Veszélyes zöldségek

Kocsis-Cake Olivio, a Párbeszéd képviselője legutóbbi véleményemre írt Facebook-bejegyzése arról tanúskodik, találva érzi magát. A Párbeszéd politikusa és társai folyamatosan azt próbálják elhitetni az emberekkel, hogy a fejlett országok lemondanak az atomenergiáról, hiszen az drága, veszélyes és klímavédelmi szerepe is megkérdőjelezhető. Mindeközben csökkenő hazai villamosenergia-fogyasztásról álmodoznak. A valóság ezzel szemben az, hogy a világ egyre több országa fordul az atomerőművek felé, hiszen azok jelentős fejlesztése nélkül elbuknánk a klímavédelmi harcot. A Paks II. Atomerőmű a teljes életciklusa alatt profitot fog termelni, a beüzemelését követően pedig évente 17 millió tonna szén-dioxid-kibocsátás lesz elkerülhető. Hazánkban 2040-ig nem villamosenergia-igény csökkenéssel, hanem jelentős növekedéssel kell majd számolnunk.

Atomenergetikai szakértőként súlyos problémának tartom, hogy Kocsis-Cake és atomellenes társai energetikai, atomenergetikai kérdésekben évek óta  próbálják félrevezetni a hazai közvéleményt, üres szólamokat, komolytalan zöld tanulmányokat és feltevéseket ismételgetve. Ezek a politikusok a mai napig nem értik, hogy a felelős, nemzeti érdekeket szolgáló energiapolitikai döntések meghozatala alapvetően szakmai kérdés, ahol nincs helye gazdasági, önös és/vagy idegen politikai és egyéb érdekek által vezérelt hangulatkeltésnek. 

Kocsis-Cake Olivio láthatóan nem tud mit kezdeni a szakmai érvekkel, ezért a személyemet támadva próbálja elterelni a figyelmet arról, hogy az M1-es interjúja során sikerült magát fájdalmasan a sarokba szorítania, ezzel is alátámasztva azt, hogy a Paks II. projekt ellenzőinek nincsenek szakmailag megalapozott alternatívát jelentő elképzelései az energiapolitikáról.

Mérnökként és független szakértőként a munkám során a szakmai meggyőződésemen és a nemzeti érdekeinken kívül semmi más nem  befolyásol. Kocsis-Cake Olivio, vagy a többi atomenergiát ellenző politikus olvasatában lehetnék akár az amerikai, a kínai, a finn vagy éppen az ausztrál kormány (atom)lobbistája is, hiszen  folyamatosan figyelem az egyes országok energiapolitikáját és írok is róluk. 

Kocsis-Cake legújabb Facebook-bejegyzésével kapcsolatos véleményemet atomenergetikai szakértőként ezért most sem rejtem a véka alá.

Még mindig a kibocsátások bűvöletében…

A képviselő úr a bejegyzésében ezt írja: 

„…Ha tisztességesen számolnak, akkor az atomerőmű szén-dioxid-kibocsátása megközelíti a gázerőművekét…” (…) „az IPCC (az ENSZ klímaügyi kormányközi tudományos testülete) dokumentumaiból nem derül ki, hogy mennyi is az atomenergia karbonlábnyoma.”

Nos, akkor vegyük csak át még egyszer. A valóság az, hogy az IPCC dokumentumaiból, például az említett tanulmányból pontosan kiderül, hogy az atomerőművek fajlagos szén dioxid egyenérték kibocsátása (középértéke) a teljes életciklusra(!) csak 12 g/kWh, a szél- és naperőműveké 11-48, a gázerőműveké pedig 490 g/kWh.

A teljes életciklus azt jelenti, hogy egy adott erőműtípus esetében a bányászat, a kitermelés, az üzemanyaggyártás, a szállítás, az erőmű működése, lebontása és a keletkezett hulladékok kezelése során jelentkező összes üvegházhatású gáz kibocsátást számításba veszik.

