Dr. Kovács Erik és dr. Zay Balázs, a Klímapolitikai Intézet kutatóinak írása.

Hirdetés
Fotó: ShutterStock/Michele Ursi

A tüntetések még tavaly tavasszal Lengyelországban kezdődtek az olcsó ukrán gabonadömping miatt, amely minősége messze elmaradt az európai szabványtól, az alacsony ára miatt a tovább értékesítésre szánt gabona gyakran nem hagyta el az Unió területét, ezzel nehéz helyzetbe hozta a gazdálkodókat. A farmerek az ukrán határhoz vonultak és járműveikkel eltorlaszolták az utakat az átkelőhelyeknél.

A lengyel és más kelet-közép-európai országok által bevezetett importkorlátozások átmeneti megnyugvást hoztak, azóta azonban számos európai országra átterjedt a tüntetési hullám. Az ok között szerepelnek a magas gazdálkodási költségek, az alacsony jövedelmek, a közös agrárpolitikai (azokat a jogszabályokat jelenti, amelyeket az EU azért fogadott el, hogy az uniós országok egységes agrárpolitikát kövessenek) kifizetések akadozása, a túlbonyolított és sok esetben „gazda ellenes” EU-szabályozások, a mezőgazdasági járművek megadóztatása, illetve a nitrogénszabályozások. Ezek az indokok különböző összetételben és mértékben szerepelnek az egyes országok tüntetőinek motivációi között.

Az új nitrogénszabályozás például Belgiumban lépett életbe, így ez ellen csak a belga gazdák tüntetnek; az olcsó importáruk és a magas gazdálkodási költségek ellen azonban mintegy hat ország gazdálkodói kiállnak. Jelenleg nyolc országban forrong a levegő: Lengyelországban, Romániában, Németországban, Franciaországban, Belgiumban, Olaszországban, Litvániában és Görögországban. A közeljövőben azonban további országok csatlakozhatnak a sorozathoz, hiszen Európa nagy részére jellemző, hogy az energiaválság és az orosz ukrán háború nehéz helyzetbe hozta a gazdákat.

Magyarországon a MAGOSZ tervez a záhonyi határnál felvonulni február 9-én pénteken, hogy tiltakozzon az Európai Bizottság döntése ellen, amely további egy évre lehetővé teszi az ukrán termékek vámmentes behozatalát az Unióba.

Korábban írtuk

Az EU-szerte terjedő gazdatüntetések mögött bár több ok húzódhat, azonban az közös, hogy az európai politikusoknak nagyobb figyelmet kell szentelniük az agráriumra.

Az európai mezőgazdaság a klímaváltozás hatásainak egyik legnagyobb elszenvedője, ezért az alkalmazkodás és a fenntartható gazdálkodás kialakításához ennek megfelelő támogatásban kell részesíteni a szektort, hiszen az elhibázott agrárpolitika veszélybe sodorhatja a kontinens élelmiszerellátását.