Csodaszép gyilkosok

A kertek díszei közül az aranyeső, a tiszafa, a leander, a trombitafolyondár, a rododendron csodaszép, díszes, ragyogó színekben pompázó növény, de köztudomású, hogy igen mérgező is. Feltűnő külsejüknek funkciója van, ezzel hívják fel környezetük figyelmét a veszélyre. De vajon mi a helyzet az erdők, a rétek mérgező virágaival, növényeivel?

Megtévesztő természet

A vadonban gyűjthetünk jó néhány étkezési vagy gyógyászati célra is alkalmas növényt, ám előfordulnak ezekhez a megtévesztésig hasonló, mérgező fajok is. Ilyen például a mérgező gyalogbodza, amely egészen hasonló a fekete bodzához – utóbbi virágából aromadús, illatos szörp vagy tea készíthető. Kívülről igen hasonló a két növény, ám mégis van alapvető különbség köztük: a fekete bodza több méter magasra növő, fás szárú cserje, míg a gyalogbodza lágy szárú növény. Mindkettő a ligetes, napos helyeket kedveli, erdőszéleken, legelők mentén is előfordul. Míg a fekete bodza ágai lefelé hajlanak, virágai a bokor egészén növekednek és lefelé csüngenek, addig a gyalogbodza virágai a szárak tetején, tányérukkal felfelé ülnek. A gyalogbodza nyár végén és kora ősszel érő fekete bogyóterméséből néhány lenyelése már heves hányást okozhat. Ha bodzát szeretnénk szüretelni, arra figyeljünk, hogy a fekete bodza virágjában csak a fehér és a sárga, míg a gyalogbodzéában a piros szín is megfigyelhető.

Tavasszal ugyancsak számos balesetet okoz a gyöngyvirág. Első látásra összetéveszthető a medvehagymával, ami igen kedvelt, változatos konyhai felhasználásra alkalmas növény. A medvehagyma évelő, a nedves, árnyékos helyeken, enyhén savas talajban érzi jól magát. Április–májusban virágzik, főleg a tölgyesekben, bükkösökben: csodaszép látványt nyújt a tavaszi erdőben elterülő medvehagymaszőnyeg. Jó tudni, hogy Magyarországon jelenleg gyűjthető a medvehagyma, naponta két kilogramm szedhető saját felhasználásra, de egy tőről csak egy-két levelet tépjünk, hogy a növény a következő évben újra kihajthasson. A medvehagymát a gyöngy­virágtól erős, fokhagymaillatú levelei és virágzata különbözteti meg, valamint világosabb zöld és vékonyabb, selymes tapintású levele. A gyöngyvirág virágzata ugyanakkor a levéltőhöz közel ered, alakja jellegzetes hófehér gömböcske, illata édeskés. Szépsége ellenére igen alattomos, levelének csillapíthatatlan hányást, kábultságot, szívleállást és halált is előidézhet.

A foltos bürök szintén veszélyes, levele összetéveszthető a petrezselyemével, termése pedig az ánizzsal: a lágy szárú növény fehér, ernyőszerű virágai felfelé nyílnak, nagyobbacska bokrot alkotnak. Csupán néhány levelének elfogyasztása is halálos lehet, a mérgezés legvégső tünete a légzésbénulás, de vigyázni kell, mert a méreganyagai a bőrön keresztül is felszívódnak. A bürök egész Európában elterjedt, főleg rétek, árkok, patakpartok gyomnövénye.