A képviselő úr biztos lehet abban, hogy az IPCC-nél dolgozó szakemberek „tisztességesen számolnak”. A Párbeszéd politikusa továbbra is félrevezeti az embereket, hiszen az atomerőművek 12 g/kWh-s kibocsátási értéke közelében sincs a gázerőművek 490 grammos értékéhez, negyvenszeres a különbség! A történeti hűség kedvéért megjegyzem, hogy az IPCC pontos magyar megnevezése Éghajlatváltozási Kormányközi Testület. Érdemes azt is megjegyezni, hogy Kocsis-Cake ezzel szemben egyetlen állítását alátámasztó tanulmányra sem hivatkozik… Nem meri felfedni a forrásait?

A független Energiaklub?

Kocsis-Cake Olivio bejegyzésében ezt is írja: 

„Az Energiaklub egy független magyar intézmény, amely évtizedek óta vizsgálja az energiatermelést és -felhasználást, tévedés, hogy osztrák érdekeket figyelembe vevő szervezet lenne.”

Mindez ismételten azt jelenti, hogy Kocsis-Cake országgyűlési képviselőként továbbra is azt az Energiaklubot védi, amely szervezetről a pénzügyi beszámolója alapján feketén-fehéren kiderült, hogy például egy osztrák minisztérium azért támogatja, hogy Paks II ellen további jogi eljárásokat indítsanak.

A beszámolóból az is kiderül, hogy az Energiaklub az osztrák államtól további pénzeket is kapott más, atomellenes tevékenység finanszírozására. A támogatók között ott van az Open Society Institute, a német Grassroots Foundation és a szintén német Urgewald e.V Bewgungstiftung is…

Nem gondolom, hogy ennyi külföldi célzott támogatás után – amelyek a hazai szuverén energiapolitikai döntéseket kérdőjelezik meg és támadják – az Energiaklub független magyar intézmény lenne.

A klímavédelem alapvető pillérei: atom és megújuló

Képviselő úr szerint évtizedekkel le vagyok maradva, mert egy 2009-es országgyűlési döntésre hivatkozom és azóta nagyot változott a világ… Nos, úgy tűnik, hogy valójában ismételten Kocsis-Cake Olivio van lemaradva, hiszen a világon felelősen gondolkodó és az adott nemzeti érdekeknek megfelelő döntéseket hozó politikusok, valamint a hozzáértő szakemberek és szakmai szervezetek mást mondanak. A globális klímavédelmi célok elérése érdekében az atomerőművek és a megújuló energiaforrások növekvő részarányára van szükség, a fosszilis részarány radikális csökkentése mellett.

Nézzünk egy példát! A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) 2019 novemberében publikálta a World Energy Outlook 2019 című kiadványt, amelynek Fenntartható Fejlődés Forgatókönyve szintén azt mondja, hogy a klímavédelmi célok elérése érdekében az összes alacsony szén-dioxid kibocsátású technológia fejlesztésének felgyorsulására van szükség. Mindez azt jelenti, hogy a megújuló energiaforrások mellett az atomenergia részaránya is szignifikáns növekedést mutat. Az atomerőművek 2018. évi globális, közel 2700 TWh termelése 2040-re mintegy 4400 TWh-ra növekedhet. Úgy tűnik, hogy képviselő úr például ezzel a tanulmánnyal sem találkozott.

Forrásadat: WEO 2019

Sőt, az Európai Unió nukleáris jövőképét vizsgálva kiderül, hogy uniós szinten egyfajta váltóállítás figyelhető meg, ugyanis a tavalyi év végén az Európai Parlament egy olyan állásfoglalást fogadott el, amely elismeri, hogy az atomenergia – mint karbonmentes áramtermelési mód – szerepet játszhat az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, és jelentős részesedést kaphat az európai villamosenergia-termelésben.

Jelenleg is az európai atomerőművek termelik a legtöbb klímabarát villamos energiát. 2019-ben az uniós atomerőművek 821 TWh villamos energiát termeltek, ezzel jócskán meghaladták az európai nap- és szélerőművek 569 TWh-s termelését is. Csak az európai atomerőművek a tavalyi évben közel 660 millió tonna szén-dioxid-kibocsátást előztek meg.

