Átlátszó, mégis öltöztet

Az illat használata egyidős a civilizációval. Az ókori kultúrák nem csak a szépítkezésben, hanem vallásos rituáléikban is használták az illatokat: az ókori Egyiptom egyik titkos keverékét egyenesen Ré napisten verejtékének nevezték.

Az illatszerek készítésében persze nemcsak az ókor virág- és fűszerillatú kultúrái jeleskedtek, hanem a kora középkori muszlim tudósok is; a Kr. u. IX. században tevékenykedő Al-Kindi több mint száz különféle receptet kísérletezett ki, Avicenna perzsa polihisztor pedig a desztillálás alapjait fektette le, amely aztán a keresztesek közvetítésével jutott Európába. A középkorban a parfümöket a pestis megfékezésének eszközeként használták, úgy hitték, a halálos kórt a levegőben terjengő rossz kipárolgások okozzák, amelyet növények égetésével, illóolajokkal átitatott kendőkkel igyekeztek ártalmatlanítani.

Az első alkoholbázisú illatos víz, a Magyar Királyné Vize I. Károly magyar király feleségéhez, Erzsébet királynéhoz kötődik, személyes óhajára készítették el a rozmaringot és kakukkfüvet is tartalmazó elegyet. A reneszánsz idején a különleges illatok előállításával főként olasz mesterek kísérleteztek, mint például Medici Katalin személyes parfümmestere, Renato il Florentino, aki Párizsban ténykedett, és nem kis szerepe volt abban, hogy Franciaország a parfümkészítés központjává vált. A XVIII. században készült legendás esszencia, az Eau de Cologne azonban Kölnhöz kötődik, Johann Maria Farina műhelyéhez – a korszak uralkodó művészeti irányzatának, a rokokónak szertelen, olykor szinte émelyítő díszítettségéhez illett a parfümök és szépészeti szerek gazdag használata. A XX. század már a női emancipáció jegyében telt, nem csoda hát, ha a divatvilág emblematikus alakja, Coco Chanel számára Ernest Beaux orosz származású francia parfümőr alkotta meg az első sikeres aldehides női illatot, így született meg a Chanel No. 5, amely a parfümvilág non plus ultrájaként sokáig egyet jelentett a luxussal.

Bőrünk névjegye

Az emberiség tehát sosem volt meg illatok nélkül, az évszázadok alatt a parfümök, kölnivizek, buja aromák pedig nem szolgáltak másra, mint figyelemfelkeltésre, ha valaki kívánatossá, különlegessé akarta tenni magát környezete vagy az ellenkező nem képviselői előtt.

– Napjainkban sincs ez másként, hiszen főként a párválasztás miatt keresgélnek az emberek a parfümök között. Ám nem feltétlenül a csábítás a legfőbb cél: a parfüm használatával támadni és védekezni is lehet, hiszen az adott személy bőrén tökéletesen érvényesülő illat akár fegyverként is működhet – hangsúlyozza Zólyomi Zsolt parfümőr, aki Jean-Paul Guerlain Versailles-ban alapított luxuskozmetikum-iskolájában egyedüli magyarként végzett, munkája során pedig többek közt megrendelői bőréhez komponált haute couture parfümöket is készít. Szerinte a parfüm használatával kémiai információt közölhetünk saját magunkról, és nem feltétlenül csak ágyba hívó, szép üzenetet.

– Bőrünk illata névjegy, segítségével egy embert ugyanúgy azonosítani lehet, mint akár a szemének az írisze vagy az ujjlenyomata alapján. Ezért is működik minden egyes illat másként: ami egyikünkkel szépen harmonizál, a másik emberen kellemetlenül hathat. Érdemes hát személyes parfümtanácsadással kiválasztani egy bizonyos helyzethez vagy céllal használt parfümöt – magyarázza a szakember. A cél igen sokféle lehet, ráadásul ma már egyre szerteágazóbb területeken alkalmazzák a parfümök különleges hatásait.

