Amikor a szerelem veszélyes
A legveszélyesebb szerelmi vörös zászlók, amelyeket pont azok nem látnak, akiknek a leginkább kellene.
Az érzelmi és pszichológiai bántalmazás évekig észrevétlen maradhat, különösen azoknál, akik traumatikus, diszfunkcionális családból érkeztek. A túlélők gyakran nem ismerik fel a partner viselkedésében megbújó vészjelzéseket, mert gyerekkorukban ezeket a mintákat magyarázták, mentegették, vagy egyszerűen el kellett tűrniük.
Sokan kialakítanak egy olyan védekezési módot, amelyben tagadják vagy mentegetik a bántalmazást – még akkor is, amikor már saját biztonságuk forog kockán.
A bántalmazás nem mindig hangos – gyakran épp csendben kezdődik
Sokan a bántalmazást kiabáláshoz, ütéshez vagy nyílt kontrollhoz kötik. Ám a valóság sokkal alattomosabb. Az érzelmi és pszichológiai bántalmazás legtöbbször lassan, fokozatosan épül fel. A jelek alig észrevehetők – különösen annak, aki már gyermekkorában hozzászokott az ilyen mintákhoz.
Éppen ezért a családi traumát túlélők számára gyakran nehéz felismerni, hogy valójában mi történik velük.
Öt intő jel, amelyet a traumatikus családból érkezők könnyen figyelmen kívül hagynak
1. Szerelembombázás – amikor a túl intenzív szeretet valójában csapda
A kapcsolat elején jelen lévő túlzott figyelem, ajándékok, szeretetáradat elsőre romantikusnak tűnhet. Akinek gyerekkorában hiányzott a gondoskodás, az könnyen úgy érezheti, végre megkapja, amit mindig is szeretett volna.
Pedig az „örök szerelem” túl korai megvallása, a túl gyors érzelmi közeledés gyakran taktika: a függőség kialakítása és az irányítás megszerzése.
2. Elszigetelés – amikor a „védelem” valójában kontroll
„Csak magamnak akarlak.” „Csak meg akarlak védeni.”
Ezek a mondatok kedvesnek, gondoskodónak tűnhetnek – különösen annak, akit gyerekkorában nem védtek meg. Ám ha a partner nem támogatja a barátokkal, családdal töltött időt, sőt rossz színben tünteti fel őket, az egyértelmű piros zászló.
Az elszigetelés a bántalmazás egyik leggyakoribb előjele.
3. A bűntudat és önvád manipulálása
A bűntudat a bántalmazók egyik leghatékonyabb eszköze. Ilyen mondatokkal élnek:
„Ha szeretne, nem tenné…”
A traumatikus családokból érkezők gyakran már gyerekkoruktól kezdve szégyent és önvádat hordoznak, ezért könnyebben fogadják el, hogy ők „tehetnek” más érzelmeiről.
A partner érzelmi jólétének felelőssége azonban soha nem hárítható át.
4. Másokkal való rossz bánásmód – a jövő előképe
Sokan, köztük én is, beleestünk abba a hibába, hogy azt gondoltuk: „Velem soha nem tenné ezt.”
Pedig ez az egyik legbeszédesebb figyelmeztetés.
Ha valaki lenézi, megalázza vagy manipulálja a környezetét, biztosak lehetünk benne: velünk is így fog bánni, amint eléggé közel kerülünk hozzá, vagy konfliktus alakul ki.
5. Határok átlépése – amikor a „törődés” valójában kontroll
A diszfunkcionális családokban felnövő gyerekek gyakran homályos vagy teljesen egészségtelen határokat tanulnak meg. Emiatt felnőttként sem biztos, hogy felismerik, ha valaki túl messzire megy.
Az első jelek lehetnek „apróságok”: a partner elolvassa az üzeneteket, ellenőrzi a tartózkodási helyet, hívatlanul megjelenik, döntéseket kérdőjelez meg – mindezt „szeretetből”.
Ha valaki ilyen közegben nőtt fel, ez a viselkedés megtévesztően ismerősnek tűnhet, ami különösen veszélyessé teszi.
