így halad a dolog, a petát, exát, zettát, yottát is megérhetem. 

Azok az áldott 2000-es évek

És ezek már a digitális dolgok. Ám jól emlékszem még, miként kezdődött mindez. A papírfotókkal és a szuper8-as felvételekkel. Előbbieket szkennelni kellett, utóbbiakat pedig először VHS-re, majd onnan CD-re, arról DVD-re, s végül merevlemezre archiválni. A fél életünk ezzel ment el. S szép lassan megszűnt a klasszikus értelemben vett múltidejűség. Már legalábbis forrás-értelemben. Hogy mit értek ez alatt? Azt is elmondom. 

Falusi gyerek lévén, nálunk bizony sátoros lagzi dívott. Ilyenkor a lányos háznál felállított sátorban mulatoztunk két-három napon keresztül. Persze a csúcspont a szombati esküvő, s az azutáni hacacáré volt. No de épp abban az időben indult el országhódító karrierjére a mi magyar szuperhősünk, Linda, a sivítozva rugdosó rendőrlány. Ki nem hagytuk volna egyetlen részét sem. Csakhogy a sorozat epizódjai szombatonként kerültek képernyőre. De semmi gond, mi, fiatalok olyankor kivonultunk a sátorból, bevonultunk a nappaliba, s amíg a többiek önfeledten mulatoztak, mi odabent tévéztünk. Mindig bosszankodva jut eszembe az a sok elpazarolt óra akkor, amikor a Linda részei digitális formában, bármikor, bárhol megnézhetően elébem kerülnek.

Meglepő tapasztalás

No, de hogy szavamat ne felejtsem, a sin fájlt felismerő program telepítése után már csak meg kellett nyitnom az említett dokumentumot, majd az előzőleg szintén letöltött és telepített PDF-konverterrel PDF-be konvertálnom. Mindenki örült, teljes volt a hepiend. Egészen másnap reggelig. Amikor is a Windows frissített egyet. Gépemen eztán már semmi nem ott volt, ahol eddig, no de legalább a dokumentumaimat képtelen voltam megnyitni. S itt ért az a tapasztalás, amiért már megérte végigmennem ezen a Canossán.

Miután rákerestem, hogy honnan lehetne letölteni a szövegszerkesztő programot, meglepő dolgot találtam. A kormány lehetővé tette azok számára a szövegszerkesztő ingyenes letöltését és használatát, akik iskolás korú gyermeket nevelnek, vagy akik tanítanak valahol. Így a segítség nem várt helyről érkezett. Ezen sorokat tehát teljes kormányzati támogatással írom, anélkül, hogy akár egyetlen fillért is kellett volna költenem a máskülönben 40-50 ezer forintba kerülő programcsomagért. A kalózmásolat telepítését már nem is említem, hiszen olyat senki sem tesz…

***

Bár éppen böjti hidegfrontok tépdesik a mi szép tavaszunkat, de mostanra elmondhatjuk, hogy végérvényesen beköszöntött a jó idő. Ilyenkor pedig az ember, ha csak teheti, megszabadul mindentől, ami benti, mindentől, ami munka, mindentől, ami online. S inkább a természet lágy ölén, melegen simogató napsugarak ölelésében, a friss levegőn élvezi… amint vízparti fotója facebookos megosztását megannyi ismerőse lájkolja.

Mert nullákból és egyesekből épített párhuzamos világunk lassan az egyedüli világgá válik számunkra.