– Előfordul, hogy valaki sportolás közben szeretné elfedni a számára zavaró testszagát. Az üzleti szférában is egyre inkább terjedőben van a tudatos parfümhasználat, azonban korántsem sznobizmusból. A kommunikációs és tárgyalási stratégiát a megjelenéssel együtt metakommunikációs erőként segítheti egy-egy jól megválasztott illat. Tudományosan igazolt tény, hogy tudattalan fiziológiai hatást ébreszthet a másik emberben: akár versenyelőnyhöz is juthat, aki előre kigondolt illatstratégiával száll harcba az üzleti életben. Az illatok ráadásul az emlékezetben is szerepet játszanak: bizonyos emlékekhez társulva hajszálpontosan rögzülnek, ezért is fordulhat elő, hogy egy-egy karakteres szagról gyerekkorunk mély érzelmeket is kiváltó emlékeire asszociálunk.

Nincs egységes recept

Bár minden egyes ember bőrén másképp érvényesülnek az illatok, létezik nemzeti karakter a parfümhasználatban. A magyarok és a szlávok általában szeretik az édeskés illatokat, ám minél keletebbre megyünk, annál édesebbet: az oroszok például ezt annyira túlzásba viszik, hogy az a mi orrunknak már szokatlan. Az északi népek ezzel szemben a fanyarabbakra esküsznek. Zólyomi Zsolt szerint mindez kultúrantropológiai okokkal magyarázható: egy adott régióban élő népcsoport tagjai bizonyos típusú ételeket esznek, ugyanaz az éghajlat hat ki életükre, és vannak általánosan jellemző higiéniai szokásaik is. Így egy adott népcsoport testszaga jellegzetes lehet, ahogyan a számukra kedves illatok is körülírhatóbb karaktert képviselnek. A nemek szerinti elválasztás azonban már nem működik: a férfi- és női illat csoportosítása csupán a nagy parfümcégek marketingeseinek manővere a márkák jobb eladhatósága érdekében.

– Bárki, aki egy drogériában a standard parfümök között csukott szemmel választana, egészen biztosan összekeverné a férfiaknak és a nőknek kínáltakat. A parfüm abban a pillanatban kezd el jelenteni valamit, amint a bőrre kerül. Előfordult már a praxisomban, hogy egy tizennégy éves kamaszlány bőréhez csodásan passzoló illatot egy órával később egy idős, művelt nyugdíjas úr a legnagyobb elégedettséggel vásárolta meg saját magának, mert tökéletes harmóniában érezte önmagával – magyarázza Zólyomi Zsolt. Nincs tehát egységes recept arra, hogy kinek mi áll jól: egyéniségillatok vannak, amelyet ha jól választunk meg, a személyiségünket fogja képviselni. Egyetlen általános tanács adható: a kevesebb mindig több – ez a parfümök világában hatványozottan igaz.

Rágógumi és konyak

Az igényes megjelenés elengedhetetlen feltétele az öltözet, a frizura, a smink mellett a jól megválasztott illat is, amely nemcsak a környezetünket befolyásolhatja pozitívan, hanem magabiztossá is teheti viselőjét. És ha már divat: a parfüm világában is vannak irányzatok, bár a paletta a szintetikus átlagtermékektől a nagy parfümmárkák kreatívjaiig ível, akik kiélve kifinomult képességeiket, egyéniségparfümöket alkotnak az úgynevezett niche márkák számára. Ez utóbbi kategóriában akadnak különleges illatok, mint mondjuk a vaszabiakkordot felmutató vagy a középkori tölgyfahordóban érlelt konyakot idéző, és akadnak mosolyt fakasztóak is, mint például a gyerekkorunk rágógumijára emlékeztető aromák. A tömegtermékek azonban sokkal kevésbé egyediek, mivel a drogériákban kapható márkák mögött álló cégek a parfümök létrehozására fordított pénzösszegeknek néha több mint a felét nem a kreatív munkára, hanem marketingre fordítják.

– Régen egy szűk, meghatározott kör, az arisztokrácia privilégiuma volt a parfümőrök által komponált különleges illatok használata. Ma a globalizáció és a profitmaximalizálás kényszere okán a luxuscikként hirdetett parfümök sajnos gyakran csak dizájnnal feltuningolt tömegtermékek. A piac egy mikroszkopikus szegmensét teszik ki a parfümőrök által kreált egyedi illatok, valahogy úgy, ahogyan jókora különbség van a gyorséttermek szabványmenüsorai és a kézműves, minőségi gasztronómia produktumai között.