A szeretet fénylő szövete

A gyermek iránti vágy az egyik legerősebb késztetése az embernek, az ehhez kötődő attitűdjeink pedig messzire nyúlnak: származási családunkból, vagyis generációkkal korábbról erednek, szocializációnk során pedig e tudatos és tudattalan minták formálják bennünk azt a belső képet, ahogyan a szülőségről, a gyerekvállalásról gondolkodunk. De miként rendeződnek e minták akkor, amikor a nő élete legfontosabb szerepére, az anyaságra készül. Hadházi Éva PhD pszichológus, anya-magzat kapcsolatanalitikus szakember szerint életünkben egyéb szerepeinkbe – például hivatásunkba – rengeteg energiát fektetünk, a szülőséget azonban magától értetődőnek gondoljuk. Nem csoda, hogy amikor egy pár szülősorba érkezik, előfordulhat, hogy elbizonytalanodnak.

Család születik

A várandósság kitüntetett életszakasz, hiszen addig soha nem tapasztalt mértékű változás megy végbe az élet minden területén – és ez nemcsak az első szülős párokra, hanem a többedik gyermek érkezésekor is igaz.

– A pszichológia azokat a lelki megterheléseket, amelyek a fejlődésünk során, az egyik életszakaszból a másikba való átmenetkor jelentkeznek, mint az élet természetes velejárói, normatív krízisnek hívja. A várandósság éppen ilyen: az addig megszokott családi rend, a megteremtett egyensúly felbomlik, hogy valami újnak adja át a helyét, ami rengeteg erőfeszítést, munkát igényel. Az új helyzet szorongató is lehet, hiszen óriási felelősség nehezedik a párra. Magyarországon a családok összetétele jellemzően nukleáris, szemben a többgenerációs családmodellekkel: a környezet nem magától értetődően kapcsolódik ehhez az időszakhoz, hanem szervezést igénylő újabb feladatként – magyarázza Hadházi Éva.

Úgy látja: a nagyon erős közösségi hálójú törzsi társadalmak tagjainál jóval magányosabbak a nyugati társadalmakban élők – és ez a közép-európai valóság is. Az anya karriert illető ambíciói, az egzisztenciális bizonytalanság nyomasztó kérdése pedig tovább árnyalhatja egy leendő édesanya hozzáállását a gyermekvállaláshoz, nem beszélve arról, ha valakinek egyedül kell szembenéznie a rá váró szülői feladatokkal.

– A várandósságspecifikus szorongás ugyancsak normális jelenség, hiszen az anya aggódhat a benne fejlődő magzat egészségéért vagy azért, hogy mennyire tartja magát kompetensnek az anyaszerepben. Ma már nagyon sok fiatal tudatosan igyekszik tanulni, felkészülni, hogy kézben tudja tartani a folyamatokat, ám épp a várandósság az, amit lehetetlen kontrollálni – mondja Hadházi Éva, hozzátéve, hogy a leendő szülők feladata az új élethelyzet megteremtése mellett az lenne, hogy az öröm, a várakozás időszaka ne billenjen el a nehézségek felé.

A hetvenes években T. Berry Brazelton amerikai gyermekorvos írta le elsőként, hogy az újszülöttek készségei alkalmassá teszik őket arra, hogy a környezetükkel kapcsolatba lépjenek. Azóta tudjuk, mindez már a születés előtt, a prenatális időszakban elkezdődik: a magzatok tapasztalatai és kompetenciái is formálják az anyával való kapcsolatot, mozgásukkal, reakcióikkal segítik, alakítják, elmélyítik a kötődést.

– Az emberi tapasztalás a fogantatás pillanatával veszi kezdetét: e tapasztalatok az agy idegsejtjeinek kapcsolati mintázataiban rögzülnek, belső reprezentációkat hozva létre, így a magzattal való kapcsolat, az édesanya hozzá való viszonya nagyon érzékenyen érinti a méhen belüli fejlődését, mindez pedig hatalmas befolyással van a születés utáni anya-gyermek kapcsolat minőségére. Ezért is lehet fontos a várandósgondozás, a testmozgás, a pihenés és a megbízható társas támaszt adó kapcsolati háló mellett a stresszt csökkentő technikák alkalmazása a várandósság alatt: ilyen lehet például a jóga, a meditáció vagy az anya-magzat kapcsolatanalízis módszere – hangsúlyozza a szakember.

Lelki köldökzsinór

Az anyaság rendkívül érzékeny szakaszában a szülőkhöz, a környezethez fűződő kapcsolattól kezdve az életvezetési szokásokig a legapróbb rezdülések is hatással vannak az anyára és a magzatra. És hatnak a transzgenerációs élmények is, amelyek egy része tudatos, hiszen benne élnek a családi legendáriumban, például hogyan szült a nagymama az ostrom alatt a pincében, vagy mi történt a nagynénivel a szülőszobán. A családi születéstörténetek mellett azonban ott lappanghatnak a titkok is, amelyek elhallgatásával meg akarták óvni a következő generációt.

– Ezek a nem tudatosuló élmények és tapasztalatok is továbböröklődnek és aktivizálódnak a várandósság során, rendkívül összetett tehát az, ahogyan megéljük a várandósság folyamatát. Ennek fontosságát értette meg dr. Hidas György orvos és dr. Raffai Jenő pszichológus, akik a pszichoanalitikus elméleti alapokra épülő anya-magzat kapcsolatanalízis módszerét kidolgozták. Fontos tudni: ez nem terápia, hanem prevenciós módszer, amely a pszichológiai jóllét fokozására alkalmas, hiszen a természetes módon jelen lévő anya-magzat kapcsolat minél harmonikusabb összehangolását segíti – hívja fel rá a figyelmet Hadházi Éva.