Nukleáris reneszánsz a számok tükrében…

Miközben az atomellenesek atomerőművek nélküli jövőt képzelnek el, a tények egészen mást mutatnak. A világ racionálisan gondolkodó felében nukleáris reneszánsznak lehetünk a tanúi. Az utóbbi 3 évben, 2016 és 2019 között, 28 új blokk kezdte meg az üzemét. Jelenleg is 52 új blokk épül a világ számos országában, csak idén ezek közül 15 fogja megkezdeni az üzemét. A jövőben pedig 440-450 új blokk építésével számolnak világszerte. Miért? Azért, mert a világ egyre több országa felismeri, hogy nagy mennyiségben, télen-nyáron, éjjel-nappal, a klímavédelmi, ellátásbiztonsági és a versenyképességi céloknak is megfelelve villamos energiát csak atomerőművekkel lehet termelni.

Európában egyre több ország dönt úgy, hogy a már üzemelő atomerőművi blokkok esetében üzemidő-hosszabbítást hajt végre, valamint új egységeket épít vagy tervez. Példaként lehet említeni hazánk mellett Finnországot, Szlovákiát, az Egyesült Királyságot, de új blokkok építésén gondolkozik Franciaország, Szlovénia, Csehország és Lengyelország is. Mindezek alapján pedig valóban azt mondhatjuk, hogy Magyarország a világ fősodrában halad a Paks II. projekt megvalósításával.

Németország a rossz példa

A német energiaforradalom bukása intő példa lehet más országoknak is. Ugyanis az erőltetett megújulós fejlesztés és az atomerőművek politikai döntést követő leállítása súlyos következményeket eredményez.  A szénbányák emiatt szükségszerűvé váló bővítése falvak, templomok lerombolásával és természetpusztítással járt, a megújulók támogatása (csak tavaly 27,3 milliárd euró!) toronymagas villamosenergia-árakhoz vezetett. 

Szavak nélkül…

Jelenleg az Európai Unióban, Berlinben a legdrágább a háztartási áramár, átszámítva 112 Ft/kWh, miközben Budapesten csak 38 forintba kerül. Emellett fogyasztói korlátozások, növekvő villamos energia import, orosz gázimport-függőség, súlyos egészségügyi következmények, valamint az idei évre vonatkozó német klímavédelmi cél bukása szegélyezi a politikai és nem szakmai alapokon nyugvó zöld energiapolitikát. Ezek választ adnak a képviselő úr felvetésére is, hogy nézzünk körül, mások milyen energiamixet kívánnak elérni. Nos, olyat, amelyben az atomerőműveknek is jelentős szerepe van, hiszen a német út nem járható.

A zöldek szerint nagyon jó lehet az importáram

A képviselő úr ismét csúsztat, amikor arról beszél, hogy „a kormányoldalon valamiért elterjedt az a nézet, hogy a mi energiamixünk kizárólag szél- és napenergiából tevődik össze. Megfeledkeznek a biomasszáról, a geotermikus energiáról, az energiatárolásról és további megújuló forrásokról – ezt az energiaimport egészíti ki, hiszen sok európai államban többlet energia áll rendelkezésre, amihez akár olcsóbban hozzájuthatunk, mintha saját atomerőművet működtetnénk…”

Nos, az szakmai tény, hogy alaperőművet ésszerűen nem lehet kiváltani megújuló energiaforrásokkal, ezért is fog megépülni a Paks II. Atomerőmű. Ipari mértékben nem vagyunk képesek villamos energiát tárolni, hiszen az antinukleáris Ausztriától eltérően például nincsenek nagy hegyeink, szivattyús-tározós erőműveink.

Az import nem jó, hanem súlyos kockázat

A jelenleg is hatalmas import villamos energia részarány már most is rendkívül komoly ellátásbiztonsági, sőt, nemzetbiztonsági kockázatokat hordoz Magyarország számára, ugyanis nem tudhatjuk, hogy ez az import meddig és milyen áron áll rendelkezésre. Különösen azért nem, mert a szomszédos országok is hasonló gondokkal és kihívásokkal küzdenek. 

