Egy korty az élet vizéből

2005 óta minden évben, Benedek Elek születésnapjának évfordulóján, szeptember 30-án ünnepeljük a magyar népmese napját, emlékezve arra, hogy a népmesék bölcsességét, a bennük megőrződött tudást tovább kell örökítenünk a következő nemzedékre. A népmesék ugyanis az emberi civilizációk életre vonatkozó egyetemes tudását tartalmazzák. A hagyományos közösségekben e tudás átadása és a közösség összetartása volt a feladatuk, közben persze fordulatos cselekményük szórakoztatta is a hallgatóságot. Ezek az időtlen történetek ma is útmutatást adhatnak az élethez, hiszen az életút során felmerülő akadályok, próbatételek sikeres megoldásához szükséges eszközöket, stratégiákat jelenítik meg.

Amikor azonban a XIX–XX. század fordulóján a városiasodással a kisközösségek felbomlottak, átalakult a kapcsolatteremtés és az információátadás módja: a mese elvesztette funkcióját, és a gyerekek műfajaként élt tovább.

– Napjainkban, és ebben szerepe volt a Covid-járvány okozta mesterséges elszigetelődésnek is, újra erős az igény arra, hogy a kisebb közösségek tagjai személyesen találkozzanak. Nem csoda, ha egyre népszerűbbek az élőszavas mesemondó estek a felnőttek körében is. A mesét ugyanakkor terápiás eszközként is használják a szakemberek nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek esetében is – magyarázza Korzenszky Klára klinikai szakpszichológus, népdalénekes. Szerinte Boldizsár Ildikó, a Metamor­phoses Meseterápiás Módszer megalkotója rendkívül találóan fogalmazta meg, mi a műfaj lényege: „A mese az egységes és egylényegű világkép részeként az egyetemes szellemi tanítások áthagyományozódásának egyik eszköze, a rend elvesztésének és megtalálásának forgatókönyve, amely létfontosságú információkat közöl a világ működéséről és az ember feladatairól.”

Hősök útján

Nem nehéz belátni, hogy a mai kaotikus, zajos világban mennyire fontos, hogy a gyerekekhez eljusson a mesék üzenete.

– A gyermekekre jellemzők a gyorsan átalakuló érzelmek és a gazdag fantáziavilág, ám korlátozott verbalitás mellett. Ők sokszor még nem tudják megfogalmazni, ami bennük dolgozik, ám a meséken keresztül választ találhatnak kérdéseikre. A mesében lehetőség van az átalakulásra, a kicsi és a nagy szerepcseréjére. A gyerekek itt találkozhatnak az alapszimbólumokkal, mint például a világosság és a sötétség, a jó és a rossz, és ezáltal megérthetik az ok-okozati összefüggéseket, az idő múlását, a világ rendjét – mondja Korzenszky Klára, majd hozzáteszi, a mesehőssel való azonosulás lehetőséget ad arra, hogy saját maguk is végigjárják a mesehős útját, megtapasztalják a nehézségeket, keresztülmenjenek a próbákon, és elnyerjék méltó jutalmukat. Ezáltal a mese énerősítő, bátorító funkcióval bír, ami a későbbi felnőttkori boldogulás egyik fontos feltétele.

A szakpszichológus szerint a szülő nagyon sokat tehet a gyermekéért, ha már csecsemőkortól mesél neki, ekkor még leginkább hétköznapi történésekről. Ez ugyanis elősegíti az anya és a gyerek közti kapcsolatteremtést, erősíti a kötődést, és általa a szülő is könnyebben tudatosíthatja, keretbe foglalhatja az első időszak történéseit. Féléves kortól a képeskönyvek nézegetése közben érdemes a látottakat történetbe helyezni, ami segít a kicsinek megismerni a világot. Egyéves kortól a mindennapokhoz kapcsolódó történetek a kognitív és a nyelvi, valamint az érzelmi és szociális fejlődést segítik elő. Óvodáskorban az egyszerű cselekményű mesék a célravezetők, amiket a kicsik személyes élményeikhez tudnak kapcsolni, ilyenek a rövid állat- vagy varázsmesék. Iskoláskortól már a morális kérdéseket felvető történetek is előkerülhetnek, hiszen megoldást adhatnak ennek az életkornak a nehézségeire, mintát mutathatnak az idősebbek tiszteletére is. A középiskolás korosztály számára a saját életút megtalálása a cél, megkezdődik a leválás folyamata, a hangsúly az identitáskeresésre, a kortárs kapcsolódásokra és a párválasztásra helyeződik: nekik e kérdésekre is választ adó történeteket érdemes átadni.

