Drótszamarak Balassagyarmaton
A bicikli nemcsak civilizációnk része lett, de az egyik legfontosabb szimbóluma is az emberiség technikatörténeti fejlődésének. Ahhoz, hogy igazán jól érzékelhessük mindezt, elég belépni a balassagyarmati 1. Kerékpármúzeum nagytermébe.
Egy régi, hosszú földszintes épület átalakított belső terébe lépünk, ami tele van kerékpárral és csupa olyan tárggyal, ami a biciklihez köthető. A ház külső, utcára néző falát egy 55 négyzetméteres biciklis freskó díszíti, és itt látható az az emlékoszlop is, amelyet a balesetet szenvedett, abban megsérült vagy elhunyt kerékpárosok tiszteletére emelt a múzeum.
Maga a kiállítás a kerékpár technikai fejlődésének állomásait követi. Az ipartörténetileg is jelentős folyamatot egészen Leonardo egyik vázlatrajzáig vezetik vissza a szakemberek. Meglepő, hogy ezen a skiccen már pedál és hajtólánc is szerepel, miközben amikor valóban megjelentek az első kerékpárok, még nem volt rajtuk ilyen. A tárlat indító darabja Drais báró híres, 1817-es, fából készült futógépének replikája, amit Hídvégi János készített. Innen ível a kiállítás egészen napjaink egyik remekművéig, egy Mercedes-Benz e-kerékpárig. Hosszú történet rekvizítumai jelenek meg, amelyben már többször is úgy tűnt, hogy az ilyen-olyan technikai újítások, főként a motorizáció nyugdíjba küldi a drótszamarat. De nem így történt!
Sőt! Még a báró futógépét sem sikerült a történelem süllyesztőjébe küldeni, hiszen ma is rendeznek például futógép-világ- és Európa-bajnokságot, és ezeken szép magyar sikerek születtek.
Tekerés hátrafelé
A „szakma” a skót kovács, McMillan 1839-es kerékpárját tekinti az igazi ősbiciklinek, itt, a múzeumban is megcsodálhatunk egy ilyen típust. Az igazi áttörést azonban az ipari forradalom hozta el, elsősorban a vascsőkészítés, majd pedig a fogaskerék és a hajtólánc feltalálásával. A márkák versenye a mai Forma–1 technikai vetélkedéséhez hasonlított, folyamatosak voltak a finomítások, az újítások. Itt van például egy Premier DHF bicikli! Szerkezeti megoldásainak kidolgozásában részt vett Isaac M. Singer is, akinek a varrógép egy későbbi bravúrja volt. Követhetjük a sajátos, nagy kerekes velocipédek 1860-tól 1890-ig tartó fényes történetét is, ebben a korszakban lépett színre a gumigyártás, többek között a híres Dunlop cég is. A tárlat szerint az Aeolus volt az első olyan biciklitípus, amivel már Budapesten is rendeztek versenyeket; amúgy a kerékpározás nem az urak passziója, inkább a középosztály időtöltése volt. Terjedésében szerepet játszottak az olyan korabeli intézmények, mint például a József körúton található Attila kerékpáriskola, amelynek a plakátja itt díszeleg a tárlat falán.
Ugorjunk egy nagyot! Itt sorakozik előttünk a korai gyerekbiciklik tucatnyi változata, aztán az első váltós versenygép, valamint a leghíresebb, Graziella típusú, összecsukható kempingkerékpár. A típusból többek között a Beatles tagjai, de a neves szürrealista festő, Salvador Dalí is vásárolt magának. Aztán láthatók itt a 2000-es évek sztárjai, a legmodernebb ötvözeteket felhasználó mountain bike és downhillgépek – és az olyan extrém alkotások is, mint a fekve hajtott vagy a épp a Trabant-karosszériából épített bicikli. Itt van az az 1938-ban feltalált Compagnolo-féle váltó is, amit még hosszú fémkarokkal működtettek a versenyzők, és amíg a láncot egy másik fogaskerékre csúsztatták, nem előre-, hanem hátrafelé kellett tekerniük a pedált.