A közeljövőben várhatóan az egész Európai Unió jelentős kapacitáshiánnyal fog szembenézni, amelyet tovább súlyosbít majd a németországi még üzemelő atomerőművek politikai döntés nyomán történő leállítása, és a klímavédelmi okokból bezárásra ítélt szénerőművek kapacitásának kiesése. Emellett nem feledkezhetünk meg a műszaki vagy egyéb, például politikai okok miatt felmerülő kockázatokról sem.

Gondoljunk csak bele, ha nem épülne meg a Paks II. Atomerőmű és más, szükséges erőművek, akkor kizárólag az importra támaszkodhatnánk. Ez pedig vállalhatatlan nemzetbiztonsági kockázat, hiszen Magyarország teljesen kiszolgáltatottá, politikailag zsarolhatóvá válna amiatt, hogy a hazai fogyasztáshoz szükséges villamosenergia-ellátás „kapcsolója” más országok és energiakereskedők kezében lenne. Ha a jövőben lesz egyáltalán elegendő importra lehetőség a kieső európai kapacitások miatt… Ezért mondom azt, hogy Kocsis-Cake Olivio és társai tudatlanságból vagy nagyon is tudatosan idegen érdekeket szolgálnak, amikor a Paks II. projektet támadják.  

Újabb baklövések…

Képviselő úr téved, amikor ezt írja: „azon állítás, hogy pár évig szükség van atomenergiára helytálló, hiszen nem lehet egyik napról a másikra átállni megújuló forrásokra. Amíg ez sikeresen megtörténne, addig valóban használatban kéne tartani a Paksi Atomerőmű meglévő reaktorait, de az is tény, hogy egy új erőmű drágábban termelné meg az áramot.”

A VVER-1200 típusú blokk

Szakmai alapvetés, hogy Magyarországon nem lehet teljesen átállni megújuló forrásokra. Mindez azt jelenti, hogy a hazai nukleáris kapacitásra hosszú távon szükség van, ezért is épül a Paks II. Atomerőmű, ami nyereséges lesz. Ugyanis a projekt megtérülését az Európai Bizottság lezárult vizsgálata is alátámasztja, hiszen az eredmények szerint a két új blokk visszahozza a befektetett tőkét, és jelentős profitot is fog termelni: a Paks II. Atomerőmű teljes életciklusa alatt a várható hozam évi 7,35 százalék lesz. Vagyis az Európai Bizottság is úgy számol, hogy az új paksi blokkok, többek között fedezik a hulladékkezelés és majdani leszerelés költségeit, ráadásul profitot is termelnek.

Kell gázerőmű, nem kell gázerőmű…

Kocsis-Cake Olivio gázerőművekkel kapcsolatos véleményét végképp nehezen tudja az ember értelmezni, hiszen a képviselő úr egy február 4-i interjújában még azt mondta, hogy „a hagyományos energiatermelést minél előbb ki kell vezetni a rendszerből…” 

Ugye, ezalatt például gázerőműveket is kell érteni. Ezzel szemben az M1-interjúban néhány nappal később már a gázerőművek szükségességéről beszélt „…azokon a napokon, amikor a megújuló energiák nem termelnek elég áramot addig, azokon a napokon a gázerőműveket, amelyek készenlétben állnak, be lehet kapcsolni…”

Kocsis-Cake legújabb bejegyzésében pedig már ezt olvashatjuk: „Nem célunk gázerőműveken alapuló energiapolitikát folytatni, ez szándékos csúsztatás. A gázerőműveket kiegészítő erőműként kapcsolnánk be az energiamixünkbe, arra a nagyon rövid időszakra, amikor a megújuló energiák nem elégségesek, és az energiaimport nem elég olcsó.”

Értjük, ugye? A gázerőművek ugyan az energiamix részét képezik, de ez nem gázerőműveken alapuló energiapolitika. Akkor mi? Arról nem beszélve, hogy az olcsó energiaimportnak kulcsszerepet szán a képviselő úr, felvállalva a már fent jelzett nemzetbiztonsági kockázatokat. Kocsis-Cake és társai arról sem beszélnek, hogy például a megújulók fejlesztéséhez szükséges több ezer MW-nyi gázerőművi kapacitásokat ki, mikorra és milyen forrásból építené meg és honnan szerezné be a szükséges mennyiségű földgázt.