A gombák között is akad megtévesztő hasonlóság ehető és mérgező fajta között: ilyen a nagy őzlábgomba, amit előszeretettel gyűjtenek kora nyártól késő őszig. Az ehető, ízletes őzláb feltűnő jelenség, igen nagy, hosszú tönkű gomba, amelynek kalapja középen csúcsos, barna, a többi részén világosbarna alapon barnás, felszakadozó, pikkelyszerű minta ábrázolódik. Tönkje ugyancsak barnán tarkázott, lefelé vastagodó, alul gumós, a fiatal példányok jellegzetes tojásdad alakú kalapjukról ismerhetők fel. A mérgező kerti őzlábgomba tönkje ezzel szemben nem mintázott, kalapja csillagszerűen repedezett és nem pikkelyes, elfogyasztása hányást okoz. A nagy őzlábgomba kedveli az erdős, a ligetes részeket, az akácost is, a kerti őzláb ugyancsak az erdős, parkos részeket, a nitrogénben gazdag talajt kedveli. Nem lehet eléggé hangsúlyozni: bármilyen gombát szedünk, minden alkalommal meg kell mutatni gombaszakértőnek!

Szép, de veszélyes

Kirándulások, erdőjárások alkalmával, főleg magasan fekvő területeken találkozhatunk az egyik legszebb erdei növénnyel, a sisakvirággal. A magas, karcsú szárú, többek közt királykék virágzatával lenyűgöző látványt nyújtó növény rendkívül mérgező. Ha véletlenül a szájba kerül, égő fájdalmat okoz, majd az egész testben hirtelen melegségérzetet. Szédülés, bágyadtság után hidegrázás következik, fontos ilyenkor hánytatni a beteget. Ha a tünetek felléptekor ez nem történik meg, vagy nem érkezik gyorsan orvosi segítség, beállhat a halál.

Hasonlóan agresszív növény a gyűszűvirág, ami ugyancsak mutatós színes, lefelé csüngő virágaival, ám a növény minden része mérgező, tünetei a hányingertől, hányástól a látási zavarokon át a halálig vezetnek. A rendkívül veszélyes virágfajok közé tartozik a kikerics, amely főként hegyvidéken fordul elő, védett növény, halvány lilás-rózsaszínes virágjával, fakózöld szárával igen jellegzetes, nemigen lehet összetéveszteni semmivel: a virág kolhicint tartalmaz, ami azonnali szívrohamot okozhat.

A hunyor ugyancsak csodaszép növény, nagyobbacska, fehér sziromlevelein vöröses cirmos minta figyelhető meg. Lomberdőkben, bükkösökben és gyertyánosokban nő, nálunk a Mecsekben és a Dél-Dunántúlon honos. Minden része erős méreg, az általa kiváltott tünetek láz, szédülés, emésztési és idegrendszeri panaszok.

Azonnal orvoshoz!

Ha mégis bekövetkezik a legrosszabb, és valamilyen úton-módon akár felnőtt, akár kisgyerek lenyelt valamilyen mérgező növényrészt vagy bogyót, azonnal mentőt kell hívni. Kirándulás közben ez persze nem életszerű, ilyenkor érdemes meghánytatni a beteget. Két-három deciliter meleg vizet kell itatni vele, majd a garatfal ingerlésével kiprovokálni, hogy távozzon a gyomortartalom. Arra azonban figyelni kell, hogy a kétévesnél fiatalabb kisgyerek letüdőzheti a hányadékot. Ha megindul a hányás, addig kell folytatni, míg a lenyelt növény el nem távozik a szervezetből. Ám ezután szintén orvoshoz kell fordulni, és ugyancsak fontos, hogy mintát is vigyünk a lenyelt növényből, hiszen a kezelést így célzottan kezdhetik meg. A mérgezést elszenvedő lehetőleg ne egyen és ne igyon, amíg orvos nem látta, esetleg csak egy kis vizet, a zsírosabb tartalmú étel-ital ugyanis segíti a méreganyagok felszívódását. Persze nemcsak belsőleg jelenthetnek veszélyt a mérgező növények: a bőrre került allergén anyagokat bő vízzel vagy szappanos lemosással el kell távolítani.

A felsorolt mérgező növények alkotóelemei között van, amelyet gyógyszerként is hasznosítanak, de ezekkel semmiképp sem szabad otthon kísérletezni, már csak azért sem, mert a gyógyító és mérgező dózis olykor igen közel van egymáshoz.