Drága, de kell

Majdnem pontosan egy évvel ezelőtt lett nyilvánvaló a lakosság számára, hogy a rezsicsökkentés szabályai változnak, és a védett kereten túl fizetendő ár brutális gáz- és villanyszámlákat fog eredményezni. Emlékezetes, hogy mekkora roham indult a boltokban kályhákért, az emberek a használtpiacról is elkapkodtak mindent, amivel csak fűteni lehet. Akik elkezdtek alternatív fűtőrendszert keresni, zömmel a vegyes tüzelésű kályha vagy sparhelt mellett döntöttek, amelyen egyúttal a főzést is el lehet intézni, ha szorul a hurok. Ebből logikusan következett, hogy a tűzifa iránt is megugrott az igény, évtizedek óta nem látott rohamot tapasztaltak a hazai Tüzép-telepek.

De miért foglalkozunk mindezzel augusztus közepén? Azért, mert úgy gondoljuk, hogy az alternatív fűtés problémája korántsem futott le tavaly. Most látnak neki a bevásárlásnak azok, akik a múlt ősszel rosszul mérték fel a fogyasztásukat, és azt hitték, beleférnek majd a védett keretbe, majd jöttek az egyre vaskosabb számlák. Amint azon átalánydíjasok is, akik csak nyáron szembesültek azzal, hogy horribilis összegeket kell még kifizetniük. Biztosan akadnak olyanok is, akik az elmúlt télen megtakarításaik elégetésével még ki tudták fizetni a magasabb gázszámlát, viszont jól látják, hogy az idén menthetetlenül adósságspirálba keverednének, ezért lépniük kell még a tél beállta előtt.

Elvileg megoldást jelenthetett volna a házak szigetelése, de ahogy azt a Demokrata korábban megírta, a teljes külső hőszigetelés alsó hangon is többmilliós költség. Az építőipar, azon belül is a lakossági megrendelések durva visszaesése pedig azt mutatja, nem sokan tudták kigazdálkodni az amúgy praktikusabb megoldást, ahogy a hőszivattyús rendszer sem olyasmi, amit széles tömegek megengedhetnek maguknak. Marad sokak számára a vegyes tüzelésű kályha vagy kazán. Aki tehát be akar gyújtani, annak az első és legfontosabb dolga most az, hogy a kéménynek utánanézzen.

Melyik a jó?

A kérdésre a válasz nem is olyan egyszerű. Régi építésű házakban szinte biztosan található kémény, pár évtizede még eszébe sem jutott volna az építtetőnek, hogy ezt a nélkülözhetetlen elemet kihagyja. Aki legalább időről időre használta is, mondjuk vegyes tüzelésű kályhával vagy kazánnal, annak valóban nyert ügye van. Nála jó eséllyel karban van tartva a füstelvezető, és ősszel az első begyújtás előtt rutinosan hívja a kéményseprőt, hogy végezze el a szükséges vizsgálatot. Ugyanez igaz azokra is, akik világéletükben fával-szénnel tüzeltek, csak az elmúlt tíz évben váltottak a megfizethetőbb, de mindenképpen kényelmesebb gázra.

Más a helyzet azoknál, akik mondjuk éppen csak kiköltöztek vidékre, és már a szüleiknek is a távhővel fűtött radiátor adta a meleget. Az ő esetükben van a legnagyobb esélye annak, hogy nemes egyszerűséggel beállítják a közeli hipermarketben megvett, lemezekből összetákolt, dísznek való kályhát a ki tudja milyen állapotban lévő kürtőbe. Ha szerencséjük van, a begyújtás után egyből kicsapó füst felhívja rá a figyelmüket, hogy itt még bizony bőven akad tennivaló. A régi, évek óta nem használt kémények ugyanis komoly veszélyeket rejthetnek magukban, ha felújítás nélkül újra használatba veszik őket. A belső felületeken lerakódott korom és szennyeződések a tüzelés során könnyen lángra lobbanhatnak, ami kéménytüzet okozhat.