Kütyü helyett könyvet

A mai korra vitathatatlanul a vizuális dominancia jellemző, már egészen kis korban gyakori a digitális eszközök használata, a mobiltelefon, a számítógépes játékok, sok családban szokássá vált az interneten meséket nézni. Egyre több kutatás támasztja azonban alá, hogy a korai készülékhasználat hátráltatja a nyelvi és a szociális fejlődést. Korzenszky Klára szerint ezeket az eszközöket csak mértékkel volna szabad használni, ügyelve arra, hogy a digitális eszközök, a televízió ne menjen a meseolvasás rovására: az idegrendszer fejlődéséhez ugyanis nélkülözhetetlen, hogy különböző ingerek érjék a gyermekeket csecsemőkortól kezdve, és ebben kiemelt szerepe van a mindennapos meseolvasásnak.

– A gyerekeknek megvan az eszköztáruk a mesék, szimbólumok befogadására, átélésére. A jótékony hatáshoz nagyon fontos a saját belső kép megteremtése, az, hogy a hallott történetet elképzelhessék. A hallgatott mese tehát nélkülözhetetlen a fantáziatevékenység fejlődéséhez, és miközben javítja a koncentrációt, még a szorongást is csökkentheti.

A népmesék azonban nemcsak a hétköznapokban jelenthetnek fogódzót, hanem traumatikus élethelyzetekben, fizikai sérülések, balesetek utáni felépülésben is. Korzenszky Klára a Bethesda Gyermekkórházban súlyosan megsérült és krónikus betegséggel élő gyermekekkel és családjaikkal dolgozik pszichológusként. Úgy véli, akár gyógyításban, akár a hétköznapokban szeretnénk a mesét eszközként használni egy adott probléma megoldására, fontos, hogy tudatosan, életkorhoz és problémához kapcsolódóan válasszunk.

– Szakemberként nagyon sok mesének kell a fejünkben lennie, hogy tudjuk, mihez nyúlhatunk, vagy mit javasoljunk a szülőknek. A terápiás folyamat során az egyén vagy a csoport tagjai tisztában vannak nehézségeikkel, a választott mese automatikusan hat. Ha az adott módszertannak megfelelően vezetjük a folyamatot, a terápiás cél felé haladunk. A jól megválasztott mese szimbolikus formában tartalmazza az egyén számára aktuálisan legfontosabb belső konfliktusokat, a gyerekek spontán azonosulnak a főhőssel, gyakran nem is kell párhuzamba állítani számukra a konkrét helyzetekkel. A szereplőknek megvannak a maguk viselkedéses mintái, amik segíthetik az egyén boldogulását – fejti ki a szakember. Úgy látja: ha szülőként nehéz élethelyzet vagy családi veszteség feldolgozása céljából mondunk mesét, érdemes beszélgetni a történetről, hogy milyen nehézségeken, próbatételeken esett át a főhős, és mindez hogyan kapcsolódhat saját élethelyzetünkhöz.

Legyőzni a sárkányt

Van ugyanakkor egy módszer, ami talán még közelebb hozhatja, még átélhetőbbé teheti a mesét, ez pedig a dramatizálás. A gyerekek a játékban kinyíló csodavilágban, e szimbolikus térben élhetik meg az éppen őket foglalkoztató problémákat, kijátszhatják magukból azokat. A kiválasztott mesehőssel való azonosulás énerősítő, bátorító, felszabadítja a gyermek kreativitását, bővíti szereprepertoárját, így személyiségfejlesztő hatása van: ez a gyermekpszichodráma módszerének az alapja. Korzenszky Klára népdalénekesként a Klárisok zenekarral közös mesekoncertjein a gyermekpszichodráma és a meseterápia módszertanát párosítja a magyar népzenével.

– Ismert magyar népdalaink, mondókáink segítségével alkotjuk meg közösen a mesét úgy, hogy a dalok a mese adott pontjára kerülve visszanyerik eredeti funkciójukat. A gyerekek lesznek a szereplői, bekapcsolódnak a történetbe, és ők is végigmennek a hős útján. A zene, mese és a szerepjáték együttese segíti a feloldódást, és hogy a gyerekek a fantáziájukat minél jobban szabadjára tudják engedni.

A szakember a koncertek során fontosnak tartja a „mintha”-játékot is. Elképzelik, hogy a királylány milyen ruhát vesz fel, hogy a tűzokádó sárkány hogyan néz ki, vagy hogy a bátor legény hogyan vágja le a sárkány mind a hét fejét: így a képzelet, a cselekvés és az érzelem együtt egyetlen komplex, katartikus élménnyé válhat.