E módszer kezdetei a hetvenes évek végére nyúlnak vissza, akkoriban Raffai Jenő kiképző analízisbe járt Hidas doktorhoz, közben pszichoterápiával kezelt fiatal pszichotikus betegeket egy gyermekpszichiátriai osztályon.

– Egy tizenhét éves páciense mérgeztetéses téveszmékkel került az osztályra, nem evett, nem beszélt, szondán tartották életben, Raffai Jenő foglalkozott vele. Többszöri próbálkozás után végül arra a kérdésére a terapeutának, hogy „mit érez?”, testérzetekről számolt be: törpe csontváznak érzi magát a pszichoterapeuta testében. Hidas pszichoanalitikus ismeretei alátámasztották, a fiú intrauterin, azaz méhen belüli élményeket fogalmazott meg, és e traumák kibontásával, feldolgozásával érték el a javulást az állapotában – meséli a szakember.

Ez a felismerés volt az előzménye a gondolatnak, hogy megelőzésképpen a kismamán keresztül a magzatot méhen belüli tapasztalatok pozitív befolyásolásával lehet kedvező fejlődési pályára állítani. Így született meg az anya-magzat kapcsolatanalízis módszere, amit 1995-ben mutattak be egy nemzetközi konferencián.

Életmintázatok

Hadházi Éva 2010 óta foglalkozik az anya-magzat kapcsolatanalízissel, praxisában számtalan élethelyzettel találkozott.

– Az elfogadási problémáktól a párkapcsolati nehézségeken át a feldolgozatlan traumákig sokféle okból keresnek meg, minden esetben igyekszem az anya belső erőforrásaira koncentrálni, aminek egyike pont az a képessége, hogy sokszor a nehézségei ellenére is képes a magzatára fókuszálni. Kapcsolatanalízissel a lelki problémáik jó része feldolgozható, és ez nagymértékben segíti az édesanyának a magzatához és később a megszületett kisbabájához a kapcsolódást – magyarázza Hadházi Éva.

A támogató párkapcsolat az egyik legfontosabb tényező a várandósság idején. Nem lehet eléggé hangsúlyozni: az édesapa az anyán keresztül tud kötődni születendő gyermekéhez, így e tekintetben is fontos, hogy a párkapcsolat biztonságos legyen, a kismama pedig kiegyensúlyozott.

– A várandós anya alkot magzatáról egy belső képet, amit a pszichológia mentális reprezentációnak hív. Ha az édesanyának biztonságos a saját kötődése, akkor egészségesek a mentális reprezentációi a magzatról. Ha azonban a kötődése sérült, mert például feldolgozatlan interperszonális traumákat hordoz – a számára fontos személytől, személyektől gyermekkorban elszenvedett bántalmazás, elhanyagolás okoz ilyet –, akkor jó eséllyel a magzatról alkotott képe is zavart szenved, befolyásolva a magzattal kapcsolatos érzéseit, gondolatait, viselkedését, kötődését. Aki kap segítséget, és fel tudja dolgozni a traumáit, annak a kötődése a bizonytalanból a biztonságos felé mozdul el, a gyerekhez is erősebben fog kötődni – hangsúlyozza Hadházi Éva.

A kapcsolatanalízisben a foglalkozásokat általában a várandósság 20. hetétől kezdik el. A heti rendszerességgel tartott foglalkozások során beszélgetnek az édesanya érzéseiről, majd a kapcsolatanalitikus instrukciói alapján relaxált állapotot hoznak létre: az édesanya felveszi a kapcsolatot a méhével, amely a kisbaba első ökológiai rendszere.

– E relaxált állapotban az anya álomernyőn – ez pszichoanalitikus fogalom – fogadja a magzatától érkező üzeneteket: ezek lehetnek képek, színek, fények, testérzetek, fantáziák, illatok, hangok. A foglalkozások során az anya egyre magabiztosabban el tudja különíteni, hogy melyek az ő saját érzései élményei, és melyeket közvetít a magzat. Mindez egyre empatikusabb válaszokat vált ki az édesanyából, és létrejön köztük egy nagyon mély összehangolódás: ha az anya ezeket az élményeket integrálni tudja, általuk egyre kompetensebbnek érzi majd magát a magzatával, és később az újszülöttel kapcsolatban is – mesél a foglalkozásokról Hadházi Éva.

A kapcsolatanalízis módszerének hatékonyságát vizsgáló kutatásban a kapcsolatanalízisben részt vevő magyar és német szakembereket kérdeztek a tapasztaltakról. A válaszadók kiemelték a módszer szorongáscsökkentő hatását, a kötődés mélységét a magzattal, az anyai kompetencia erősödését, sőt a kismamák saját szüleikkel való kapcsolatának minőségi változását is. A kapcsolatanalízisben részt vevő babákat úgy írták le, mint akik a koruknál jóval érettebbek, érdeklődőbbek, kíváncsibbak, kevéssé sírósak és könnyű hozzájuk kapcsolódni.

– Ez nagyon fontos tapasztalás, hiszen a biztonságos anya-gyermek kötődés hatással van a gyermek felnőtt életére is. Ha szeretetteljes közegben, biztonságban érzi magát egy kisgyerek a családban, az olyan érzelmi támaszt nyújt a számára, ami elkíséri őt egész életében – állítja a szakember.