A láthatatlan függőség, amit mindenki ünnepel
Tízből kilenc ember megdicséri, ha valaki sokat dolgozik. De mi van akkor, ha a teljesítménykényszer valójában egy rossz szokás – egy függőség – ami hosszú távon rombolja az életet, a kapcsolatokat, az egészséget?
A munkafüggőség különösen alattomos, mert a társadalom nemcsak elfogadja, hanem még meg is jutalmazza. A szorgalmas munkatárs, aki minden határidőt betart és éjjel is e-mailezik, példaként áll mások előtt. A család eleinte örül a többletjövedelemnek, a főnök elégedett a teljesítménnyel. A probléma azonban csak később mutatkozik meg: amikor már nincs közös vacsora, nincs jelenlét a hétvégékben, amikor eltűnik az intimitás és fáradtsággá válik a közös élet.
A munka, amit nem lehet elhagyni
Más függőségekhez képest a munkafüggőség nem jár klasszikus elvonási tünetekkel – nincs fizikai sóvárgás, nincsenek látványos összeomlások. Éppen ez a veszélyes benne. A jó érzést az adrenalinlöket okozza, amit a pörgés, a határidők, a teljesítmény hajszolása vált ki. És miközben más függőségeknél világos cél a leszokás, itt a munka nem iktatható ki teljesen az életből. Az egyensúly megtalálása viszont rendkívül nehéz.
Az első lépés: tükörbe nézni
A legnehezebb talán belátni, hogy baj van. Mert a munkafüggőségnek sokáig csak pozitív következményeit látjuk: pénz, előléptetés, elismerés. De ha valaki képes szembenézni önmagával – akár évek, sőt évtizedek után –, az már óriási előrelépés. Ilyenkor különösen fontos lehet a család szerepe, hiszen a munkafüggőség nem egyéni probléma: a kapcsolatokra, a gyerekekre, a házastársra is hatással van.
A munkaadók felelőssége
A cégek nagy része figyelmen kívül hagyja a dolgozók mentális jólétét. Pedig ha egy ember fizikailag, lelkileg, szociálisan és mentálisan nincs jól, az előbb-utóbb a munkáján is meglátszik. Egy egészséges munkavállaló nemcsak hatékonyabb, de kreatívabb, lojálisabb, és hosszú távon értékesebb is. A munkafüggőség kezelése tehát nemcsak az egyén, hanem a munkáltató érdeke is.
