A nárcisztikus négy alattomos vitatrükkje

A nárcisztikus személyiségek hajlamosak jelentősen túlértékelni saját meggyőződéseik helytállóságát. Védekezővé, sőt akár támadóvá is válhatnak, amikor olyan nézőpontokkal szembesülnek, amelyek eltérnek a sajátjuktól. Egy 2023-ban a Frontiers in Psychology című folyóiratban megjelent tanulmány szerint ennek hátterében az áll, hogy a nárcisztikusok gyakran rendkívül alacsony szintű intellektuális alázatot mutatnak.

Ennek eredményeként erősen támaszkodnak a manipulációs vitatechnikákra, amelyek célja felfújt önképük védelme. Ezek a taktikák első ránézésre ügyesnek vagy akár intellektuálisan megalapozottnak tűnhetnek. Valójában azonban inkább a kontrollra fókuszálnak, semmint a logikára.

Ezáltal jártasak abban, hogy meggyőzőnek ható, ám valós vizsgálat során könnyen megbukó hibás érvelési hálókat szőjenek. Számos gyakran alkalmazott vitatechnikájuk tele van olyan hibákkal, amelyek a felelősség elhárítását és a beszélgetés eltérítését szolgálják. Így képesek megőrizni az irányítást a helyzet felett.

1. Trükk – Ad Hominem

Az ad hominem érvelési hiba akkor fordul elő, amikor valaki nem az érdemi érvet veszi figyelembe, hanem a vitapartner személyét támadja. Nem hajlandó foglalkozni a felvetett kérdéssel, helyette a beszélő személyes tulajdonságaira, érzelmeire vagy múltbeli viselkedésére koncentrál, ezáltal lejáratja őt. Ennek következtében a vita teljes egészében megszűnik.

Például, ha szembesíti a nárcisztikust a manipulációs viselkedésével, az ad hominem támadás során azt válaszolhatja: „Ön csak hazudik és képzelődik, mert nem tud szembenézni a valósággal.”

Ahelyett, hogy az Ön valós aggályait kezelné, inkább Önt támadja. Így kritikája az ő szemében „irracionálissá” válik.

A nárcisztikusok erősen támaszkodnak az ad hominem támadásokra, főként azért, mert minden áron elkerülik azokat a tényeket, amelyek fenyegetik önképüket. A vita irányát azzal terelik el, hogy a vádolót kritizálják a saját tetteik helyett. Ezzel a sértett félben bűntudatot ébresztenek az aggályok felvetése miatt, így biztosítva, hogy a nárcisztikus maradjon az irányító fél.

2. Trükk – Szalmabáb-érvelés

A szalmabáb-érvelés azt jelenti, hogy valaki eltorzítja a másik fél állítását, hogy az könnyebben támadható, megcáfolható vagy figyelmen kívül hagyható legyen. Nem hajlandó elfogadni a valódi érveket, helyette túlzottan leegyszerűsíti, eltúlozza vagy félreértelmezi azokat.

Ennek következtében az érvet ésszerűtlennek vagy szélsőségesnek tünteti fel. Ezáltal elkerüli a felelősségvállalást, miközben az Ön aggályait elutasítja.

Képzelje el, hogy nyugodtan kifejezte problémáját a nárcisztikus viselkedésével kapcsolatban. Erre az válaszul heves támadásba kezd, például: „Akkor soha nem is szeretett engem igazán, és mindig csak játszott! Ennél sokkal jobbat érdemlek, mások hálásak lennének!”

Azáltal, hogy durván eltúlozza a panaszt, szélsőséges vádakká torzítja (amelyeket Ön valójában soha nem fogalmazott meg), és ráveszi Önt, hogy inkább a kárelhárításra koncentráljon. A szalmabáb-érvelés akkor hasznos a nárcisztikus számára, amikor el akarja terelni a beszélgetést, vagy amikor védekező pozícióba akarja kényszeríteni áldozatát. Az Ön valódi aggályait karikatúrává alakítja, vagy teljesen hamis, új verziót kreál, hogy a vita az ő érzéseiről szóljon, ne a tetteiről.

Ez nemcsak elriasztja Önt a jövőbeni aggályok felvetésétől, hanem lehetővé teszi számára, hogy szelektíven válassza ki, mely pontokat hajlandó elismerni – még akkor is, ha azok nem állnak meg a valóságban.

3. A vörös hering

A vörös hering egy olyan elterelő taktika, amikor egy teljesen idegen témát hoznak be a beszélgetésbe, hogy eltérítsék a figyelmet az érdemi problémáról. Ezt a technikát arra használják, hogy összezavarják a másik felet, és ismét lehetetlenné tegyék a nárcisztikus személy felelősségre vonását. Például, ha valakit érzelmileg bántó viselkedéssel vádolnak, egy nárcisztikus hirtelen így válaszolhat: „Még a születésnapomat sem tudja megjegyezni, mert nem is érdekli! Csak magával van elfoglalva!”

Ezzel a teljesen váratlan visszavágással eltereli a figyelmet a saját cselekedeteiről. Ahelyett, hogy beismerné bármilyen hibáját, Önt tünteti fel önzőként, saját magát pedig áldozatként.

A vörös hering különösen hatékony, amikor egy nárcisztikus kényelmetlen érvekkel szembesül, hiszen így eltérítheti a beszélgetést úgy, hogy továbbra is teljesen ő irányítsa a narratívát. Más érvelési hibákhoz hasonlóan az Ön figyelmét olyan irányba tereli, amely végső soron csak neki kedvez.

Így Ön kénytelen védekezni. Az ilyen eltereléseket azért alkalmazzák, hogy saját viselkedésük eltörpüljön az Önéi mellett – vagy hogy Ön elfelejtse, egyáltalán felhozta az ügyet.

4. Trükk – Kettős mérce érve

A kettős mérce érve, más néven tu quoque érvelési hiba, akkor fordul elő, amikor valaki a kritikát azzal hárítja el, hogy a vádoló is valószínűleg követett el hasonló hibát élete során. Ismételten nem azzal foglalkoznak, hogy a saját viselkedésük helyes-e vagy sem, hanem azzal terelik el a figyelmet, hogy a másik fél valaha elkövetett-e hasonló hibát a múltjában.

Feszültséggel teli vitákban ez az érv akár jogos visszavágásnak is tűnhet, ami miatt megbízhatónak hat. Valójában azonban csupán egy újabb módja annak, hogy elkerüljék a felelősségvállalást.

Például képzelje el, hogy hazugságon kap egy nárcisztikust, és szóvá teszi azt. Ő azonban nem magyarázza meg, miért hazudott, vagy nem ismeri el, hogy ezzel megbántotta Önt, hanem így válaszol: „ Talán Ön soha nem követett el ennél sokkal súlyosabb hibákat a múltban?”

Ekkor az ő vétke már nem téma, hanem az Ön múltbeli hibái kerülnek előtérbe. Ezzel a logikával úgy tűnik, mintha csak ők lennének tökéletes emberek, akiknek joguk van másokat hibáztatni.

A nárcisztikusok ezt az érvet akkor használják, amikor nincs szándékuk valódi beszélgetést folytatni a tetteikről. Ehelyett hamis egyenértékűséget teremtenek, amely őket igazolja — egy olyan valóságot, ahol nem kell vállalniuk a felelősséget, és nem kell elismerniük, hogy viselkedésük igazságtalan volt.