A semmittevés meglepően pozitív hatásai

A versenyzőknek másfél órán keresztül kell nyugodtnak és mozdulatlannak maradniuk, anélkül, hogy telefonjukat használnák, beszélgetnének vagy elaludnának. A győztes kiválasztásánál egyaránt figyelembe veszik a versenyzők biometrikus adatait – például a pulzusukat – és a közönség szavazatait is. A 2025-ös verseny győztese, a 36 éves Byung-jin Park, aki vállalkozóként és punk zenészként is tevékenykedik, elmondta, a győzelem titka a légzés lelassításában, a fizikai testünkre irányított figyelem és a belső gondolatok elengedésében rejlik. Mint fogalmazott, a verseny során egy idő után elkezdte elfelejteni, hol is van valójában, és úgy érezte, a teste megszűnt létezni.

A jelenség tudományos hátterét Jung-yeop Kim kutató is vizsgálta. A tudós szerint a tétlenség és a „semmittevés” állapotában a testben lelassul a stresszhormonok termelődése, ami hozzájárulhat a szorongás és a depresszió enyhítéséhez. Az agyban ilyenkor egy olyan hálózat aktiválódik, amely a kreativitással, a memóriával és az érzelmi szabályozással áll kapcsolatban.

A semmittevés ezen felül a problémamegoldó képességet is fejleszti. Byung-jin Park azt állítja, hogy bár a semmittevés nem oldja meg az összes problémát, a gondolatok mégis átalakulnak.

A National Geographic riportere az interjú során rákérdezett arra, mit jelent számára valójában a semmittevés fogalma. Byung-jin Park elmondta, a szó nem az elme teljes ürességét jelenti, sokkal inkább a gondolatok és az érzelmek rendszerezését. A stresszel teli munka és az azonnal megoldandó kihívások idején különösen fontos, hogy az ember találjon időt a leállásra, legyen az akár egy kávé mellett, zenehallgatás közben, vagy csak a természetet szemlélve – mindez segít kitisztítani az elmét.

A semmittevő verseny győztese bevallotta, hogy nagyon is versenyző típus, és az első hely volt a célja, de a legnagyobb kihívást nem maga a leállás, hanem a tétlenség gondolatának elfogadása jelentette. A legnehezebbnek azt tartotta, hogy belenyugodjon, hogy nem kell állandóan csinálnia kell valamit.

A dél-koreai zenész megosztotta a riporterrel a véleményét arról is, miért olyan nehéz a mai emberek számára a semmittevés.

Szerinte a legfőbb ok a telefonfüggőség és az állandó online jelenlét.

A metrón utazva gyakran konstatálja, hogy mindenki a telefonját bámulja. Korábban az emberek a várakozás közben elmerültek a gondolataikban, mostanra azonban a dopamin-addikció miatt elfelejtették, hogyan kell unatkozni.

Dél-Koreát a rendkívül versenyorientált kultúrájáról ismerik, és ez is hozzájárul a jelenséghez. A zenész szerint a társadalom hihetetlenül gyorsan változik, az embereknek nincs idejük már leülni egy parkban és elmélkedni. A semmittevést furcsának és céltalannak tartják, még a szabadidejükben is.

Byung-jin Park kétgyermekes apaként is látja a jelenség gyökereit. Mint mondta, az ő gyerekkorában nem volt annyi különórája, mint amennyi most a gyerekeinek van. Rendszerint arról vitatkoznak a feleségével, hogy milyen irányba tereljék a gyermekeiket. Azt látja, hogy a gyerekek a kreatív és játékos időtöltések helyett a házi feladatokba temetkeznek. Ez a szemléletmód leképezi a társadalomban érzékelhető, általános kényelmetlenség-érzést, amikor a tétlenségről van szó.

A semmittevő bajnok tanácsa a lassításért küzdő embereknek az, hogy erőltessenek magukra kezdetben legalább heti tíz percnyi semmittevésre. Először majd cikáznak a gondolataik, a problémák utat törnek maguknak, de végül lenyugszanak. A zenész számára a semmittevő verseny lehetőséget adott arra, hogy kilépjen a megszokott napi rutinjából, amelyben nincs ideje unatkozni vagy felismerni a monotonitást. Végül elárulta, hogy a jövőben is tervezi, hogy időt szán a semmittevésre, sőt, a családjával együtt meditálna. Hozzátette, a következő évben ismét szeretne részt venni a versenyen, ha a szervezők engedélyezik.