A csúf igazság…

A Kocsis-Cake Olivio által favorizált útiterv szakmailag sokkoló. Miközben az előbb említett egyik interjújában arról beszél, hogy a hagyományos fosszilis alapú energiatermelést minél előbb ki kell vezetni a rendszerből, addig az alábbi ábra teljesen mást mutat.

Forrás: Zöld Magyarország Energia Útiterv

Kiderül belőle, hogy 2030-ig a zöld forgatókönyv szerint „a megújuló energiaforrások térnyerését a fogyasztói oldal energiaigényének jelentős csökkenése egészíti ki. Ebben az esetben a paksi atomerőmű bővítésére nincs szükség.”  Tehát ez a forgatókönyv nem számol a Paks II. Atomerőmű éves termelésével, helyette jelentősen növeli a fosszilis, valamint a biomassza és a hulladék részarányt. 

Mindez azt jelenti, hogy Kocsis-Cake Olivo Paks II. helyett valójában döntően hagyományos, fosszilis, gázerőműveket preferál, amelyeknek közel negyvenszeres a szén-dioxid egyenérték kibocsátása (atomerőmű: 12g/kWh vs. gázerőmű: 490 g/kWh), de például a biomassza erőműveknek a kibocsátása is nagy, 230 g/kWh. Tehát a képviselő a klímabarát Paks II. helyett szennyező erőműveket állítana üzembe. Ez lenne a zöld megoldás?!

Teljesen téves feltételezés az is, hogy a zöld tanulmány 2030-ig csökkenő villamosenergia-igénnyel számol. Az ábra azt mutatja, hogy 2030-ra a termelés értéke közel 45 TWh lehet, miközben a villamosenergia-fogyasztásunk évről évre növekszik és  tavaly már 45,66 TWh-ra adódott (a háztartási napelemes egységek miatt meghaladhatta a 46 TWh-t is). A kormány által elfogadott Nemzeti Energiastratégia pedig azt vetíti előre, hogy döntően a gazdaság fejlődése és az e-mobilitás elterjedése miatt az igény 2030-ra elérheti a mintegy 58 TWh-t is!

2050-ben  a képviselő úr által favorizált zöld forgatókönyv alapján – Paks II. hiánya miatt – tovább növekedne a sokkal szennyezőbb fosszilis, biomassza és hulladékégető erőművek részaránya. További súlyos hiba, hogy a „zöld” forgatókönyv érdemben egyáltalán nem foglalkozik a rendszerirányítási kérdésekkel, miközben a több mint 50 százalékos időjárásfüggő nap- és szélerőművi termelés miatt erre feltétlenül szükség lenne! 

Ezzel szemben a realitás az, hogy a magyar kormány energiapolitikai döntései révén 2030-ra a Paks II. Atomerőmű üzembe állításával és a naperőművek jelentős fejlesztésének köszönhetően a hazai villamosenergia-termelés 90 százaléka klímabarát lesz.

Kocsis-Cake Olivio válasza és a hivatkozott zöld tanulmány nyomán a közvélemény ismét meggyőződhetett arról, hogy ha jót akarunk magunknak, akkor az energiapolitikai kérdések megválaszolását és a döntéseket jobb meghagyni a hozzáértő szakembereknek és szervezeteknek. Át lehet egy pártot nevezni zöldre, lehet hivatkozni idegen pénzen íródott komolytalan tanulmányok egész sorára, ám mindez nem fedi el a valóságot.

A magukat zöldnek nevező pártok és politikusaik elképzeléseinek megvalósulása katasztrofális következményekkel járna az ellátásbiztonságra és a klímapolitikai célok megvalósulására. Németország a saját kárán már tanulja, hogy hova vezet a kormányzatilag felvállalt atomellenes zöld populizmus, aminek itthoni szószólója Kocsis-Cake, Karácsony Gergely és a magukat zöldnek nevező politikustársaik. Köszönjük, nem kérünk belőle!

a szerző energetikai mérnök, okleveles gépészmérnök
Urántoll-díjas, az atombiztos.blogstar.hu oldal szerzője