Ha sokáig el volt hanyagolva, repedések és sérülések is megjelenhettek, amik az idő múlásával csak súlyosbodtak, ez a kémény szerkezetének instabilitásához és veszélyes helyzetekhez vezethet. Márpedig az elavult vagy sérült kémény nem képes hatékonyan elvezetni a füstgázokat, ami azt eredményezheti, hogy a mérgező anyagok visszakerülnek a lakótérbe.

Ritkább eset, de bele lehet futni hibás szerkezetekbe is. A hatvanas években nagy divatja volt a köznyelvben termofornak nevezett, egyesített falú, egycsatornás gyűjtőkéménynek, ami akkoriban megkapta a szükséges engedélyeket, viszont annyi halálos balesetet okozott, hogy tíz év után az illetékes hatóság letiltotta a tartós üzemű fűtőkészülékeket erről a kéménytípusról, még az építését sem engedélyezte. Ettől függetlenül a gyanútlan új lakó még beleszaladhat, ezért alapszabály, hogy szakembernek mindenképp látnia kell a kéményt használatba vétel előtt.

Mindig szükség van rá?

Amennyire magától értetődő volt régen, hogy a házhoz hozzátartozik a vegyes tüzeléshez használható kémény, manapság ugyanennyire természetes, hogy kimarad, az új építésű házak többsége ezért semmilyen szempontból nem alkalmas arra, hogy például kandallóval legyen kifűtve.

Elméletben természetesen lehetséges utóbb kéménnyel felszerelni ezeket a házakat is, csakhogy ennek az ára meglehetősen borsos, 400-500 ezer forintos tétel. Arról nem is beszélve, hogy ezek az épületek nem arra lettek tervezve, hogy nyílt égésterű kályhával fűtsenek bennük, így az égéslevegő pótlását is meg kell oldani. Itt már érdemes számolgatni, egyáltalán megéri-e belevágni, hiszen az új házak jellemzően jól szigeteltek, így a rezsikérdés sem okoz akkora problémát a lakóknak.

Drága, de kell

Többször is utaltunk már rá, hogy a kéményépítés nem olcsó mulatság, most lássuk, mi mennyibe kerül.

– A legegyszerűbb eset, ha kondenzációs kazánban gondolkodunk, mivel annak alacsony a füstgázhőmérséklete. Vegyes tüzelés esetében már érdemes savállóból csinálni a függőleges kéményt, vaskályhához mehet a kandallókhoz is való két milliméteres vascső – mondja a Demokratának Kocsis József.

A víz-, gáz- és fűtésszerelő arra is felhívja a figyelmet, hogy minden kémény, még az előre gyártott is engedélyköteles, az is szabályozva van, hogy milyen magasra kell felhúzni. Míg sokáig úgy szólt az előírás, hogy a kéménynek túl kell nyúlnia a tetőgerincen, ma már ennél megengedőbb a hatóság, és 30 fokkal lehet alatta. Ez azért nem mindegy, mert minden egyes pluszméterrel nő az építés költsége. Ám ezen nem érdemes spórolni, mivel a szakember szerint a túl alacsony kéményekbe a légnyomás visszapréseli a füstöt.

– Elsősorban az anyagtól függ, hogy mennyibe kerül a kémény, összességében 10 és 50 ezer forint között mozog métere – mondja Kocsis József.

A legolcsóbb a turbós gázkazánhoz való Tricox kémény, ennek tízezer forint körül alakul métere, míg egy külső falhoz épített rozsdamentes már az 50 ezres kategória, méterenként. A szakember arra is rámutat, hogy a kémény felépítése, sőt még egy régi kémény kibélelése után is jelentkezhetnek járulékos költségek, például a kéményseprő előírhatja, hogy kibúvót kell telepíteni a kémény mellé, és ha onnan nem érhető el, akkor még egy lépcső is kell a tetőre.