Válaszút

Fölényes győzelmet aratott az Ausztriában tartott előrehozott parlamenti voksoláson a Sebastian Kurz vezette Osztrák Néppárt. A szociáldemokraták az 1945 óta elért legrosszabb választási szereplésüket könyvelhetik el, míg a Szabadságpárt 10 százalékpontot veszített korábbi eredményéből. A Zöldek az előző szavazáshoz képest 10 százalékkal magasabb támogatottsággal kerülnek be újra az osztrák törvényhozásba.

Eddig a szikár tények.

Elsőként vizsgáljuk meg: milyen okok vezettek ide?

A Zöldek kimagasló teljesítménye talán nem meglepő a nemzetközi klímahisztéria fényében. Az elmúlt hónapokban felmelegített téma (bocsánat!), az éghajlatváltozás ügye Európa-szerte erősödést hozott az ökopolitikai csoportosulásoknak. Ennek következtében parlamenten kívüli alakulatból a nagy pártok utáni legerősebb formáció lett a Zöldekből. A kormányalakítás időszakában még fontos szerepük lehet.

Úgy tűnik, hogy a szociáldemokraták Christian Kern egykori kancellár 2017-es bukása óta bebetonozták ellenzéki szerepüket. Támogatottságuk képtelen növekedni, az utóbbi időben inkább tovább csökkent. Ennek folyománya mindenki számára látható: az SPÖ aII. világháború vége óta nem produkált ilyen alacsony eredményt parlamenti választáson.

Ami az FPÖ-t illeti: hiába választottak új vezetést, kampányoltak a migráció és a politikai iszlám kérdéskörével, vagy érveltek amellett, hogy szabadságpárti hátszél nélkül Kurz Néppártja balra tolódik; üzeneteik nem jutottak célba. Az ibizai botrány hatása ugyanis a mai napig tart – így Norbert Hoferék csúfos kudarca elkerülhetetlen volt. A párt prominenseinek nyilatkozata alapján az FPÖ ellenzékbe vonul a következő parlamenti ciklusban.

A választás nyertese tehát minden szempontból az ÖVP. A fiatal exkancellár sikeresen eltolta magától egykori koalíciós partnerének botrányát, emellett ki tudta fogni a szelet az FPÖ vitorlájából (például a bevándorlás ügyében). Egy felmérés szerint ezt olyannyira sikeresen tette, hogy a Szabadságpárt szavazóinak egyötöde átvándorolt a Néppárthoz – ennek is betudható tehát a nagymértékű erősödés.

Az elmúlt időszak csak megedzette, és még ambiciózusabbá tette Kurzot – a végcél, a hatalom visszaszerzése most ott hever a 33 éves politikus lábai előtt. Ám a kivívott politikai győzelem jelen helyzetben még nem jelent erkölcsi diadalt.

Az Osztrák Néppárt politikailag mobilis. Középen elfoglalt pozíciójából fakadóan éppen adott koalíciós partnere határozza meg aktuális irányultságát. A szociáldemokratákkal való évtizedes tandemezés teljesen balra sodorta a pártot, mígnem Kurz színre lépésével elkezdődött egy konzervatív fordulat. Ez a folyamat a Szabadságpárttal kötött koalíció idején tetőzött be.

Habár a számmisztika szerint valóban nagyot nyert a Néppárt, mégis értékrendbéli kényszerpályára került. A koalíciókötés ebből a szempontból lesz igazán meghatározó. Kurz most válaszút előtt áll: vajon megtartja a migrációs válság során szerzett, mérsékelt jobboldali imázsát – vagy a thunbergi tévutat követő, szélsőbaloldali romantikával házaló Zöldeknek tesz szívességet?

Ha ez utóbbit választja, muszáj lesz feladnia az elveit. A Zöldek ugyanis már bejelentkeztek, és csupán egy kitétellel hajlandók együttműködést foganatosítani a Néppárttal: ha Kurz radikális változásokat eszközöl politikájában – egyszóval nem kevesebbet, mint az önmagával való teljes meghasonulást kérik a kancellárjelölttől. És bár még sok minden változhat, jelen helyzetben nem kopogtat más potenciális kormányzati partneraspiráns a Néppárt ajtaján.

Nehéz hetek elé néznek a sógorok.