A boldogság öt pillanata
A tavasz, a természet ébredése az emberben is feléleszti a vágyat a testi-lelki megújulásra, ennek profán eszköze lehet akár egy másik kultúra életszemléletének megismerése is. A dán életérzésben (hygge), vagy a japán életszemléletben (ikigai) a közös, hogy a boldogságot, az élet minél teljesebb megélését állítják a középpontba.
Tavasszal minden olyan szépnek, egyszerűnek és könnyednek tűnik, a balzsamos, langyos levegő, a melengető napfény szinte azonnal elfújja a téli szürkeségben ránk telepedett mélabút. Ez az érzés nem véletlen, hiszen mélyén a megújuló természet ereje, az élet folytatásának ígérete rejlik. A régi korok emberei tavasz elejére a kamrából már felélték a télire eltett élelem nagy részét, így ekkortájt a szegényesebb táplálék került az asztalra. Az év természetes ritmusához való alkalmazkodás pedig szinte észrevétlenül kapcsolódott össze a keresztény kultúrkörben a nagyböjt időszakával. A húsvétot megelőző negyven napon – a keresztény hagyomány szerint – lelki felkészülésben veszünk részt, Krisztus szenvedéseire, a pusztában töltött negyven napjára emlékezünk. Ez a hitben való elmélyülés, a lemondás, a bűnbánat, a kiengesztelődés időszaka, ahogy Augustinus írta, a böjt „Istennek szentelt idő”. Az egyház II. Orbán pápa jóvoltából 1091-ben iktatta törvénybe a böjt megtartását. Ám a megtisztulásnak ez a formája nemcsak a keresztény hagyományban lelhető fel, hanem a legkülönbözőbb vallási hagyományokban is. Mózes, Konfuciusz, Buddha és Mohamed is böjtölt.
A keresztények tehát az Istenhez vezető út megtalálásának vágyával lépnek a böjti időszakba. A szekularizálódott világban a vallásos tartalom és a lelkiség lefoszlani látszik ezen időszakról, ám a testi-lelki-szellemi megújulás igénye éppúgy jelen van napjainkban is, mint ezer évvel ezelőtt. Sokan a böjtöt afféle tavaszi megtisztító kúraként fogják fel, sportolni és fogyókúrázni kezdenek, mások pedig egyfajta erkölcsi meggondolásból fakadó önmegtagadást, a lélek felemelésének vágyát kapcsolják ehhez az időszakhoz. A tavasz alkalmas lehet akár – főként, ha érzünk erre egy határozott, bensőből fakadó késztetést – az életmód-változtatásra is, ami által egy új, a korábbitól egészen eltérő perspektívából láthatunk rá az életünkre, a problémáinkra.
E szemléletváltásban segíthet a dán „hygge” életstílus, ami a boldogság, a kiegyensúlyozottság elérését és megteremtését célozza. Természetesen nem csak a dánok vágynak a boldogságra, ám úgy tűnik, ők kerültek a legközelebb e minőség eléréséhez: Dánia hosszú évek óta a világ legboldogabb országai közé tartozik. A hygge kifejezés egészen pontosan otthonos, meghitt érzést jelent, amely a nyugalmat, az egyszerű, de örömet okozó pillanatok megélésének fontosságát hangsúlyozza. A baráti beszélgetéseket, az „offline üzemmódban” eltöltött hétvégi pihenést, egy jó könyvet, sétát, vagyis minden olyan nyugalmas tevékenységet, ami lelassít, kiemel a hétköznapok rohanásából, feltölt, és kikapcsol – ide tartozhat még az értelmes és boldogító hobbi választása is, legyen az amatőr festészeti kurzus, főzőiskola vagy tánctanfolyam.
A skandináv országok életfilozófiájában egyébként sok a hasonlóság: a svédek gondolkodásában erőteljesen jelen van például a kiegyensúlyozottság elvének követése, amely a „lagom” szóval írható le, ami annyit tesz: pont jó, annyi, amennyi kell. A norvég „koselig” szó jelentése „kényelmes”, ám ebben a fogalomban ugyancsak egy különleges életszemlélet sűrűsödik össze. A koselig a természet közelségét, annak nyugtató hatását is magában foglalja, a meghitt találkozásokat, a baráti beszélgetések örömteli hangulatait, egyszóval mindent, ami nem a mindennapi robot, hanem valami más: az a plusz, ami miatt érdemes embernek lenni.
A kiegyensúlyozottság keresését, az élet értelmének megtalálását a japánok az „ikigai” szóval jelölik, ami annyit jelent: az élet célja, ami értelmet ad az életnek. A japánok szerint az ikigai elérésnek útja olyan hétköznapi dolgok teljesítéséből áll, minthogy az ember élete végéig igyekezzen aktív maradni, mindig legyen értelmes elfoglaltsága, sose egye degeszre magát, értékes, pozitív emberi kapcsolatokat kössön, kapcsolódjon a természethez, mondjon köszönetet az élet legapróbb jótéteményeiért is, éljen a pillanatnak, és maradjon szívében vidám, azaz mosolyogjon. Ráadásképpen pedig úgy tartják, ha az ember saját útját járja, és képes magából a legjobbat, a legtöbbet kihozni, akkor egészen biztosan teljesebb és boldogabb lesz az élete.