Olexa Miklós
Fából készült futógép
Mercedes-Benz e-kerékpár
McMillan 1839-es kerékpárja
Premier DHF bicikli
Graziella típusú, összecsukható kempingkerékpár
Az 1938-ban feltalált Compagnolo-féle váltó
Graziella típusú, összecsukható kempingkerékpár
Fekvőkerékpár (Rekumbens)
Gyerek lovastricikli
Svájci katonai kerékpár rendszámmal
Designdíjas kerékpár
Az életet jelentette
A tárlat arról árulkodik, hogy idehaza az 1920-as években kezdődött az úgynevezett nagyüzemi kerékpárgyártás, a csepeli Weiss Manfréd gyárban, külföldi licencek alapján. Számos magyar gép van kiállítva, más márkák, kisebb üzemek is bekapcsolódtak a gyártásba, de úgy tűnik, a WM, más szóval Csepel maradt végig vezető szerepben. Látható itt például az az igen erős építésű, vastag gumis Toldi is 1962-ből, amelyet a rendőrség és a határőrség is rendszeresített abban az évtizedben. De ki vannak állítva az igen népszerű Csepel túragépek és azok az R-26-os illetve SR-26-os biciklik is, amelyek státusszimbólumnak számítottak egykoron a fiatalok körében. Helyet kapott a múzeumban a magyar kerékpárgyártás szimbolikus csúcsa, vagyis annak az Üveges Péternek két, különleges külsejű „művészi” biciklije is, aki formatervezőként részt vett a híres Bogányi-zongora készítésében is. És itt egy másik ékkő: a profi kerékpársport legendás alakjának, a belga Eddy Merckxnek egyik gépe, egy Colnago.
Ezen a soron leginkább egy régi, második világháborús katonai gépnél, egy WM-nél időzik el a látogató. Egy környékbeli család birtokába került a bicikli, jellegzetes zöld színéről pirosra festették, hogy ne kötekedjenek velük a hatóságok. Tizenöt esztendőn át szolgálta őket a kerékpár, rajta tolták a piacra, illetve a vasútállomásra a terményeiket, ebből éltek. Volt, hogy 80 kilogramm zöldséget vagy gyümölcsöt is rápakoltak.
A magyar falvak alapvető és nélkülözhetetlen eszköze volt a kerékpár, egészen az 1970-es évekig, a motorkerékpárok és a személygépkocsik szélesebb körű elterjedésig. Másutt, más kultúrákban is fontos szerepet játszott a bicikli. Kína két évtizede kezdődő gazdasági felemelkedéséig az ország másfél milliárdos lakossága kerékpáron közlekedett. Aggódtak is az ottani szakemberek, mondván, jelentősen megugrik majd a cukorbetegek száma, ha az emberek átülnek a robogóra, illetve gépkocsiba szállnak. A vietnámi háborúban a kerékpár egyenesen stratégiai jelentőséget kapott! A kommunisták biciklikre akasztva, a szomszédos Laosz és Kambodzsa dzsungelösvényein tolták északról délre a muníciót a Vietkong partizánjainak.
A kerékpár fontos tényező volt a korabeli egészségmegőrzés terén is. Itthon, a járvány előtt még óriásplakátokon is találkozhattunk olyan hirdetésekkel, amelyek szerint napi fél óra kerékpározás szinte csodákat tehet a szervezetünkkel. Igaz, a szobabiciklizés nem szerepelt ebben a kampányban, pedig annak sem lehet eltagadni a jótékony hatásait. A tárlaton több szobakerékpár is látható, az első ilyen jellegű szerkezet 1910-ből származik.
Múzeum és turizmus
A múzeum gazdája, éltető alakja Olexa Miklós. Ötvenéves volt, amikor átesett egy komoly operáción, és hogy újra megerősödjön, kerékpározni kezdett. Először három gyűjtőnek vetette fel, hogy létre kellene hozni egy biciklimúzeumot, aztán pedig rohamosan bővült a kör. Akárcsak a bemutatott tárgyaké; a kiállításon sok minden mást is megszemlélhetünk, például a kerékpárossapkák, -cipők, a biciklilámpák, de még a pumpák és a csengők fejlődéstörténetét is.
A tárlat az Ipoly Túra Egyesülethez, illetve az Ipoly Aktív Túraközponthoz szorosan kötődő múzeum. Olexa Miklós, aki a szervezetek elnöke, egy nagyobb, Felvidék jelentős részét is magában foglaló idegenforgalmi térségben gondolkodik. Egyik kerékpáros programja például az 1100 méteres csúcsról, a látkai (Látky) hegytetőről indul. Onnan ereszkednek lefelé a biciklizők, mintegy 180 kilométeren át, sok-sok helyen megállva, szemlélődve, hiszen Olexa Miklós szerint ezen az úton akár 3-5 kilométerenként is akad rendkívüli látnivaló. Terjed a múzeum híre, a Giro d’Italia magyaroroszági szakaszán például három helyen is megjelentek, kiállítottak. Következő tervük egy csuklós busz átalakítása, amely mobil biciklikiállítással járja majd az országot.
