Vihar előtt

Tétje lesz. Legrövidebben és a maga szikár tömörségében így jellemezhető a vasárnapi Bundestag-választás. A berlini parlament leendő többsége és a következő kormány új korszakot nyit majd Németország bel- és külpolitikai életében egyaránt – és nem csupán Merkel távozása miatt.

Átrendeződés

Ha öt hónappal ezelőtt rátekintettünk a közvélemény-kutatási adatokra, azt vehettük észre, hogy a Zöldek népszerűsége meghaladta a CDU/CSU-ét. Meglepőnek semmiképp nem bizonyult ez az adat – a merkelista Armin Laschet ugyanis az erélyes vezető imázsa helyett egy túlzottan szürke eminenciás képét mutatta kampánya során. Nevető harmadikként ekkor már a háttérben dörzsölhette tenyerét Olaf Scholz, a szociáldemokraták kormányfői aspiránsa.

A következő majdnem fél év során a német választók reagáltak a jelöltek üzeneteire, és átrendeződés történt. A sokáig esélyes Zöldek a harmadik helyre csúsztak vissza, jelenleg 17 százalékon állnak. A CDU/CSU 22 százalékot szerezne, az élen pedig az SPD található 25 százalékkal.

A Business Insider oldalán lekövethető az egyes formációk népszerűségének egyéves tendenciája: megfigyelhető például a szociáldemokraták erősödése, ám a legfeltűnőbb a kereszténydemokratának nevezett uniópártok drasztikus gyengülése. A CDU/CSU szövetség tavaly ilyenkor még a megkérdezettek 35 százalékának szimpátiáját tudhatta maga mögött. Az elemi matematika szerint szavazóbázisuk több mint harmadát veszítették el – mindössze egy év leforgása alatt.

A verseny tehát még mindig nyílt, azonban a véghajrában egyelőre a baloldali SPD-nek áll a zászló. Ez pedig a kormányzó Merkel-pártra nézve komoly bizalomvesztést mutató választói felkiáltójel.

Horrorkoalíció készülődhet

Vörös szociáldemokraták, sárga liberálisok és Zöldek. Belőlük állna az úgynevezett közlekedésilámpa-koalíció (Ampel-Koalition). Jelenleg egy ilyen összetételű kormányszövetség felállására mutatkozik a legnagyobb esély a hétvégi választásokat követően.

Ám még nem lejátszott a mérkőzés, a leendő kabinet tagjainak köre nyitott. Elemzők és maguk az érintett politikusok sem tartják kizártnak, hogy egy vörös-vörös-zöld koalíció létesüljön – ami a szocdemek és a Zöldek mellett a Baloldalt (Die Linke) foglalná magába. Ennél a pontnál érdemes leragadni néhány pillanatra.

A CDU-tól jobbra álló AfD-t létrejötte óta nem engedik ki a politikai karanténból a hagyományos pártok. Holott az Alternatíva Németországnak egyik szárnya kifejezetten konszolidált, mérsékelt jobboldali értékeket valló, nyugatos konzervatív politikusokból áll.

A Die Linke azonban nem rendelkezik visszafogott pártrészekkel. Az egész formáció egy keletnémet kommunista reflexekre építő, nyíltan szélsőbalos szervezet, hatalomra kerülésük pedig közvetlen veszélyt jelentene a német demokráciára és egész Európára nézve. A haladóknak viszont nincs érdemi kifogásuk velük szemben – úgy viselkednek, mintha ez a párt nem is totalitárius eszméket képviselne, hanem pusztán „néhány vitás kérdés” állna fenn közöttük.

Nyilván bagatell részletek dolga egy 100 millió ember halálát okozó eszme terjesztése.

Látható, hogy arrafelé sosem fogják elérni azt az állapotot, amikor a nemzetiszocializmus és a kommunizmus pusztítását egyaránt elítélik, és ezen ordas eszmék utóvédharcosait ugyanakkora lendülettel küldik el melegebb éghajlatra. Persze lehet, hogy mi várunk túl sokat tőlük.

… és mi lesz velünk?

Felvetődik a kérdés: hazánkat miként fogja érinteni az ottani parlamenti választás? Egyes szemszögből sehogy.

A magyar-német gazdasági együttműködés ugyanis hagyományosan jónak mondható. Magyarországnak Németország az első számú kereskedelmi és gazdasági partnere, a németeknek pedig rendkívül fontos a magyar piacon való élénk jelenlét, és egyúttal nő a gazdasági kapcsolatuk volumene is a V4 államaival. A kétoldalú kontaktusok ezen szegletének radikális változásától tehát nem kell tartanunk. A jelenlegi financiális viszonyok fenntartása nemcsak hazánk szándéka, hanem a németek jól felfogott érdeke is – pártállástól függetlenül.

A politikai boszorkányüldözés és az uniós kirekesztősdi jövőbeli alakulása felől azonban lehetnek aggodalmaink.

A németekkel való összeütközések élét eddig – főként a CDU/CSU egyes politikusaival ápolt jó viszony miatt – sok esetben sikerült tompítani. Képzeljünk el ugyanakkor egy kormányt, amely csak zöldekből és balosokból áll – egy olyan kabinetet, amely még jobban morálpellengérre állítana minket, nehezítené az együttműködést a jogállamisági rébuszok zsaroló sulykolásával, és az utópista ideologizálást választaná a korrekt viszonyrendszer menedzselése helyett.

Gazdaságfejlesztés és modern technológia ügyében tartott miniszteri egyeztetésen a berlini kolléga felhozná budapesti társának, hogy nehezményezi a transzmuflonok megjelenési lehetőségeinek csekély számát a magyarországi vadászlapokban – kis túlzással ilyen hatékony lenne egy balos győzelem utáni magyar-német csúcstalálkozó. A lényegi kérdésekről alkotott merőben eltérő felfogással volna terhelt egy ilyen kapcsolat. Ettől szép a diplomácia.

Mindenesetre fontos lelki szemeink előtt tartanunk az örökbecsű, élő és ható mondást Kovács Lászlótól: nem közvélemény-kutatást kell nyerni, hanem választást. Ennek fényében várjuk, ki ül majd Merkel helyére.