Visszatekintés

Az év legnagyobb belpolitikai botrányát okozta Ausztriában az a múlt pénteken nyilvánosságra hozott felvétel, melynek tanúsága szerint Heinz-Christian Strache osztrák alkancellár korrupciógyanús ügyletek eszközölését helyezte kilátásba. Az erősen kompromittáló videóanyag lemondásra késztette a szabadságpárti kormányfő-helyettest valamennyi kormányzati és párton belüli pozíciójáról. 

Az ügy dominóhatást váltott ki, Sebastian Kurz kancellár pedig 24 órás hallgatás után bejelentette: nem hajlandó tovább együtt kormányozni a koalíciós partner Szabadságpárttal. A köztársasági elnök végül vasárnap úgy nyilatkozott, a kormányfővel való egyeztetés alapján szeptemberben előrehozott választásokat tartanak Ausztriában. 

Az alábbiakban górcső alá vesszük a frissen felbomlott jobboldali osztrák kormányszövetség elmúlt másfél évét.

A 2017 decemberében beiktatott kabinet migrációs politikája gyökeres változást hozott az előző néppárti-szociáldemokrata nagykoalíció bevándorlásügyben folytatott tevékenységéhez képest. Elvitathatatlan érdemei vannak ebben a szabadságpárti belügyminiszternek, Herbert Kicklnek. A keményvonalas irányt képviselő FPÖ-s politikus rendelkezéseivel példátlan szigorítások születtek.

Első komoly lépésként 2018 áprilisában a kormány elfogadott egy intézkedéscsomagot, melynek értelmében onnantól az osztrák hatóságok betekintést nyertek a migránsok mobiltelefonjainak tartalmába, ezzel információkat szerezve a menedékkérők Ausztriába vezető útvonaláról. A pénzzel rendelkező bevándorlóknak eljárási díj felszámolását helyezték kilátásba, 840 eurós felső határral. A bűncselekményt elkövető migránsokat azóta – akár kiskorúak, akár nem – azonnal kitoloncolják az országból. Az „Urlaub im Heimatland” nevezetű kitétel szerint pedig az a határsértő, aki visszatér a hazájába „nyaralni”, elveszíti az Ausztria területén való tartózkodási jogát.

Az osztrákok tavaly októberben az elsők között léptek ki az ENSZ globális migrációs csomagjának elfogadási folyamatából, amely dokumentum nem az illegális bevándorlás megállítását, hanem annak ösztönzését tűzi ki célul. Ausztria döntése után további országok is bejelentették, nem fogadják el a paktumot.

Az utóbbi hetek is mozgalmasan teltek az osztrák kormány számára. Nemrégiben benyújtottak egy ötpontos menekültügyi javaslatcsomagot, amely további szigorításokat vetít előre az ország migrációs politikájában. Eszerint két befogadóközpontot átalakítanak kiutazási központtá, világos jelzést adva – a belügyminiszter szavai szerint, „aki nem jogosult védelemre, annak nincs helye Ausztriában”. Ezenfelül szorgalmazzák a menekültügyi eljárások felgyorsítását és a biztonsági intézkedések megerősítését is.

A nemzetközi bevándorlásügyi megállapodások koordinálásában is élen járt az osztrák kormány: május elején Bécsben tizenkilenc európai ország képviselői közös akciótervet fogadtak el a 2015-öshöz hasonló migrációs hullám megakadályozására. A mások mellett Magyarország részvételével is zajló tanácskozáson Herbert Kickl belügyminiszter elmondta: a csomag intenzív információcserét, rendszeres találkozókat tartalmaz a műveleti erők között, valamint fokozott együttműködést az elutasított menedékkérők hazaszállítása ügyében.

Ausztria 2017 decemberétől mostanáig tartó időszaka valódi politikai sikertörténet. A Kurz-kormány az Osztrák Néppártot jobbra tologató Szabadságpárt koalíciós partnersége által következetes, harcos kiállást mutatott a migrációval szemben – belpolitikai színtéren a menekültügyi rendszer reformjával, európai viszonylatban pedig a kontinens felé irányuló illegális bevándorlás elleni állásfoglalással. Mindezekkel együtt új dimenzióba helyezték az Európa jövőjéről folytatott vitát. Nagy érdem továbbá, hogy a konzervatív kormányzat politizálásával megszüntette a korábbi, internacionalizmusnak való baloldali alávetettséget – ezáltal pedig az osztrákok visszatértek a semlegesség 1955-ben meghirdetett útjára.

Megkerülhetetlen szempont az ÖVP–FPÖ kabinet vizsgálatánál, hogy a koalíció országlása alatt Ausztria Magyarország fontos partnerévé vált. A faymanni nácizást követően a 2017-es parlamenti választás utáni kormányszövetség létrejötte egyértelmű paradigmaváltást jelentett – a kölcsönös tisztelet és a jószomszédi viszony alapjaira helyezett új, korrekt együttműködés fellendülést hozott az osztrák-magyar kétoldalú kapcsolatokban.

A sikeres kormányzás közepette bukást okozó ügyet leginkább a „kimagyarázhatatlan” szóval lehet jellemezni. Bár kétségtelen, hogy a szituáció egy precízen megszervezett lejáratási akció volt (nem tudható, csupán sejthető távlati szándékkal), azonban ez sem mentesíti Heinz-Christian Strachét súlyos hibája alól. Ugyancsak ezen a felvételen komoly vádak fogalmazódtak meg Sebastian Kurz kancellárral szemben is. Bár az FPÖ-vezér ebbéli állításainak hitelessége kérdéses, a kormányfő drogos szexorgiákon való részvételének felvetődése szintén botrányos az ország politikai elitjére nézve.

Mindezeken túl égetően fontos, hogy a józan értékítélet megtartása mellett ne vakítsa el teljesen a szemünket az ügy köré gondosan felépített médiahisztéria. Külön kell választani ezen ballépéseket a kormányzás teljesítményétől – az érdemi munka során elért eredményeket pedig igenis el kell ismerni.

A héten esedékes EP-választás jó katalizátora lesz annak, milyen reakciót váltanak ki az osztrák társadalomból a történtek. A kampányhajrá a pozícióharcról fog szólni Ausztriában. Az ellenzék bizonyára politikai tőkét próbál majd kovácsolni az ügyből, a kormánypártok számára pedig valódi kihívás lesz, hogy a botrány után néhány nappal megmutassák cselekvőképességüket, és a reflektorfény a kényes esetek helyett újra programjukra kerüljön.

Egyáltalán nem mindegy, hogy a jobboldal milyen eredményt ér el az európai parlamenti voksoláson. Létfontosságú a patrióták jó szereplése, erős jövőbeni képviselete az EU-ban. Nagy szükségünk van osztrák barátainkra a kontinens válságainak feloldásában, az emberek uniós intézmények iránti bizalmának helyreállításában – legvégső soron pedig egy jobb, biztonságosabb Európa felépítésében.